Minden ami tudomány

[Michael]

GabOR sama: Ezen már én is sokat tűnődtem. Mi értelme az örök életnek, ha látjuk hogy múlna el a dolgok. Hiszen az örök élet miben más, mint az egyszeri élet: céltalan, unalmas, tehernek való. Végülis bármit is el akarunk érni az életben mindig van valaki (legfeljebb a legközelebbi rokonaink), akik síphüylénaek néznek minket a terveink és az álmaink miatt. Aztán amikor eladjuk azt modnják: Hát miért nincsenek céljaid? Miért enm csinálsz semmit.

Én tudom  jól, hogy nem abban áll az élet értelme, hogy földretepernek minket, és sírnunk; hanem abból, hogy földretepernek és felállunk. De akkoris egy idő után az embernek már elege van abból, hogy az újabb és újabb elveit bizonyítsa olyan emberek elött, akik nem hallgatják meg.
Nem azt mondom, hogy ne álljunk fel. Mert ha a földön maradunk, akkor első sorban csak egyvalakinek ártunk: önmagunknak.
Csakhát az ember egy idő után beleun, és elege van má belőle.
És az a tdat, hogy ez emgy majda következő életben és az azutániban az eléggé fárasztó és terhes lehet sok ember számára.
Megjegyzem még jó hogy csak speciális meditációval vagyunk képesek emlékezni rá, nem? Hát akkor aztán igencsak terhes lenne az élet, nem?

vash21: év elején én is többször voltam katoliksu templomban azelött négy évig csak karácsonykor.
Ezalatt az idő alatt sok könyvet olvastam: hindu, buddhista, zen, wicca. É ssok mndnet tanultam, amitől objektív lett a látásmódom.
És megtanultam kritikával, azaz objektívan és helyes mértékkel figyelni apaok prédikációját.

Egyébként kérdésedre a válasz: a Bibliában két különböző Isten szerepel. Ábrahám egy objektív, univerzális istenben hitt. Hosszú lenenkifejteni, de ha ábrázolnom kell, akkor sokban hasonílt a buddhista filozófia istenére. Aztán mózes idejében ki akartak törni Egyiptomból, ezért egy sivatagistent váalszottak maguknak. Kemény, zord de a sivatagi nomádok számára ideális istenség.
Aztán Jézus idejében ismét a szerete és az univerzális tudatra épülő Isten-kép került előtérbe.
De mivel Jézus nem foglalta írásba a tanításait, és az első evangéliumok is valójában századokkal később keletkeztek, így az igazi elvek háttérbe kerültek, és a kor világias ideáihoz igazították őket.
Pl. Jézus tanított a reinkarnációról, de az aztán idővel kiúzták politkia okokból mondván: ne lázadj arómai csásázr ellen, mert csak egyszer élsz! És meghalsz a pokolban fogsz szenvedni!

Nekem is volna egy kérdésem mindenkihez. Filozófikus jellem vagyok, de mostanában válságba jutott a hitem, és most segítséget szeretnék kérni:
Mi értelme van a filozófiának? Mármint hol tudjuk használni azt az életben?

[Saphira]

A legkorábbi evangélium Krisztus születése után 75-ben keletkezett. Máté evangéliuma. Elvileg... De ahogy Michael írta, nem lehet tudni, hogy - valójában - mit, mikor alkottak meg, és mennyire torzítottak el. Az biztos, hogy Jézus nagyon sok mindenben mást tanított, mint ami a Bibliában szerepel. Ez már abból is kitűnik, hogy számtalan feldolgozása van Jézus egyazon tanításának.

Azt hiszem a filozófiát igazából csak olyan - mondjuk úgy, munkakörben - tudjuk használni, aminek segítségével több emberhez eljuttathatunk dolgokat, vagy éppen vezető szerepünk van a világban, országban. Ha egy hentes vagyok a Tesco-ban, akkor nem biztos, hogy feltudom bármire is használni, hogy a filozófiával bölcsességtől izmosra gyúrom az agyamat... :'D Ha viszont valaki mondjuk elnök, akkor lehet, nagyon jól fog jönni neki.  Kár, hogy ma az ország vezetői nem filozófusok... Pedig Platón is megmondta... 

De ettől függetlenül neten is eljuttathatod más emberekhez a gondolataidat. Vagy esetleg egy új vallás alapításával, ami elég morbid. xD Na meg pártot is alapíthatsz.  (<---Kinek is jutnak eszébe ilyen ötletek? xD    )

Az szerintem biztos, hogy a filozófiának csak úgy van lényege, ha a gondolataidat meg tudod osztani mással, hogy a többi ember is tanulhasson belőle. Régen a szerzetesek abban hasznosították, hogy elvonultak, imádkoztak, filozofáltak és született belőle egy csomó találmány. 

Ma a Buddhista szerzetesek... Ööö... ők nem tudom mire hasznosítják. xD

De ez persze csak az én véleményem. Nyugodtan lehet vele vitatkozni.

(Ohh... mondjuk most nem arra válaszoltam, hogy hol tudjuk használni, hanem, hogy mivel, hogyan lehet hasznosítani. :O Nem baj, akkor majd az eredeti kérdésen is gondolkodom... )

[vash21]

A filozófiának, de igazából a gondolkodásnak magának rengeteg haszna van, bármit is csinálsz. Most ilyen alap dolgokat nem mondok, mint problémamegoldás és hasonlók, hanem inkább mittomén.
Szóval azzal, hogy te töröd a fejed ilyeneken, jobb emberré válhatsz, megérthetsz és elfogadhatsz egy csomó mindent. Erre az emberek nagyja képtelen. Szerintem jobb kapcsolatokat lehet építeni, ráadásul sokkal könnyebb is, ha úgymond ilyen tudásod van. Mert szerintem a filozófia, szűkebben az etika az érzelmi intelligenciával áll kapcsolatban, fejleszti azt.
Hogyha nagy az érzelmi intelligenciád, plusz szorult beléd némi empátia, akkor nagyon könnyen boldogulsz az emberekkel, aminek minden téren megvan az előnye, csinálj bármit.
Valamint az általad nem irányítható eseményeket is sokkal könnyebb feldolgozni, hogyha sokat foglalkozol pl élet/halál problémákkal, vagy ilyesmikkel.

Az szerintem biztos, hogy a filozófiának csak úgy van lényege, ha a gondolataidat meg tudod osztani mással, hogy a többi ember is tanulhasson belőle.

Szerintem a filozofálás (gondolkodás) önmagában is buli, csak akik ezzel foglalkoznak, azok kényszeresen meg akarják osztani ötleteiket másokkal. Mi sem jobb példa, mint ez a fórum...


A vallásra kicsit visszatérve: Igen, tisztában vagyok a Biblia kialakulásának körülményeivel, hogy melyik részét ki mikor milyen céllal milyen környezetben írta, éppen ezért nem értem, miért lenne ez Szentírás. Arról nem is beszélve, hogy az állítólag apokrif részeket csak úgy az egyház kihúzta belőle. Holott állítólag ez Isten szava. Mindenki tisztában van vele, hogy egy mesekönyv az egész, mégis annyira szorosan ragaszkodnak hozzá a vallásosak és egy centit sem engednek belőle. Aztán a Bibliából leszűrt nagy okfejtéseik az ilyen embereknek...abból próbálnak érveket kovácsolni, ami maga is tele van szintakt errorokkal... ha nagyritkán megmondom, hogy ez hibás, akkor pedig én vagyok a legnagyobb pogány és a pokol legmélyebb bugyraiban fogok grillcsirkévé sülni...^^

[Michael]

Saphira: Én is valami iylesmire gondoltam. Azaz csak akkor van értelme, ha a gondolatankat megoszthatjuk másokkal.
Kár, hogy az én esetmben ez mostnaában csak eme  honlap eme topicjában lehetséges.

De mit csináljon az a hentes a tescoból, aki nem tud már több lenni, mint hentes. Mondjuk 50 éves, és már késő neki, hogy új munkát keressen. De több aakr lenni, mint egy izmosra gyúrt agyú hentes. Egy filozófus akr lenni, de nem tudja azt a közvetlen környezetében használni, mert senki se érti meg. Az mit csináljon a filozófiával?
Érdekes elgondolás hmm...

A mai buddhista szerzetesek (legalábbis akiket én ismerek) ők úgy gondolták, hogy a világ tele van erőszakkal. Kimész az tucára. beléd köt egy cigány, és bármit megtehet ellened, mert neki jogai vannak. Bemész asuliba, és elkezdenek szekálni, mert túlsúlyos vagy, izzadásos, vagy valami tartós gondod van.
És ezek ellen meg kell önmagunkat védeni. De úgy, hogy utána ne legyünk ún. nagyképű, egomániás GYP-k, és az ehhez tartozó fizikai- valamint nem utolsósorban lelki-filozófiai tréninget adják meg.
De ez csak azokra igaz, akiket én ismertem.
A keletikenél nem tudom... talán a reinkarnáción és a karmán elmélkednek. Vagy új módszereket dolgoznak ki az elme, mint fegyver harcművészetbe?

vash21:Ezek nagyon szép dolgok, és ennek is voltam a híve. Csak most, hogy Júniusban végleg befejezem az iskolát, és elkezdek gondolkodni az életemen rájövök, hogy hosszútávon hogyan vitt előrébb?
Még egyszer mondom, hogy nem nyafogok, csak nem látom a kiutat!
Igaz, hogy megnőtt a problémamegoldóképességem, és a tudatos/logikus gondolkodásom. És sok új és nagyon jó barátra tettem szert a kutatásom elmúlt lassan négy évében.
És ezeket a dolgokat sosem fogom megbánni. ;)De aztán kikerülünk a nagybüdös életbe, és hol tduounk
Félreértés ne essék Nem vetem meg a fizikai munkát, és nem is vagyok ellene. Sőt! Többre tartom azokat, akik az áruházban a polcokat pakolják ki azoknál, akik az irodában szöszömötölnek a papírmunkával.
Csakhát az a baj, hogy a fizikai melósokat ugye lenézik. Senkinek tartanak minket a bunkó főnökeink, akik százezreket keresenek fejenként, mialatt mi örülünk a havi 90 ezernek is. És még ők panaszkodnak, hogy nem élnek meg.
De most őszintén mi értelem van azokat a családokat bemutatni a híradóban átlagos családoknak , aki 347 ezret keresnek havont+ a feleség, mint ovónó 140-et a Kettő összesen 487 ezer
Mialatt az én szüleim ketten nem keresték a 200 ezret!!!
És akkor még ezek nyafognak, hogy nincs pénzük? Ezek nyafognak hogy nem tudnak megélni?
És amikor mi a kisemberek szót emelünk, akkor jön az omniózus hát nem kell itt dolgozni-duma?
És akkor még mi vagyunk a szakadt prolik. Hát akkor ők meg micsodák?


Félek, hogy rám is ez a sors vár. Mindent kipróbáltam, ami emberileg lehetséges volt. Mindezt azért, hogy valami többé fejlődjek, hogy valami jobbá legyek, mint azok az emberek, akik egész életükben gürcölnek, mint az állat, és a tásadalom iránti gyűlöletüket másokon vezetik el. Elősorban azokon, akik még ihszenk. Akik még reménykednek abban, hogy jobbá lehet ez a világ. Aztán ha szerencsések, és egyáltalán megélik a nyugdíjt, akkor is csak annyi pénzt kapnak, amivel aztán igazán kitörölhetik. 
Akkor meg mi értelme volt belevágni?

Sose akartam vállatigazgató lenni vagy próféta, se Messiás. De egyszerűen nem találom a választ. Vagy ezt hívják művészi válságnak? Az mondják, hogy egyszer minden pap életében eljön a pillanat, amikor a tükörbe néz, és azt krédezi magától: mi csinálsz?
De ha ezt most megteszem. Ha hátat fprdítok mindannak, amit eddig elérem, akkor mindaz, amit az elmúlt négy évben elértem az egy idő után (1-2 éven belül) semmivé lesz. Elvész a homályban. És amikor gyerekeim esznek, és nem tudom rendesen fizetni a számlát, és szemhbesülnöm kel a kamaszkori lázadó hajlamokkal, amik méga amradék reményt is kiölik egy szülőből, akkor mi lesz 20-30 év múlva. Én ugyan jó nevelést kaptam, de nagyon sok kortársam esetén ez nem valósult meg. És akkorm ajd mi lesz a következő generációnál?

Egyszóval nem találom a választ. A rejtély kulcsát: vagyis érhet -e annyit egy hentes, mint egy filozófus. Ha igen/nem , akkor miért, és hogyan?

Még egyszer modnom nem hisztizek, de ezt a felhőt egyszerűen nem látom átt, és szinte megőrjít a válasz keresése.

[Ritka]

A filozófia öncélú. Senkinek nem lesz jobb attól a környezetedben, hogy Te ezt műveled, avagy sem. Számomra a filozófia gondolkodást jelent, válaszkeresést, olyan válaszok keresését, amik egyénre szabottak és amire nincs egy abszolút válasz. Egy filozófus előnye nem abban áll, hogy mindenre tudja a választ, csupán képes meglátni, feltenni a kérdést, képes elfogadni annak a létezését, és többé-kevésbé el tudja magát helyezni a világban, még ha viszonyítva is.
Én úgy tudtam, hogy a buddhisták alapfelfogása az érzelmek visszaszorítása, az azokon való felülemelkedés,a teljes elszigeteltség hogy így jussanak el a tökéletes béke állapotába. És én itt nem értem a dolgot. Hisz ha békében vagyok valakivel, kell, hogy legyen kontaktusom vele, ez pedig szükségszerűen hozza magával az érzelmeket. Persze, könnyen lehet, hogy mivel én nem ennek a vallásnak a tagja vagyok, az én gondolkodásom nem ér el eddig.

vash21 a vita topicban volt egy igen hosszú vitánk a keresztény vallásról. Ajánlanám neked, hogy olvasd át, szerintem sok kérdésedre választ kapnál, sok feltételezésed megerősítést nyerne. De én itt nem kívánok újabb vallási vitát nyitni

[vash21]

Michael:

Csakhát az a baj, hogy a fizikai melósokat ugye lenézik. Senkinek tartanak minket a bunkó főnökeink, akik százezreket keresenek fejenként, mialatt mi örülünk a havi 90 ezernek is.

Akkor meg mi értelme volt belevágni?

Sose akartam vállatigazgató lenni vagy próféta, se Messiás. De egyszerűen nem találom a választ. Vagy ezt hívják művészi válságnak? Az mondják, hogy egyszer minden pap életében eljön a pillanat, amikor a tükörbe néz, és azt krédezi magától: mi csinálsz?
De ha ezt most megteszem. Ha hátat fprdítok mindannak, amit eddig elérem, akkor mindaz, amit az elmúlt négy évben elértem az egy idő után (1-2 éven belül) semmivé lesz. Elvész a homályban.

Egyszóval nem találom a választ. A rejtély kulcsát: vagyis érhet -e annyit egy hentes, mint egy filozófus. Ha igen/nem , akkor miért, és hogyan?

Még egyszer modnom nem hisztizek, de ezt a felhőt egyszerűen nem látom átt, és szinte megőrjít a válasz keresése.

Előszöris. Melyik kérdésre keresed a választ? Mert addig senki sem fog tudni segíteni, amíg a kérdést nem fogalmazod meg. Amolyan Galaxis útikalauz szindróma ez, merhogy most mondhatnám neked, hogy 42...

A művészi válság alatt gondolom az alkotói válságra gondolsz, nos az olyanoknál van, akik alkotnak is. Pl festenek, írnak, zenélnek. Szóval itt némiképp megkeveredtél.

"De ha ezt most megteszem." Mit teszel meg? Ez is sajna kimaradt. Mindenesetre egy hentes is lehet nagyszerű festő is akár, mint ahogy egy vezető is lehet műveletlen tuskó. Amit eddig megtanultál, célt elértél, stb, azok nem vesznek el, hacsak direkt nem felejted el. Hogyha úgyérzed, hogy több, vagy jobb lettél tőle, akkor megérte, és nem volt felesleges. Én különbséget teszek ember és ember közt, de foglalkozás alapján nem lehet.

Ja és még a "lenéz a főnök" dologhoz: Ha ott tartasz, hogy "a főnök azt hiszi, hogy műveletlen vagyok és ez frusztrál", akkor még fejlődj! Ha kialakult, egészséges, erős énképed van, akkor ezek leperegnek. Gondoljon amit akar, te tudod magadról mennyit érsz. (Csak nehogy a vége nagyképűség legyen...) Amúgy ha ennyire zavar, akkor van sok egyetem az országban, jelentkezel, elvégzed, máris jobban fizető, jobban megbecsült állásod lesz. De a munkatársakkal sosem fogsz filozofálni, ebben biztos lehetsz. Kell keríteni egy társaságot, akik vevők az ilyesmire. Magával a filozófiával sosem fogsz jól lakni, maximum, ha tanítod az ELTE-n...^^

"megnőtt a problémamegoldóképességem, és a tudatos/logikus gondolkodásom."
Akkor hol a probléma? Az életben elsősorban ezekre van szükség a boldoguláshoz...

Említesz itt kiutat, választ, rejtélyt, belevágást. Miből, mire, milyet, mibe? Amíg nem határolod le a problémádat konkrétan, addig ne is keresgélj semmilyen választ, mert úgysem a jót találod meg...

Mindemellett 18 évesen, lehet, hogy a lányokat kéne hajtani a "végső kérdések" helyett... Itt a tavasz, emózás helyett inkább élvezd a jó időt, az érettségi utáni nyáriszünet az egyik legjobb!

[Aes Sedai]

Sokminden volt itt, szóval lehet, hogy papagájkodni fogok, ennyi szöveget nem tudok a fejembe tartani. 

A filozófia szerepéről írnék egy kicsit. Én filozófia szakos vagyok. A dolog "piacképességét" illetően nincsenek illúzióim. Ebből nem leszek milliomos. Mondjuk ez nem is célom, majd lottózok, ha ilyesmit akarok.

A filozófia öncélusága: Ritka, jó amit írsz, nagyon is, azonban egyes esetekben a filozófia nem öncélú. Amiről te írtál az úgymond egyéni filozófia. (Hegel-i értelemben vett "épületes gondolkodás", bocsi ez szakmai ártalom.  ) Szóval, olyan filozófia, aminek a célja az, hogy az egyén számára hasznos, vagy legalábbis érvényes (logikailag nem önellentmondó) kijelentéseket tegyen. Itt nem lehet cél, az, hogy mindenre választ adjon, inkább általános "élettanácsokat" fogalmazzon meg, amik segítik a gondolkódó embert eligazodni a világban.
Van azonban egy másik ága a filozófiának, ami az univerzalizmust tekinti célnak, vagyis, hogy a filozófia a világ egészére vonatkozóan mondhasson valamit. Ilyenek voltak pl. Kant és Hegel. Hegel-nek pl. a fő célja az volt, hogy olyan alapvető filozófiai rendszert hozzon létre, ami a többi tudományt tudja megalapozni. Az ilyen jellegű filozófiák már nem egyéniek és nem öncéluak. Nem egyéniek, mert a világról általában beszélnek, és nem öncéluak, mert irányulnak valamire. (Mint pl. a tudományos gondolkodás megalapozása, vagy akár konkrét társadalmi elképzelések.)

Az öncéluság még egy helyen mutatható ki, az úgyneveztt analitikus filozófia területén. Na, ez az ami nekem igazán öncélú. Az egyén számára nem akar mondani semmit, az univerzalizmust pedig teljes mértékben elutasítja. ("Minden realtív" gondolkodásmód). A lényeg itt tulajdonképpen a szövegek, fogalmak elemzése, és nem általános filozófiai igazságok kijelentése. Mondjuk én ezt az irányzatot nem igazán kedvelem, és ezért nem is tudok róla sokat.

A filozófiát szerintem is érdemes másokkal megosztani, mert a közös gondolkodás sokkal viheti előre az embereket. Azonban azt is látni kell, hogy nem érdemes minden témáról mindenkivel beszélni. A filozófiának van egyfajta természetes ezoterizmusa, szóval vannak olyanok, akikkel kár erre időt fecsérelni. Természetesen ettől még ezek az emberek is lehetnek rendesek, becsületesek, jófejek, stb. csak túl földhözragadtak ahhoz, hogy egyes dolgokban közös nevezőt lehessen találni.

Na meg pártot is alapíthatsz.  (<---Kinek is jutnak eszébe ilyen ötletek? xD    )

Tényleg, kinek?  xD 

Szerkesztés: újraolvastam amit írtam. Bakker, ez nagyon felszínes hsz lett. xD

[katsuyu-chan]

No, látom elég rég nem írt ide senki, de én ezt megosztanám veletek.
Okés, szerintem ennyire nem lesz durva a helyzet, de azért el lehet gondolkozni rajta.
 Talán picit jobban figyelük majd a Földre. Páran már biztos láttátok neten, pps-ben kering, én most csak a szöveget írom le.
Bocsi, ha már volt, de úgy láttam, még nem (mondjuk nem olvastam vissza annyira figyelmesen  ).

Levél 2070-ből

"2070-et írunk. Éppen töltöttem be az ötvenedik évemet, de úgy nézek ki, mint egy 85 éves.
Komoly vese problémáim vannak, mert nagyon kevés vizet iszok.
Úgy hiszem, hogy nagyon kevés időm, van hátra.
Manapság a társadalomban az emberek között az egyik legöregebbnek számítok.
Emlékszem, amikor 5 éves voltam.
Minden nagyon más volt.
A parkokban sok fa volt, a házaknak nagyon szép kertjei voltak
 és fürödhettem, néha még akár egy óra hosszan is tartózkodhattam a zuhany alatt.
Most ásványolajban itatott törölközőket használunk, hogy tisztítsuk a bőrünket.
Azelőtt minden egyes nő mutogatta a szép hosszú fürtjeit.
Most kopaszra kell nyíratnunk a fejünket, hogy tisztán tartsuk a víz használata nélkül.
Annak idején az apám tömlőből folyó vízzel mosta a kocsit.
Ma a gyerekek nem hiszik el, hogy a vizet így használtuk
Emlékszem, hogy sok hirdetés azt ismételte: "VIGYÁZZ A VÍZRE", csak senki nem figyelt fel rá, azt gondolták, hogy a víz sohase folyhat el.
Most, az összes folyó, víztározók, tavak és források visszafordíthatatlanul fertőzöttek vagy elapadtak.
Nagy kiterjedésű sivatagok alkotják a minket körülvevő tájképet.
A gyomor- és bélrendszer fertőzései, valamint húgyúti és bőrbetegségek, a halálozás elsődleges okai.
Az ipar megbénul és a munkanélküliség drámai. A sótalanító gyárak az elsődleges foglalkoztatások forrásai és ivóvízzel fizetnek rendes fizetés helyett.
A támadások egy kanna vízért gyakoriak a kihalt utcákban.
Az ennivaló 80%-a mesterségesen előállított.
Azelőtt a napi javasolt vízmennyiség egy felnőtt ember számára nyolc pohár volt. Ma csak fél pohárral ihatok.
A ruházat eldobható, amely a szemét mennyiségét növeli; vissza kellett térnünk a latrina használatára, akár a korábbi századokban, mert a csatornahálózatot nem lehet használni vízhiány miatt.
A lakosság kinézete szörnyű, elbágyadt testek,
ráncosak a vízveszteség miatt, a bőr tele van sebekkel az ultraibolya sugárzás miatt, nincsen ózonréteg, amely kiszűrné ezt.
A száraz bőr miatt egy húsz éves lány úgy néz ki, mint ha negyven volna.
A tudósok kutatnak, de nincs lehetséges megoldás.
Nem lehet vizet előállítani, az oxigén szintén nem tud megújulni a fák hiánya miatt, ami csökkentette az új generációk IQ-ját.
Sok egyed alaktalan. Számtalan férfi esetében megváltozott a spermiumok alakja.
Ennek következtében sok gyermek születik különféle hiányossággal, mutációval
 és deformált testtel.
A kormány plusz pénzt szed a levegőért, amit belélegzünk – ez naponta 137 köbméter egy felnőtt lakosra vetítve.
Azok az emberek, akik nem tudnak fizetni, úgynevezett „kiszellőztetett övezetről” távolítanak el, melyek napenergiával működő  gigantikus tüdőkkel vannak felszerelve.
Nem túl jó minőségűek, de legalább lélegezni lehet. Az átlagéletkor 35 év.
Néhány országban maradt még valamennyi növényzet a hozza tartozó  folyóval, amelyet a hadsereg szigorú ellenőrzés alatt tart.
A víz kinccsé vált, amely után még az aranynál és a gyémántoknál is jobban sóvárognak az emberek.
Itt azonban nincsenek fák, mivel szinte sosem esik az eső; ha mégis csapadékot veszünk észre, ez nem más mint savas eső.
A XX. századi atomkísérletek és az ipar szennyező tevékenysége miatt az évszakok szigorúan átalakultak.
Figyelmeztettek minket, hogy óvni kell a környezetet, de senki sem törődött vele.

Amikor a lányom arra kér, hogy beszéljek neki arról az időszakról, amikor fiatal voltam, elmondom neki, hogy milyen szépek voltak az erdők.
Mesélek neki az esőről, a virágokról, arról, hogy milyen jó volt fürdeni és horgászni a folyókban és a víztározókban, és annyi vizet lehetett inni, amennyit csak szerettem volna.
Elmondom neki azt is, hogy milyen egészségesek voltak az emberek.
Ö azt kérdi tőlem: „Apám, miért nincs víz?” Erre összeszorul a torkom.
Folyton bűnösnek érzem magam, mert ahhoz a generációhoz tartozok, amelyik végképpen tönkretette a környezetet, vagy egyszerűen nem vettünk a sok-sok figyelmeztetésről tudomást.
Az utódaink nagy árat fizetnek most mindezért... Mennyire szeretnék visszamenni a régmúltra és tenni azért, hogy az emberiség megértse mindezt…
… akkor, amikor még tudtunk volna tenni valamit a Földünk megmentése érdekében!"

[Michael]

Ritka: A buddhizmus nálam avilág megértéseét jelenit, és az élet dolgai utáni kutatást. Legalábbis éne zért végtam bele. De olvasta már hindu könyveket is. A nyugati szent szövegekről pedig korábban már kifejtettem a véleményemet.
Egyébként a buddhizmusról való elképzeleésed pontatlan. Az érzelmeket nem lehet kiirtani. A hús hordozza. Azellen nem tehetsz semmit. Beírhatod azonban egy logikai rendszerbe, azaz az érzelmeidet a tudatosságodnak rendeled alá. Ezesetben is megmaradnak,d e az oylan érzelmeket, mint a szenvedély, vagy az önromboló godnolatokat megtanulod kezelni, elfojtani, vagy helyes formában felhasználni.
Én legalábbis ezt anultam az elmúlt 2 évben.

Szóval azt mondod, hogy fogadjam el, hogy egy ideig szorult a helyzetem, és törődjek bele? Hogy aztán amikor felülemelkedek belőle, akkor okosabb, és megvilágosodott legyek?
Azaz úgy tekintsek a jelenlegi helyetmre, mint egy újabb tanulási folyamatra? Csa közben ne felejtsek el hinni, még akkorse ha tudom, hogy ez msot háttérbbe kerül a helyzetem miatt?


vash21: Igazából a dolgozó helye a világba, és hogy ehhez mi szükség van a filozófiára? Nem tudom a választ. Talán ezért is tűnik zavarosnak az írásom. Lehetséges.
Melleseg mndjárt 21 vagyok, és a technikumot fogom most elvégezni nem az érettségiről  beszéltem.
Nőügy... ismered mondást: ne szólj sám, nem fog fájni fejem
A művészi válságot itt csak képletesen értettem. Célom már 2006 óta a Logika és a Tudatosság. Akkor világosdtam meg, és jöttem rá, hogy hogyan lehet élni az érzelmeink háttérbe szorításval. És hogy az ilyen élet sokkal nemesebb, és jobb, mint bármely más, mint amit eddig megéltem.
Sokan lehülyéztek, és sokat el kellett szenvednem ezért, de megérte. Miért? Mert bár vesztettem barátokat, de amikor később megnéztem, hogy mivé lettek az emberek örültem, hogy nem lepet el annyira a szenny.
K*rva sokat kellett szopnom mire minden akkori kérdésemre megtaláltam a választ. De megérte! Minden ponton megérte belevágni. mert jobbá lettem. mert továbbfjelődtem. És mert nem nyyelt el a mocsok úgy, mint a többiket.
Ezt csak azért mondom el, mert most hogy így belegondolok ez egy nagyon tanulságos és nagyszerű befejezése az ún. gyerekkor végének. De aztán bekerülünk az ún. nevezett felnőttkorba, és mindezekre nincs szükség. Helyette mást sem látunk, mint anyzásst, torzsalkodást, kétszínűséget, okoskdást, angyképűsködsét,stb. mndazt amit próbáltam elkerülni.
Vagy csak el kell fogadnom, hogy most más szabályok szerint kell játszanom? Hogy ugyanolyannak kell lenem, mint eddig voltam, csak most teljesen máshogy? Úgy és olyan módszerekkel, amiker eddig nem próbáltam, de már megvannak benne, az alapok, ami a lendülethez kell? Lehet, hogy ez a válasz a kérdéseimre?

Más dolgokat azonban nem látsz potnosan:
Erős önképem már jó ideje van,. Néha szükségszerűen változott, ahogy fejlődtem az Úton, de szilárd maradt. Csak tudos az a baj, hogy ha minden nap ezzel szembesülsz, és a taploman-ek már véleményem vannak rólad, akkor iszonyat fársasztó az élet, ha midnen nap ugyanabba ütközöl. és nem tudsz visszaszólni nekik, vagy diplomatiksuan helyreigazítani őket, mert enm kollégák, hanem górék. Egoista kis senkik, akik túl fiatalon jutottek fel a csúcsra msáok hátán felkapaszodva.
Ismerem a fajtájukat. Nem egy volt ismerősm lett ilyenné. Tudod a gesztusok, testtartás, tekintet, beszéd, modor alapján behatároltható ez a jellemfajta.

Említesz itt kiutat, választ, rejtélyt, belevágást. Miből, mire, milyet, mibe? Amíg nem határolod le a problémádat konkrétan, addig ne is keresgélj semmilyen választ, mert úgysem a jót találod meg...

Elmondtam a problémát, de úgy látszik, hogy nem értetted meg. De sebaj. Elő szokott ez fordulni még akkoris ha optmistább dolgokról írok.


Aes Sedai: Csak egy kérdés? Hol tanulsz?
Köszönöm hogy nem kell ugyanezt leírnom Ritkának. Teljesen egyet értek veled. Én is így gondolodom.
Szeritnem a válasz a kérdésemre az, amit vashnak írtam le.
Persze ez még csak a megoldáshoz vezető út eleje, és nem maga a válasz.

Az analitikus filozófiát régen én is kulcsfontosságúnak tartottam, és előtérbe helyeztem minden másssa szemben. De aztán rájöttem, hogy lényegében az én nézőpontját helyezte előtérbe. A megvetésem, intoleranciám, vagy toeranciám nagymértékben meghatározta a filozófiámat.
(Részeltekbe nem mennék bele, mert egyes pontokban megváltoztam, más pontokban továbbfejlődtem, és így egy kicsit... diszkrét dolog.)

Ez az analitkus filozófia.

[vash21]

"Igazából a dolgozó helye a világba, és hogy ehhez mi szükség van a filozófiára?" - Na ezt nem írtad le konkrétan eddig. Elég össze-vissza volt az a hsz, nehezen mentem el rajta, bocs...^^
Nem a munka határozza meg az életed, élhetsz boldogan anélkül, hogy szeretnéd/élveznéd a munkád. Van egy haverom, hűtőházban dolgozik hajnali 5től, alig keres vele, mégis boldog, mert emellet tudja azt csinálni, amit szeret és ez elég neki.
Nincs szükség a filozófiára a munkában. Sőt, igazából 'szükség' sehol nincs rá. Élhetsz jól, becsületesen és boldogan anélkül, hogy foglalkoznál ilyesmivel, ahogy Aes Sedai mondta, nem mindenkit foglalkoztat.
Szerintem nem szükséges összekombinálni a munkád és a gondolkodásod. Nyilván szerencsés, ha a kettő paralel működik, de ha nem, szerintem még nem dől össze a világ.

élni az érzelmeink háttérbe szorításval. És hogy az ilyen élet sokkal nemesebb, és jobb, mint bármely más, mint amit eddig megéltem.

Vagy csak el kell fogadnom, hogy most más szabályok szerint kell játszanom? Hogy ugyanolyannak kell lenem, mint eddig voltam, csak most teljesen máshogy? Úgy és olyan módszerekkel, amiker eddig nem próbáltam, de már megvannak benne, az alapok, ami a lendülethez kell? Lehet, hogy ez a válasz a kérdéseimre?

Más dolgokat azonban nem látsz potnosan:
Erős önképem már jó ideje van,.
Ismerem a fajtájukat. Nem egy volt ismerősm lett ilyenné. Tudod a gesztusok, testtartás, tekintet, beszéd, modor alapján behatároltható ez a jellemfajta.

Az érzelmek háttérbe szorításával szerintem rosszabb élni. Nekem a boldogság alapja többek közt az, hogy engedek a vágyaimnak. Nyilván az épelméjűség határain belül, de mindenféle önmegtartóztatást és "fölösleges" visszafogottságot butaságnak tartok. Szerintem aki így él, az valahol mélyen mindig sóvárog, vagy pedig elég üres ember...
Nem állítottál fel valami világrekordot azzal, hogy 17 évesen megvilágosodtál? És ha megvilágosodtál, akkor hogyhogy még vannak kérdéseid? Vagy ezt is csak képletesen értetted? Amúgy 17, de még 21 évvel sem vonnék le nagy élettanulságokat, mert ennyi idő alatt túl sokféleképpen még nem élhettél, szóval hogy "jobb, mint bármi amit eddig megéltél" kicsit furán hangzik...
Nyilván mindig kell valamelyest alkalmazkodni a környezethez, kompromisszumok nélkül bajos lenne társasági életet élni. Ha tudatos és logikus vagy, akkor ennek nem kéne problémát okozni.

Ha erős az önképed, akkor miért zavar, hogyha lenéznek? Én sz*rok az ilyenekre, gyakorlatilag észre sem veszem őket. Tudom kikre gondolsz, egy ideig engem is zavartak, de aztán megtanultam ignorálni őket...

Mindemellett javaslom a Firefox helyesírás ellenőrzőjét és pl Kant etikáját!^^

[Michael]

Látom még mindig nem érted.
Huhh...
Megpróbálom megmagyarázni.
1. Az érzelemek háttérbe szorítása létfontosságú. külünben szívunk, és fogalmuk sincs, hogy miért. Persze itt is egészséges keretről van szó. Azaz nem vagyunk automatiák. rzéketlenek, akiekt csak az érzéketeln logika hajt.
Az ok, amiért ezt váalsztottam most nem publikus. Az eddigi írásaimat jószándékkal se értetted meg, így szerintem fölösleges lenne áttrágni magunkat rajta, mivel jövő héttől jönnek az első vizsgák, így sajan anincs időm hosszabb flozófiai vitába belemenni.
2.  Megvilágosodásnak vannak fokozatai.
Mivel már votlak rossz tapasztalatiam, és el szeretnék kerüélni egy újabb félreértést - ezúttal magamtól - ezért javaslom, hogy legyünk egyenesek: félrértetted, vagy csipkelődni próbálsz?

Ha erős az önképed, akkor miért zavar, hogyha lenéznek? Én sz*rok az ilyenekre, gyakorlatilag észre sem veszem őket. Tudom kikre gondolsz, egy ideig engem is zavartak, de aztán megtanultam ignorálni őket...
Próbálj meg szinte minden nap ostobák között élni, akik között nicsnek olyanok, akikkele gy hullámhosszon vagytok.
Nekem fel kell jönnöm a netre (szerencsére vannak más honlapok is), hogy egyivású emberekkel találkozzak.
Nézd, én elfogadom, hog ymindenkinek más-más utat kell bejárnia. De vannak emberek, akik engem a primitív modorukkal ingerelenk. é sminnél többet vagyok közöttük, annál nagyobb a veszélye, hogy elöbb-utóbb én is ilyen leszek.
Persze egy középsuli esetén még könnyen megoldható, amit mondtál De egy munkahely esetén már nem. Hidd el ez így van. Persze ezt elöbb ki kell próbálni, vagy te csak szerencsésebb helyen dolgozol.
Ezesetben címet és munkabeosztást és bérezést szeretnék kérni p.ü.-ben. 

Komoylra fordítva a szót: egy dologban nem értek egyet. Szerintem fontos, hogy az ember - ha nem is azonnal még munkakezdőként - azt csinálja, amit szeret. Amiben örömét leli. Persze ha már vannak gyerekei, akkor már nem annyira fontos, mert egy igazi, vérbeli szülő a kevésbé kedvelt munkát is elvállalja a gyerekeiért. De alapjában véve az embernek azt kell csinálnia ami hozzá közel áll, és amiben örömét leli.
Én legalábbis így gondolom.

[vash21]

Többieknek előre üzenem (Ritka, Aes Sedai, Saphira), hogy közöljétek, hogyha hülye vagyok!

Najó, most lehet kicsit bunkó leszek, de máshogy nem megy...

Mindent megértettem, amit viszonylag érthetően megfogalmaztál és hozzád mérten kevés helyesírási hibával megfogalmaztál. Igen, már elkezdtem csipkelődni az előzőben.
Rávilágítok néhány ellentmondásra:
erős az énképed<->félsz, hogy "olyan" leszel, mint ők
sért, hogy lenéznek<-> magadon kívül kb mindenkit leostobázol, mindenkit elnyelt a mocsok, stb (nem hiszem, hogy nincs a környezetedben legalább egy értelmes ember...szüleid pl?)
ilyet kérdezel, hogy mi értelme volt belevágni<-> következő hszben több soron taglalod, hogy mennyire megérte

Ja, 20 éves vagyok, a Műegyetemre járok építőmérnök leszek majd, és változó, de ebben a félévben havi 9250 forintot "keresek", 8tól 5ig vagyok bent és átlagosan 1ig tanulok, de gyakran nem alszom.
Legszívesebben capoeirázom. Ez annyira összetett, hogy nemis harcművészet, hanem életstílus. Mindegy mit csinálok, mert ez a legfontosabb nekem, ezért mindegy, hogy 8tól estig mit csinálok, amíg capoeirázhatok. Csak a prioritásoktól függ...

"Mindent kipróbáltam, ami emberileg lehetséges volt." - 20 év alatt? Akkor nem alhattál sokat...
Folyamatosan hihetetlen túlzásokat használsz, minek következtében sorozatosan ellentmondásokba keveredsz magaddal.

Az érzelmek visszaszorítása és az épeszű rezisztencia közt van különbség. Fejtsd már ki, mit értesz a háttérbe szorítás alatt? Mondj rá gyakorlati példát, azt megértem!

Ami legjobban zavar, hogy kb egyik hszedben sem arra reagáltál, amit én írtam és a bekezdéseim jórészét, - ahol konkrétan a kérdéseidre írtam le a véleményem -, abszolút figyelmen kívül hagytad.
Őszintén szólva kezdesz elég nagyképűnek tűnni, megfűszerezve némi világfájdalommal.
Amúgy a diszlexiának valami válfajában szenvedsz? (nem sértésnek szánom, komolyan érdekel)

[Ritka]

Közölném, de inkább azt, hogy egyet értek a leírtakkal. És nem, Michael, még véletlenül sem csordaszellem. Talán ha más mondja, elhiszed, vagy őt is besorolod a "Nem értett meg" kategóriába. A tendencia az, hogy nagyon kevés olyan ember van, akiket ezen kérdések tényleg már-már őrületbe kergetnek. Te mégis úgy írsz róla, mintha minden percedet ez töltené ki. Ne haragudj, de ezt nehezemre esik elhinni. Ha ennyire elvont személyiség vagy és szomjazod mások véleményét, akkor nem értem az arroganciát. Ha érdekel a másik véleménye, akkor nyitottan közeledem hozzá, nem szeparálom el magam már csak szóban sem tőle.
A másik a vallási összetettséged. Fentebb írtad, hogy voltál már buddhista, keresztény, wicca, etc. Te ezeket tényleg megélted, avagy csak belenyalintottál egy pillantás erejéig? Nekem ez egy kicsit zavaros.

"Szerintem fontos, hogy az ember - ha nem is azonnal még munkakezdőként - azt csinálja, amit szeret."
Szeretek focizni, mégsem lennék profi sportember Komolyra fordítva a szót, persze, fontos, de egyáltalán nem biztos, hogy az adott ember dolgozni is tud az általa kedvelt/elképzelt munkakörben. Sajnálatos, avagy nem sajnálatos módon, ki-ki döntse el maga, ez mára már igen eltávolodott egymástól. És persze bevállalhatja, még csak nem is jár feltétlenül rosszabbul vele, de ha valaki felelősségteljesen akar élni, családot szeretne, akkor nem engedheti meg magának az ilyen rizikókat. Ott biztosra kell menni, különben a gyerekeknek nem lesz pénze új cipőre. Ezt pedig semmilyen épeszű szülőjelölt nem szeretné

[vash21]

Ritka, akkor most nekem adtál igazat, ugye? Bocs, de már kissé megkeveredtem...^^

Osztom az utolsó gondolatokat! Én pl mindig a humán tárgyakkal boldogultam könnyebben, de tudom, hogy azzal nem megyek semmire, ráadásul semmilyen tanári vagy hasonló elhivatottság-érzet nincs bennem. A mérnöki dolgok meg érdekesek, bár rohadt nehezek, viszont biztos állás és jól fizet. Mellette pedig tudom azt csinálni, amit szeretek, el tudom látni a családom (majd) és tudom finanszírozni a hobbijaim.

Meg tényleg ez, hogy milyen "szinten" vagy, meg megvilágosodás és buddhizmus, meg mindent megpróbáltam, amit emberileg lehet, meg nem süllyedtem le a többiekkel a mocsokba, emellett az a minimum lenne, hogy helyesen gépelj...
Bocs, de nekem nagyon szúrja a szemem. Ez nem chat, meg msn, hogy gyorsírónak kell lenni...

[Aes Sedai]

vash21!
Először is nem vagy hülye. Amennyiben ezt tőlem szeretted volna hallani, akkor itt van. xD (Ha Saphira és Ritka is egyet értenek, akkor szivesen kiállítunk erről egy igazolást.  )

Az érzelmek visszaszorítása és az épeszű rezisztencia közt van különbség.

Ez így értelemszerű kijelentés. Azonban ebben az e körüli vitában, így ebben a mondatban is van egy probléma. A filozófiában ahhoz, hogy ilyesmiről két ember beszélni tudjon, először a fogalmakat kell meghatározni. Arra, gondolok, hogy ki mit ért pl. "érzelemek" alatt, mert bár ez elsőre nagyon nyilvánvalónak tűnhet, azonban valójában nem az. Sokszor egy vita azért megy "kapufára" mert az emberek nem ugyanazt értik az egyes fogalmakon, így valójában csak elbeszélnek egymás mellett.

A buddhizmusról én nem sokat tudok, egyenlőre inkább a nyugati filozófiát igyekszem elsajátítani. Utána jöhet a többi.

Megvilágosodás: ez igazából hit kérdése. Van aki hisz egy ilyen élmény lehetőségében és van aki nem. Én sose tartottam azt elfogadhatónak, ha valaki azzal érvelt, hogy "én már megvilágosodtam, és mindent tudok". Ez jó egy olyan környezetben (pl. egy szektában  ), ahol mindenki hisz ennek a lehetőségében. Máshol azonban gyenge lábakon áll. És ha valaki arra kiváncsi, hogy pl. én hiszek e a megvilágosodás lehetőségében, akkor a válasz az, hogy nem tudom. És igazából nem is fogom tudni, hacsak nem világosodok meg egyszer én is. xD Azt azonban nem tartom valószínűnek, hogy a megvilágosodás után még maradnának kérdések. A megvilágosodásig elvezető út - a beavatás folyamata - során még nem beszélhetünk megvilágosodásról.

Az emberek lenézéséről: ezt a mentalitást megértem de nem fogadom el. Amikor valaki elkezd filozófiával foglalkozni, egy idő után eljut erre a szintre. Ez vmiért benne van az emberekben. Viszont szerintem ez amolyan meghaladandó dolog. Egyszer említettem már a filozófia "természetes ezoterizmusát". Ebből inkább a nyugodtságnak kéne fakadnia, annak, hogy a saját tudásodat nem mérd össze más emberekével. Mert azt senki nem mondhatja, hogy "mindent tudok", és senki se mondhatja másra, hogy "semmit se tud". A másik ember tényleges tudását nem lehet felmérni.

A tendencia az, hogy nagyon kevés olyan ember van, akiket ezen kérdések tényleg már-már őrületbe kergetnek.

Ténylég kevés van, de azok mindig érdekesek. xD Nálunk a tanszéken van egy srác, akit mindenki Trockijnak hív a háta mögött. Ő egy kissé már bolond, a marxizmus teljesen az agyára ment. Ha "elkap" valakit, perceken belül elkezd neki szónokolni a kapitalizmus közeli végromlásáról,  vagy Isten nem-létéről, és elég nehéz leállítani. Viszont az is hozzá tartozik, hogy az őrülete mögött nagy tudása van. Szerintem ő az egyik legműveltebb ember a tanszéken. Csak már nem lehet vele értelmesen vitatkozni, mert meghibbant.

Vash21: még egy kérés a végére. Kérlek ha lehet ne "érvelj" helyesírással. Ez pont olyan, mint ami már volt itt meg a vita topicban is, a korral való "érvelés". Egyiknek sincs túl sok értelme. És igazából nem is értem miért jössz ezzel elő, amikor egyébként láthatóan van ide illő mondanivalód is.