Úgy tűnik, amúgy hogy Emeraldig bezárólag megmerték játszani, hogy az adott teremvezető a fajtája egyik, ha nem a legjobb pokémonját használja, erős támadásokkal, mint a Hydro Pump vagy a Blizzard. Ez a mostani játékokban hiányzik. Black and White 2-ben az utolsó teremvezető elleni harc ideje nem tarthat tovább másfél percnél, de lehet sokat mondok, ráadásul gyenge támadásokkal rendelkeznek.
Ott nagyot csalódtam.
Azért nem csak a Kingdrás néni volt a szemét, voltak még jó páran, a kedvenceim:
Gary "Motherf***ing" Oak: Mindig előtted jár és mikor a pokémonjaid gyengék és mennél healelni őket a Pokémon Centerbe, akkor üt rajtad. Legalább kihívás volt legyőzni és akkor még nem utoljára láttuk.
Bugsy: Scytherrel vagánykodik a sok bogár között. Nem szabad hagyni, hogy a Fury Cutterrel sokat üssön különben kicsinál.
Whitney: A halálos Rollout Miltankkal azt hiszem sokaknak meggyűlt a baja. Ez már felért egy nagy kihívással. Képzeljük el, hogy mi lett volna ha még Taurosa is lett volna.
Morty: Gengar és a Hipnózis jó barátok. Csak mi nem nagyon értékeltük ezt a kapcsolatot. Meg Gengarral tolni. Szemét
Chuck: Poliwrath és a DynamicPunch. Nem volt egyszerű.
Jasmine: Ha a Steelix mellett lett volna Skarmoryja is, akkor rendesen megkeserítette volna a napjaimat. A Steelix mindenesetre sokszor kicsinált.
Pryce: Ha nem csapod le a Piloswinet elsőre, akkor rád küld egy szép kis Blizzardot. Még jó, hogy Mamoswine még nem volt ilyenkor.
Claire alias Kingdrás szemét: Az egyik legnehezebb csata a játékok történetében. A Hyper Beames Kingdrát kevesen élik túl, meg még rád dobja a Smokescreent, amitől a pontosság lemegy és pont akkor megy mellé a támadásod, amikor éppen kicsinálnád a dögöt.
Red: Őt az tette a legkeményebb kihívássá, hogy valami irdatlan magas szintű pokémonjai vannak. Senki nem akart szerintem +20 szintet fejlődni, hogy legyőzze. Hála a jó égnek, nekem sikerült szolid 65-s szintű pokémonokkal leverni. Ha nincs Sötét típusú pokémonod, akkor az Espeona rendesen megcsap, a Snorlaxéhez sem árt majd egy erős Harci típusú.
