Nekem van egy olyan könyvem, hogy "Tinilányok kézikönyve" Na abba az is megy keményen, hogy mi féle különbségek vannak a férfiak és nők között.
Komolyan durva, mi képesek vagyunk órákon át kerülgetni a forró kását, míg a fiúk nyíltak és egyenesek. Nem kertelnek egy percig sem, ha valami bajuk van, akár azzal akivel beszélnek, akár valakivel a hátuk mögött, megmondják. És a másik fél többnyire fel se veszi. ( Mondjuk ez helyzettől is függ, de gyakran van így )
Ezért egy kicsit gondban vagytok, mikor egy lánnyal kell "nyíltan" beszélnetek, ugyanis rólunk nem pereg le minden, nem bocsátunk meg olyan könnyen,
nem könnyű követni a logikánkat, az érveinket, ha nem olyan általános dologról van szó, mint: Mi a kedvenc zenénk? Mit csinálunk délutánonként? meg hasonlók. Szerintem egy kapcsolat akkor lesz igazán kapcsolat, ha nem csak "ilyesmikre terjed ki" ( az most mindegy, hogy baráti, vagy szerelmi ) Mindkét félnek muszáj kompromisszumot kötnie, ha a helyzet úgy adódik, s habár "nem vagyunk gondolatolvasók" senki sem az, azért mégis ki lehet találni, mivel tudunk örömet okozni a másiknak, vagy esetleg bánatot, csalódást. Meg kell értenünk a másik álláspontját, és érzéseit is.
Ha mondjuk valami nagyon-de-nagyon nem tetszik, és rossz, azt is úgy kell előadni, hogy közben a másik ne vágjon hozzád valamit. Ez iszonyúan ironikusan hangzik, ha egyszer neked van bajod vele, de pont azért kell "tapintatosan" közöli a dolgot, hogy legyen ideje belátni, tényleg hibázott.
Ilyen esetben a fiúnak célszerű nem "túl egyenesnek lenni"
Pl: Figyi, egy kissé unom már, hogy sosem vagy elérhető a mobilodon!
Én ezen tuti kiakadnék, és olyasmit mondanék, ez még nem a világvége, és hogy nem is törődik velem, meg hasonlók... És 2 napig hozzá se szólnék ( mert ilyen vagyok)
Ezt meg lehet mondani szépen is. PL : Zavar, hogy ha beszélni szeretnék veled, alig vagy elérhető. Szeretném ha be lennél kapcsolva.
Ez elég egyenes, de tapintatos is nem?
( ezt a példát csakúgy felhoztam, nem kell komolyan venni, csak én lányként ilyen esetben ezt látom korrektnek)
A lányoknak meg nem szabad sokat köntörfalazni, mert a srácok nem díjazzák a kását.
Pl: Tudod, hogy mennyire szeretlek, és időnkét annyira hiányzik a hangod! Jó volna a nap 24 órájában veled lenni, de sajnos nem lehet... És amikor már annyira-de annyira hiányzol, hogy a mobilom után kapok, és a számodat tárcsázom...
egy világ törik össze bennem, mikor azt mondja: A hívott szám jelenleg nem elérhető! Szeretném, ha egy kicsit több törődést kapnék, és beszélhetnék veled bármikor! Meg tudnád ezt tenni értem?
Na jó, szerintem egy lány sincs, aki képes lenne ezért egy ehhez hasonló drámát csapni, de ez tényleg szánalmas, és még én is a falra másznék tőle.
Korrektebben, csajosan:
Mivel nem találkozhatunk mindennap, ezért időnként jó volna hallani a hangod. De sokszor nem vagy elérhető a mobilodon. Szeretném, ha többet lennél bekapcsolva.
Én valami ilyesmit csinálnék. És nem észt akarok osztani, csak azon a vonalon próbáltam menni, amit nap-mint nap látok és tapasztalok. Ennyi.
Hiába a gondolkodásmódunk között időnként olyan szakadék van, amit lehetetlen áthidalni.
Időnként még csodálom is a pasikat, hogy képesek szinte mindent olyan lazán venni... Szóval szerintem fölösleges a fiúkat-lányokat összehasonlítgatni, 2 külön állatfaj
Habár a zár meg annak nyitása nem a legjobb hasonlat, (bárki képes egy idő után megnyílni bárkinek) a doboz kifejezés talán jobb. a Fiúk-lányok agyában van egy doboz, ami tudat alatt irányít bennünket. Ettől lesznek a fiúk és a lányok olyanok amilyenek.
Mást találunk fontosnak, más dolgok tartoznak a mindennapjaink részévé, még úgy általánosságban is. A nők többnyire nem túl akaratosak, a férfiak inkább vezéregyéniségek. Másról szeretünk témázni,
és az nem igaz, hogy mi többet pletykálunk, és többet beszélünk. SŐT!
A fiúk állítólag pletykásabbak.
Mi nők egyszerre több dologra is tudunk figyelni. A pasik viszont nem annyira, így ha egy bonyolult több szálon futó történetet olvasnak, sokszor belegabalyodnak, és inkább nem olvassák tovább.
És ez tény.
Egyszer azon röhögtem, hogy olvastam egy könyvet egy férfi írótól, és volt benne valami egy beteg macskáról. És nem zárta le ezt a szálat!
Végig azt vártam mi lesz a macska sorsa. Már sose tudom meg. Azért ez nem semmi igaz?
Viszont nekünk többnyire csapnivaló a térlátásunk. Geometriából még síkban is szörnyű vagyok. A testekkel meg már alig boldogultam.
A bevásárló központban meg a WC-ből kijövet elindultam előre, mikor jobbra volt a kijárat.
Én még Sopron főterén is elvesztem!
Szóval idegen helyen ne hagyjanak egyedül!
A fiúkat ezért nem értem, hogy képesek mindenhova eltalálni, ahol csak esetleg csak egyszer jártak, mikor én még a mi városunkat se ismerem igazán. ><
Szóval ennyit a Nők-Férfiak összehasonlításáról...
