És belülről nézve is elképesztően kínos, mikor olyanokat írnak egyesek, hogy "hú ti mennyire nem értitek mennyit kell tanulni még, bezzeg mi!" mikor mi ugyanúgy voltunk gimnazisták, akik néha remegve mentek ki felelni olyan elképesztően fontos tárgyakból, mint művészettörténet.
Ó, milyen bölcs!
Bezzeg én még emlékszem, amikor Kis Saphira szegény gimnazista volt, Lámpás meg már nagy egyetemista, és folyton ment a szöveg, hogy 'majd egyetemen megtudod, mi a tanulás', 'ne panaszkodj ilyen hülyeségekért, majd egyetemen rájössz', 'majd egyetemen örülni fogsz a kettesnek is' stb.
Úgy látszik azóta sokat felejtettél.
Ugyanakkor csak megköszönhetem ezt neked, mert igazad volt, valóban megtudtam, milyen is az egyetem. És lehet, hogy gimnáziumban is voltak problémáim, meg az is nehéznek tűnt, mert a 'húú, holnapra el kell olvasnom 2 oldalt a tz-re, tuti csak négyes lesz!' ment mindig, de a kettő összehasonlíthatatlan. Körülbelül mintha most azt mondtad volna, ne mosolyogjuk meg az óvódás Zsuzsikát, ha az a hatalmas világraszóló problémája, hogy Gabika megette a cukorkáját.
Senki sem mondta, hogy a gimnazistáknak nincs problémája, és emiatt lenézzük őket. Mindenki emlékszik gimnáziumi korára, és tudja, hogy akkor is voltak nehézségek az életében. Csak ezek a nehézségek már olyan gyerekesnek tűnnek, hogy muszáj rajta mosolyogni. Elsőben is voltak problémáink, meg kellett tanulni az egész ábécét, aztán ez a másodfokú egyenletek tanulásakor már inkább tűnt viccnek. Ugyanez a helyzet a gimnázium-egyetem vonatkozásban is.
Ahogy Noe is mondta valahol: az előző vizsgaidőszak mindig olyan könnyűnek tűnik a mostanihoz képest.
Most lehet, hogy levetkőzted régi éned, és az Országházban az elmúlt időben magadba szívtad az úriemberek és mindentudók bölcsességét (sic!), de egykor te is ugyanígy viselkedtél, és valljuk be, ennek a viselkedésnek van alapja, mert az éhező kóborkutyának sem mondhatod, hogy ismerje el az elkényeztetett, kövér eb problémáit, holott nyilván annak is vannak.
Én is emlékszem még, gimiben mennyire idegesített, amikor a nagyok fújták, hogy egy zh-ra annyit kell tanulni, mint az érettségire. Aztán rájöttem, igazuk volt. Azóta nem idegesít.
Ugyanakkor, hogy megdöntsem a misztifikált egyetem képét, barátnőm körülbelül végig unatkozta az egész félévet (vö. régész), és azt mondta, kevesebbet kell tanulni, mint gimiben. Pedig nem olyan nagyon tanulós gimibe jártunk...
És belülről nézve is elképesztően kínos, mikor olyanokat írnak egyesek, hogy "hú ti mennyire nem értitek mennyit kell tanulni még, bezzeg mi!
Jaj, nem kell célozgatni, nyugodtan kiírhatod a nevem. És képzeld, én nem tudtam, mennyit kell majd tanulni. Persze mindenki mondta, hogy nagyon sokat, de azt nem tudtam elképzelni, hogy ennyi információt hetek alatt a fejünkbe tudnak verni.
