Ilyet én is tudok. John Doe Jr. a negyedik kolumbiai cseléd megerőszakolása után sem kapta meg az áhított figyelmet. Ezért lelki bánatát és a teljes szülői szeretet nélküli gyermekkorának emlékeit csak a kokainban tudja kiheverni. A negyedik elvonókúra után kiderül, hogy felesleges visszamennie az ötödikre. Egyrészt úgysem használ, másrészt nem éli meg, mert tönkreverte a máját. De sebaj, amúgy is AIDS-es lett, egy átmulatott éjszaka után, szóval már a jövőhéten meghal. Lehet itt papolni a kevesek nagyon szomorú sorsával, de éppen annyira nem érdekel senkit, mint az amit én írtam. Újfent, az élet igazságos.
Ennek semmi értelme. Nincs ok-okozati összefüggés az állításaid között. Nem érdekelnek a szomorú sorsúak, meg amúgy is kevesen vannak, tehát az élet igazságos? Néha a gazdagok is megszívják, tehát az élet igazságos?
Nyilván azok. Sót az emberek buták, ezért is elég, ha odaszórsz eléjük annyit, hogy a másik lustának titulálta őket.
Bármijük? Mint például kitartás, vak hit és egyebek. A mostani sikeres vállalatok nagy része egy garázsban vagy pincében kezdte. Többnyire ugyanazok irányítják, akik az alapötlet felvetették. Még csak ki sem kellett dolgozniuk. Annyi titkuk volt, hogy bárhonnan küldték el őket, ők hittek a saját kis látomásukban.
Szerencse? Ahhoz is kell, hogy ne csapjon beléd a villám, érdekes módon olyankor soha nem emlegetik.
A félkövér résznél követed el azt a nagyon nagy csúsztatást, ami úgy látszik még Számodra sem világos. Igen voltak olyanok, akik szegényebb családból feltörtek és most milliomosok. Róluk volt szó? Nem. Képzeld vannak olyan, még néha Európánál is nagyobb részei a világnak, ahol az embereknek még garázsuk sincsen, sőt házuk se. Ők azok, akiknek látomásuk sincs, ami inspirálná őket, mert a való világról semmit nem tudnak, csak arról a nyomorról, amiben élnek. Hogyan is találhatnának fel valamit, hogyan is alapíthatnának valami vállalkozást, ha a többségük még mobiltelefont sem látott az életében? A modern világban, ahol naponta új találmányt találnak fel, ők hogyan tudnának versenyezni bárkivel? Az ő kreativitásuk eléggé korlátozott. Nekik tehát marad a multinál a rabszolgamunka, abból kéne eltartaniuk az egész családjukat. Nekik mond azt, hogy csak nagyon akarnia kell, és akkor minden sikerülni fog.
Vagy lehetnél szakács, jó grafikus, etc. Elég lenne hinni magadban. Persze ez kevesek kiváltsága. Az élet igazságos, csak annak jön be, aki tesz érte. De az élettől és lehetőségtől nem fosztja meg azt sem, aki beletörődött, hogy 1 yenért fog kapálni.
Hol? Kinél? Ki alkalmazna? Ez nem egy Disney rajzfilm, amiben a tehetséges szegény gyerek odamegy valami nagy céghez és előadja az ötletét, azok elmosolyodnak majd kezet ráznak egymással. Ez a valóság ahol lassan egy Burger Kinges húspogácsasütőnek is előképzettség kell. Gyertek ki egy kicsit abból a rózsaszín szirupos amerikai álomból, amivel Titeket hitegetnek, de tényleg csak egy kicsit és nézzetek szét.
A történelem tele van azokkal a híres művészekkel, akik a lábukat lejárták mindenféle kiadónál, hogy végre pénzt kapjanak a munkájukért, aztán végül egyedül a hidegben haltak meg.