Duma topic 8

[gman]

lol
Erre mondjuk inkább azt, hogy szimbiózis.

[Ritli]

Miért értelmetlen a csótányok élete? Vagy akkor minden bogár, rovar, papucsállatka, stb élete értelmetlen az emberén meg az okosabb állatokén kívül?

[hiroto]

Saphira: Azt tudtam, hogy a csonthártyába vannak az idegek, és amiatt fáj igazán, de hogy ha eltörnek megszűnne a fájdalom? Azt tudom, hogy az eddigi legfurcsább törésem a sajkacsont törés volt. És pláne az, hogy a két kis csontdarab összedörzsölődött, és pokolian fájt. De túl lehetett élni.

Aes Sedai: Persze, vannak fájdalmasabb dolgok is, mint a csontfájdalom. De a fájdalmasabb dolgok előtt leblokkolsz, és eléggé keveset fogsz érezni. Ismerek egy olyan asztalost, akinek letépte az egyik ujját egy gyalugép. Azt mondta nem érzett mást csak zsibbadást. Tehát ha annyival nagyobb fájdalmat élsz át, egyszerűen a sok miatt kikapcsol ez a mechanizmus.  

Sarlatánság az agykontroll? Vettél részt tanfolyamon? Olvastál könyvet róla? Esetleg használtad? Én megmondom, biztos hogy használtad, csak nem tudsz róla. Vegyünk egy példát, holnap vizsgád van, fel kell kelned 5-kor, de elromlott a vekker. Lefekszel és azt mondogatod, hogy fel kell kelnem reggel 5-kor. És láss csodát, fel fogsz kelni pár perces eltéréssel. Az agyadnak rengeteg képessége van, csak még nem használtad ki. Sok mindent el lehet érni vele, én csak ajánlom. Persze vannak benne eléggé nagy képtelenségek, de sok dolgot érdemes kipróbálni.
Amúgy ha egy orvosi vizsgálat közben valaki placebót kap, és jobban lesz, arra mi a magyarázat? Az, hogy az agy azt hitte, gyógyszert kap, emiatt úgy is reagált rá a szervezet.

Az egyik agyféltekét egy elektromágneses sugárral kapcsolták ki azt hiszem. Ha jól emlékszem a spektrumon ment.

Túlháziasított? Kutyák között rengeteg ilyen van. Valamelyik tudományos adón azt hiszem épp a pitbull-t hozták fel példaként. A tudósok szerint nem élné túl sokáig, ha vadászni kellene neki, mert rövid lábai, zömök pofája van, szerintük alkalmatlan a túlélésre. Vagy vegyük a kopasz macskákat. Nem hiszem, hogy több évig fent maradnának emberi gondoskodás nélkül. Bár lehet hogy rosszul gondolom.

[Saphira]

Más. A túlélés nem erény. Az nem jár életminőséggel. Egy részeg, antiszociális, sánta, fogatlan, félvak, buta, gyenge, depressziós, reményvesztett, félkarú csöves is életben marad, de attól még nem lesz az jó. A csótányok is életben maradhatnak, de az életük ugyanolyan értelmetlen marad 1000 év múlva is.

Blöh.
A részeg, antiszociális, sánta, fogatlan, félvak és gyenge koldus életben marad, mert életben tartja a társadalom. Tedd ki egyedül valami elhagyatott szigetre, az esőerdőbe, a sivatagba vagy a szavannába, és mérjük meg meddig bírja. Szerintetek?

A túlélés erény, mert az az alapja mindennek. Anélkül életminőség sem lenne, szerintem ez elég egyértelmű. Igen is tiszteletre méltó az Északi sark jegesmedvéje, a fagyos déli vizekben is megélő rák, a sivatagok rókája és az oroszlánokkal is szembeszálló gnú.
Bár lehet errefelé én vagyok az egyetlen aki ilyenek miatt még mindig képes a természetet tisztelni. Múltkor is volt valaki, aki azt mondta, hogy a hangyák élete értelmetlen, ma meg te mondod ugyanezt a csótányokra.
Hát, váljék egészségedre. Akkor is leírtam, hogy a hangyák, számtalan rovar, a baktériumok és apróbb állatok sokkal fontosabbak a természet számára, mint az oly értékes emberiség. Ha azok eltűnnének, mindenki megérezné.

Egyébként sem értem, még most sem, hogy mi alapján számít valami értelmetlennek. Az emberek élete nem értelmetlen? De. Mindenkié az. Mert meghalsz, megszűnsz létezni és nem marad utánad semmi. Mi értelme úszni, ha úgyis megfulladsz?

Ha meg egy faj akkor értelmes, ha a természetnek haszna van belőle, akkor az ember az egyik legértelmetlenebb. A sörélesztő is értelmesebb nálunk.

Gman: Ja, értem. Múltkor szembejött velem egy, azt hittem szegényre, hogy patkány. Aztán felismertem.
Egyébként a csivavát még nem, de más "túlháziasított" állatokat már teszteltek az életképtelenségre. Ezekből kiderült, hogy simán meglennének az ember nélkül - visszavadulnak a természetbe, ahogy hajdan a musztáng, a dromedár, vagy a dingó.

Hiroto: nem szűnik meg a fájdalom, mert a roncsolt szövetek megmaradnak. Egyszerűen csak csökken az érzés, így a törés nem olyan fájdalmas, mintha fűrésszel reszelnéd a csontjaidat, annak ellenére, hogy ugyanazokat a szöveteket érinti a sérülés.

Pitbull. Talán elpusztulna, talán nem. Esetleg megtámadna más, szintén zömök és lassú állatokat, vagy dögöt enne. A komodói sárkány is életben van, pedig nem aerobik bajnok. Az ember is gyenge, lassú és rosszak az érzékei, az agya ezt mégis kompenzálja. Minden élőlénynek van erőssége és hátránya.

[Gdat88]

Ritli:
Nem tudom, hogy a bogarak életének van-e értelme, de én nem cserélnék egy bogárral sem, mert nem tudnék élvezni és teremteni semmiféle művészi értéket, nem tudnék szeretni, nem tudnám megsétáltatni a kutyámat , nem tudnék a gózni, thai boxolni, megtervezni a jövőmet, de akár csak a következő 10 percet, visszaemlékezni a szép emlékekre, nem rendelkeznék ilyen világképpel mint most és még a majdani gyerekekkel sem lehetne játszani, mert csak bogarak lennének. Elég szívás a bogarak élete.

[Aes Sedai]

Mi az, hogy az agykontroll sarlatánság?

Szerintem egyértelmű, hogy miért mondtam ezt: azért, hogy belekössenek. Agykikapcsolás és társai dettó.




Ami a vírusokat illeti, azzal egyetértek. Mondjuk annyit mondanék a védelmemre, hogy amikor a vírusokat "dicsértem", akkor a már létező életből indultam ki, ami amíg létezik, addig vírusok is tudnak létezni. De a te megközelítésed valóban valóság-közelibb, hiszen más élet nélkül vírus se lenne, csak én ezt a szempontot nem vettem figyelembe.

Közben beírtak elém többen is, majd azokra is reagálok, ha elolvastam őket.

A túlélés erény, mert az az alapja mindennek. Anélkül életminőség sem lenne, szerintem ez elég egyértelmű. Igen is tiszteletre méltó az Északi sark jegesmedvéje, a fagyos déli vizekben is megélő rák, a sivatagok rókája és az oroszlánokkal is szembeszálló gnú.
Bár lehet errefelé én vagyok az egyetlen aki ilyenek miatt még mindig képes a természetet tisztelni

Nem vagy egyedül, ezzel én is egyet értek.

Mert meghalsz, megszűnsz létezni és nem marad utánad semmi.

Ezzel viszont nem. Én megmaradtam misztikusnak, és nem csak a biológia alapján magyarázom az életet, valamint hiszek a halálon túli életben is.

[Ritli]

Gdat de ha bogár lennél rohadtul nem is érdekelne, hogy nem tudod ezeket megtenni mert azt se tudnád mik azok.

[Aes Sedai]

De lehet jobban érezné magát a bőrében?

[Gdat88]

Tedd ki egyedül valami elhagyatott szigetre, az esőerdőbe, a sivatagba vagy a szavannába, és mérjük meg meddig bírja.

Nemnem. Ő csak a környezetéhez alkalmazkodott. Megtette a túléléshez szükséges minimumot. Kb. mint a pingvin.
Ezzel szemben az emberiség egy része, palotákat épített, autót talált fel, kijutott az űrbe, meggyógyítja a sebesülteket, regényeket ír stb. stb.

Egy kutya is tud megtanulni dolgokat, hogy jobbá tegye az életkörülményeit. Tud érzelmileg kötődni másokhoz. És sok hasonló állat van.

Arra mondom hogy van értelme egy életnek, ha van amiért túlélnie. Lehet az akár önző érdek is, csak valami legyen. De az, hogy benne van az ösztönében a túlélés, mint a számítógépben egy program és amúgy mást nem csinál, az elég szánalmas.

Ritli: Azt viszont tudom egy bogár élete miből áll és nem vagyok tőle elájulva.

[Aes Sedai]

Szerintem ha kitesszük, a sivatagba, hamar meghal. Lehet, hogy születésekor, genetikailag még lehetséges lett volna, hogy olyanná váljon, aki egy ilyet túlélhet, de a társadalom elkényeztette. (Tudom, hogy ez erős szó egy csövi esetében, de valahol mégis helytálló.) Az ember belekényelmesedhet a társadalomba simán. Viszont egy kutya ösztönei megmaradnak, ha eteted akkor is, ezért sokkal jobbak az esélyei extrém helyzetekben. Az ember ösztönszerű képességeit sokkal inkább aláássa az emberek közössége, mint egy állatét. (Most az ösztön szerű képességekre gondolok, pl vadászösztön. A vallásosok által "alantas ösztönnek" nevezett dolgok nem ide tartoznak, azokat a mai társadalom kifejezetten erősíti. )

[Saphira]

Aes:
Régen én is utáltam, ha valaki mindent a tudománnyal magyarázott. Tulajdonképpen nem is kell mindenben a tudomány minden apró részletének hinni, hiszen, ha dogmaként tekintünk rá, akkor a középkor kereszténységének hibáiba esnénk. Akkor is voltak nevetséges felvetések, amelyekben tökéletesen hittek, valószínűleg ma is vannak.

Ám, amióta nagyon biológia központú az életem, egyszerűen nem tudok úgy hinni a halálon túli életben, mint régen. Valamilyen szinten, még ma is hiszek benne - az embernek jó mibe kapaszkodnia - ám ez nem jelenti azt, hogy vallom, halálunk után teljes valónkban, tudatunkkal együtt léteznénk. Természetesen amíg nem magyarázzuk meg az élet mibenlétét, addig a halállal sem tudunk mit kezdeni. És ha az életet a sejtek, szövetek és szervek összehangolt működésének tekintjük, akkor a halál ennek teljes elpusztulása. Egész lényünket ezen sejtek és gének határozzák meg, elpusztulásukkal mi magunk is meghalunk végleg.
Ugyanakkor a világegyetemben minden ugyanazokból áll: atomokból, melyek a világmindenséggel együtt jöttek létre. Elvitathatatlan, hogy van bennünk egy kicsi a Föld történelem előtti időszakaiból, az ősi élőlényekből, a dinoszauruszokból és minden lélegzetvételünkkor beszippantunk pár atomot, amelyet rég meghalt állatok vagy nagy emberek, Arisztotelész, Mátyás, Da Vinci, Galilei lélegzett ki.

Ilyen szempontból van újjászületés vagy halál utáni élet, hiszen tested anyaga soha nem szűnik meg létezni - nem is szűnhetne, mivel maga a Föld és az Univerzum is zárt rendszer.

Hogy mi van a lélekkel? Azzal szerintem jelenleg még senki sem tud mit kezdeni. Azt sem tudjuk létezik-e. De ha igen, annak továbbélésével sem mi léteznénk tovább: az embert ugyanis a gondolatai, az emlékei és a teste teszi emberré. Mivel ezek - függetlenül a lélektől - mind elvesznének, nem lennél többé ugyanaz az ember.
Ha létezik is lélek, egy ősi energiának képzelem el, amely a test halála után újra egyesül a világmindenség energiáival, amely működésben tartja ezt az egész cirkuszt az univerzumban.

Nemnem. Ő csak a környezetéhez alkalmazkodott. Megtette a túléléshez szükséges minimumot. Kb. mint a pingvin.
Ezzel szemben az emberiség egy része, palotákat épített, autót talált fel, kijutott az űrbe, meggyógyítja a sebesülteket, regényeket ír stb. stb.

Ezzel szemben a termeszek testméretükhöz mérten százszor nagyobb palotákat építenek, a pisztolyos rák a Nap felszíni hőmérsékletét állítja elő, a madarak tökéletesen tájékozódnak felhasználva a Föld mágneses terét, a rovarok élő szögmérők, az elhalt kovamoszatok hegyeket építettek.

Az emberiség palotáiból, regényeiből, autóiból meg még egy szánalmas kis fosszília sem marad pármillió év múlva, a természetnek meg nem fogunk hiányozni, mivel nem befolyásoljuk jelentősen annak működését, kihalásunkkal minden mehetne a normális kerékvágásban. Olyan rossz, hogy ilyen értelmetlen az életünk.

Az, hogy az emberek önös érdekből személyes értelmet találnak az életüknek, az nem jelenti azt, hogy az emberiség létének és az emberek életének van is értelme. Bár biztos én vagyok túl degenerált, hogy nem értem, hogy lehet egy élet értelme a Thai box meg a Go. Bár, halálod után neked sem lesz az, hidd el.

[Aes Sedai]

Szafi, megy majd a válasz, csak nem ide hanem vitába. Majd beidézem a hszedet. Ez érdekes téma, nem akarom, hogy az 1000 oldal miatt majd ez is törlésre kerüljön Masashi mindennapjaival együtt.

[bogcsiika]

Szerintem minden élőlénynek és élettelen dolognak megvannak az előnyei és a hátrányai, mindennek és mindenkinek meg van a saját FONTOS feladata, még ha mi nem is tudjuk. Ha ezek a dolgok nem így lennének, a világ nem lenne olyan, amilyen most. Valószínűleg ez így van elrendeltetve.

Én hiszek a lélekben, a misztikus dolgokban, amikor valaki valamilyen paranormális jelenséget tapasztal, az szerinted mi? És a reinkarnáció?

Az emberek létezéséhez nem tudok semmit se fűzni, 100%, hogy nekünk is van fontos dolgunk. De csak azt látom, hogy nem becsüljük meg, amink van. Itt a természetre gondolok, ahogy szemetelünk, ahogy szennyezzük mindenféle gyárakkal és egyéb anyagokkal, pocsékolunk, stb.

Ja és nem csak az lehet érzékeny, akinek önbizalom hiánya van, itt vagyok rá az élő példa. Megvagyok áldva önbizalommal, sok mindent megmerek csinálni, szívesen vagyok emberek között, stb. Viszont önértékelés a béka segge alatt, mert nem érzem magam elég jónak. Elég csak azt mondani, hogy 'nem tetszik xy-d', és már utálom is magam.

[Matten]

Most, hogy így belegondolok...



......


Nem hát! Masashi-chan irományait is szokásod félreérteni...



Amúgy Mattennek boldog szülinapot! (ha esetleg még feljár és olvasná a Dumát ^^)

Köszönöm Utólag is

[Morause]

Matten te vagy aztán az igazán későn érő típus!