Minden ami tudomány

[vash21]

vash21!
Először is nem vagy hülye. Amennyiben ezt tőlem szeretted volna hallani, akkor itt van. xD (Ha Saphira és Ritka is egyet értenek, akkor szivesen kiállítunk erről egy igazolást.  )

Az érzelmek visszaszorítása és az épeszű rezisztencia közt van különbség.

Ez így értelemszerű kijelentés. Azonban ebben az e körüli vitában, így ebben a mondatban is van egy probléma. A filozófiában ahhoz, hogy ilyesmiről két ember beszélni tudjon, először a fogalmakat kell meghatározni. Arra, gondolok, hogy ki mit ért pl. "érzelemek" alatt, mert bár ez elsőre nagyon nyilvánvalónak tűnhet, azonban valójában nem az. Sokszor egy vita azért megy "kapufára" mert az emberek nem ugyanazt értik az egyes fogalmakon, így valójában csak elbeszélnek egymás mellett.

Vash21: még egy kérés a végére. Kérlek ha lehet ne "érvelj" helyesírással. Ez pont olyan, mint ami már volt itt meg a vita topicban is, a korral való "érvelés". Egyiknek sincs túl sok értelme. És igazából nem is értem miért jössz ezzel elő, amikor egyébként láthatóan van ide illő mondanivalód is.

Megnyugodtam, köszönöm!^^

Igen, ez igaz, ezért is kértem, hogy írjon gyakorlati példát, mert lehet, hogy ugyanarról beszéltünk.
Viszont az elnyomás és a tűrés közt ígyis-úgyis különbség van. Mert az elnyomástól frusztrált leszel, a tűréstől meg nemesedsz!

Édesanyám magyar-latin szakos, tőle örököltem, hogy nehezen viselem a félreírásokat. Meg olvashatatlanná válik az egész. Nem azt mondom, hogy ettől valaki butább lesz, de valljuk be, hogy aki ennyire "igényes" magával szemben (úgyértem művelődik, gondolkodik), az igazán adhatna a helyesírásra... Korral jönni valóban hülyeség, de szerintem ez nem ugyanaz. Ez olyan, mint elvárni valakitől, hogy mosson kezet evés előtt.

Ja még lenézés/tudás. Tudást összehasonlítani nem szoktam, mert valóban nem lehet, de intellektust igen. Ez alapján tudod eldönteni, hogy foglalkozol-e valakivel, vagy sem. Általában 5 mondatból el lehet dönteni, hogy kb milyen ember az illető. Ahhoz, hogy tudj viszonyulni valakihez, muszáj magadhoz, vagy egy általad választott etalonhoz viszonyítani, de igaz, hogy ez ne a tudás legyen. Van egy haverom, aki elég "egyszeri legény", viszont olyan földrajzi tudása van, mint senkinek. Ránézésre nem lehet megmondani a lexikális tudást, logikai képességeket, viszont az érzelmi intelligenciát elég gyorsan meg lehet saccolni. Az emberi kapcsolatoknak pedig ez a fő meghatározója.

[Saphira]

OMG... felteszek egy - hegyeket porrá zúzó és óriási folyókat kitérítő - filozófiai kérdést!  Miért van a Deviantart "logout" mellett egy peace jel?  x"DD

Na jó, visszatérve az eredeti gondolatokhoz.

De vannak emberek, akik engem a primitív modorukkal ingerelenk. é sminnél többet vagyok közöttük, annál nagyobb a veszélye, hogy elöbb-utóbb én is ilyen leszek.

Mindenki közelében vannak olyan emberek, akikkel nincs egy hullámhosszon, vagy egyszerűen zavarják. Ez velem is megtörtént. Nem azért, mert én okosabb voltam, ők meg butábbak, nem azért, mert én jobb voltam, ők meg rosszabbak. Lehet, hogy így volt. De amíg nem ismerem ezeknek az embereknek a belső gondolatait, addig nem jelenthetem ki, hogy rosszabbak nálam. Igen, lehet valóban "primitívebbek" voltak. De mi bizonyítja ezt? Semmi.
Visszatérve az eredeti témához: Nekem otthon meg volt a szép lassan, gondosan, nyolc év alatt összeválogatott baráti köröm. Magyon jóban voltunk meg minden. Aztán kb. hatodikban kezdtem észrevenni, hogy ők megváltoznak. Együtt változtak meg. A többiek társasága egyre összehangoltabb lett, érzéseik hasonlóbba váltak egymáshoz... És csak én lógtam ki a sorból. Engem valahogy nem tudott az foglalkoztatni, hogy: "Huuhh, ma este úgy leiszom magam a buliban! Azta, nézd már ez milyen jó pasi!" és hasonlók. Elzárkóztam inkább a magam világomban, úgy, ahogy nekem jól esett, történelemről olvasgattam, neteztem vagy éppen valamilyen könyvet olvastam... A jó kapcsolatom ugyanúgy megmaradt velük, csak éppen máshogy néztem rájuk. Mert másabbak voltak, mint én.

Aztán bekerültem koliba és kétszeresen csattant az ostor rajtam. xD Majdnem száz teljesen más, ismeretlen emberrel voltam összezárva. Az - ugyanabban a koliban szenvedő - osztálytársaim között kezdetlegesen ment a nagy kibeszélés: "Fúú, én de utálom ezt, de utálom azt" (Mostanában mondják már el jó barátnőként, hogy kezdetben engem is kibeszéltek... Épp azért, mert nem beszéltem velük, ami miatt úgy gondolták, lenéztem őket. ) Engem akkor sem érdekelt a nevetséges játékuk, mert nem láttam értelmet abban, hogy kibeszélik a másikat fájdalmat okozva ezzel nekik. Ez helyett inkább animézgettem a szobámban drága magányomban. (jajj, istenem de jó, hogy a koli kezdeti időszakában ott volt velem a Code Geass *_*)

Végül - valamikor - bennem is megfogalmazódott egy olyan kérdés, hogy miért másabbak ők, mint én. Igen, felvetődött bennem a kérdés, hogy miért ilyen hülyék. Mi jó abban, hogy egymásról pletkyálnak, hogy folyton a bulin jár az eszük és ha történelemről, vagy hasonlóról kezdtem el beszélni velük csak röhögtek, mert nem értették, mondván, őket nem érdekli a történelem.

Végül odalyukadtam ki, hogy nem ők másabbak, hanem én vagyok másabb tőlük.  Valamit én ronthatok el folyamatosan, hogy nem találom velük az összhangot... És tudtam, hogy ezen - nem nekik, nem a világnak - hanem magamnak kell változtatni. ha te nem találod a helyedet az emberek között az nem az ő hibájuk, ezért nem felelős az egész világ... Egyedül csak te hibáztál valamikor. Még elmesélem, hogy ezek után a koliban rettentő könnyű volt beilleszkedni. És számát sem tudom megmondani, hogy mennyi új - nem mondhatnám, hogy igazi, de jó - barátra leltem itt. és van egy igazi barátnőm is, akiről tudom, hogy soha, semmilyen körülmények között nem árulna el. 

Ne nézd le az embereket azért, mert ők másabbak. Hidd el, ők is fontosak valakinek. Én igaz, nem vagyok az egyenlőség nagy híve - már bocsánat, de szerintem egy Afrikai haldokló egyáltalán nem olyan "fontos", mint például Newton volt. A fontost azért tettem idézőjelbe, mert itt relatív: lehet, hogy az Afrikai bennszülött családjának egyáltalán nem számít Newton, míg a haldokló halálával családjuk szakad szét, azonban, ha az emberiség oldaláról nézem - már pedig én előzőleg is így viszonyítottam - akkor sokkal fontosabb Newton, mint egy haldokló a millió közül.

Persze egy középsuli esetén még könnyen megoldható, amit mondtál De egy munkahely esetén már nem. Hidd el ez így van. Persze ezt elöbb ki kell próbálni, vagy te csak szerencsésebb helyen dolgozol.
Ezesetben címet és munkabeosztást és bérezést szeretnék kérni p.ü.-ben. 

Szóval, ezzel azt akartam elmondani, hogy ha te rosszul érzed magad az emberek közül, akkor nem az egész világ a rossz - te vagy romlott. (Bocsánat, nem személyeskedés. Általánosítás.) Tehát ne szólj le egy embert, egy csoportot. Helyette inkább próbáld tanítani. Ne engedd, hogy olyanná válj, mint ők, hanem próbáld olyanná alakítani őket, amilyen te vagy. ha ennyire "megvilágosodtál", akkor segíts nekik is és próbáld őket formálni egy jobb, modorosabb emberré. ha pedig tudod, hogy ez lehetetlen, akkor nincs kölcsönös bizalom: tehát mit keresel ott, ahol ilyen emberek vannak? 6.5 millárd ember van a világon, és valahol várnak rád az olyan gondolkodású emberek, mint te. A te feladatod, hogy megtaláld őket. A legszánalmasabb dolog a világon, ha egy ember csak sír, de nem próbál meg kitörni egy rossz életből. Minden elérhető. Minden. Legalábbis majdnem. Ha te rosszul érzed magad otthonodban, akkor költözz el. Ha iskoládban, iratkozz ki. Ha országodban, akkor menj el innen. Ha munkahelyeden, menj el máshová. A lehetőséged meg van rá, a kérdés csak az, hogy a batárságod is elég-e ehhez.

Úristen! ezentúl befejezem a mérföldes hozzászólások írását, mert komolyan elkopik az ujjam.

Amúgy megadta nekünk az ég a világ egyik legbonyolultabb, legszebb, legkifejeőbb anyanyelvét.  Akkor szerintem elvárható, hogy helyesen használjuk.

[Aes Sedai]

Szép hosszú hsz.

Végül odalyukadtam ki, hogy nem ők másabbak, hanem én vagyok másabb tőlük.  Valamit én ronthatok el folyamatosan, hogy nem találom velük az összhangot...

Azért ne csak magadban keresd a hibát. Sose tudhatod, hogy te vagy e a hibás vagy mások. És sok szempontból maga a világ is hibás. Sajnos ma nem divat az, hogy valaki érdeklődő legyen, és elvontabb dolgokkal is foglalkozzon. Ez viszont ne ródd fel magadnak. Az meg sajnos mindig is úgy volt, hogy az egyszerűbb emberek kinevetik azokat, akik nem olyanok mint ők. Ez lehet irígységből, nemértésből, vagy sima butaságból is. Egy ilyen szituációban tulajdonképpen mindenki hibás egy kicsit.
Engem pl. simán hülyének szoktak nézni, hogy miért vagyok filozófia szakos. Mert ugye "azzal semmire se lehet menni." Itt valóban én is hibás vagyok, mert én akartam filó szakos lenni, de ők is, hogy nem tudják vagy akarják felfogni, hogy ez nekem fontos, és erről szeretnék tanulni. Talán ebből látható, hogy ilyen helyzetben mindkét fél sáros egy kicsit.
Viszont soha ne akarj te magad eröltetetten megváltozni! Az egész világ nem ér ennyit.
Az emberek pedig sokszor egy kicsit túl könnyen ítélnek. Ez mindig is így volt, nem kell vele foglalkozni. (Tudom, ezt mondani könnyebb mint csinálni, de azért bele lehet jönni.)

6.5 millárd ember van a világon, és valahol várnak rád az olyan gondolkodású emberek, mint te. A te feladatod, hogy megtaláld őket.

Erre csak annyit, hogy "ott a pont". És sokkal jobb ezt választani, mint megváltoztatni önmagadat. Még ha ez néha nehezebbnek is tűnik.

Sajnos az én helyesírásom is elég rossz...

Jah, békejel: soha nem értettem a píszes majmok miért használják a germán rúnaábécé Halálrúnáját a béke jelképeként. xD Szerintem ez nem enyhén önellentmondó.

[Michael]

vash21:

Ami legjobban zavar, hogy kb egyik hszedben sem arra reagáltál, amit én írtam és a bekezdéseim jórészét, - ahol konkrétan a kérdéseidre írtam le a véleményem -, abszolút figyelmen kívül hagytad.
Őszintén szólva kezdesz elég nagyképűnek tűnni, megfűszerezve némi világfájdalommal.
Amúgy a diszlexiának valami válfajában szenvedsz? (nem sértésnek szánom, komolyan érdekel)

Veled ezen a ponton hagyom abba a beszélgetést.
Nem a kérdéseimre válaszolsz, és úgy kell kiigazítanom téged. És ettől még te vagy megsértődve. Már megbocsáss, de mást se csinálsz, de kiveszel belőle egy-két dolgot, és az a te megértésedhez képest igazítaod. És ami nem értesz meg azt sajnos kitalálod.
(Pl: nem tudom honnan vette, de hogy elnézem az embereket.De mivel eddig csak olyan emberekkel votl dolgod, aki miután elég tudást gyűjött össze lenézte az embereket, így automaitkusan kitaláltad magadnak - a harmadik ellentées véleménynél - hogy lenézek mindekit.)
Tehát bocs, de nincs kedvem felvenni ezt a stílust, és már ráuntam az ilyes beszélgetésre. Ha van még valami az p.ü-ben közöld. Itt már neme kaorm a topicot hsz-it pazarolni.

Egyébként megsúgom: lassan rájöttem a válasz körvonalaira. Lásd feljebb.

Rikta:

Közölném, de inkább azt, hogy egyet értek a leírtakkal. És nem, Michael, még véletlenül sem csordaszellem. Talán ha más mondja, elhiszed, vagy őt is besorolod a "Nem értett meg" kategóriába. A tendencia az, hogy nagyon kevés olyan ember van, akiket ezen kérdések tényleg már-már őrületbe kergetnek. Te mégis úgy írsz róla, mintha minden percedet ez töltené ki. Ne haragudj, de ezt nehezemre esik elhinni. Ha ennyire elvont személyiség vagy és szomjazod mások véleményét, akkor nem értem az arroganciát. Ha érdekel a másik véleménye, akkor nyitottan közeledem hozzá, nem szeparálom el magam már csak szóban sem tőle.
A másik a vallási összetettséged. Fentebb írtad, hogy voltál már buddhista, keresztény, wicca, etc. Te ezeket tényleg megélted, avagy csak belenyalintottál egy pillantás erejéig? Nekem ez egy kicsit zavaros.

"Szerintem fontos, hogy az ember - ha nem is azonnal még munkakezdőként - azt csinálja, amit szeret."
Szeretek focizni, mégsem lennék profi sportember Komolyra fordítva a szót, persze, fontos, de egyáltalán nem biztos, hogy az adott ember dolgozni is tud az általa kedvelt/elképzelt munkakörben. Sajnálatos, avagy nem sajnálatos módon, ki-ki döntse el maga, ez mára már igen eltávolodott egymástól. És persze bevállalhatja, még csak nem is jár feltétlenül rosszabbul vele, de ha valaki felelősségteljesen akar élni, családot szeretne, akkor nem engedheti meg magának az ilyen rizikókat. Ott biztosra kell menni, különben a gyerekeknek nem lesz pénze új cipőre. Ezt pedig semmilyen épeszű szülőjelölt nem szeretné

Mert mostanában minden percemet ez teszi ki,é sv alóban szinte őrületbe kerget, hogy még midndig csak a emgoldás elején járok.
Igen, ezeket a vallásokat behatóban tanulmáyoztam, és csinálom már vagy négy éve. De eljutotttam egy pontra, ahol azt mndtam, hogy hol tudom ezeket felhasználni. Érdeklődés, kutatás, elemzés, és egy nagy holtpont.
Persze ezek nélkül is lehet boldogulni, de az az Út nem is tudom... inkább éeltidegennek mondanám. Legalábbis az elmúlt négy évhez képest. Nem tudom, hogy megérted-e miről beszélek Igazából én magam is foylamatosan keresem rá a váalszt. Csak amiatt aggódom, hogy közben túl sokat veszítek. mint ha az ember feladná a lényét, vagy lehet, hogy az ilyen 180 fokos fordulatok egy idő természetes velejárói az életnek.
Ha most itt lenne egy teozófus ismerősöm ő biztos mondan erre egy tudományos tételt. Csak nem akartam elötte előhozakaodni, emrt azt hinni, hogy depressziós vagyok.  
Lehet, hogy ezeket a kérdéseket nem itt kellett volna feltennem. De már annyi érdekes témáról tudtom itt beszéni, ami máshol mindennaposak, és reméltem, hogy ittis ugyanúgy tudok választ kapni, mint máshol.
Nem, nem nézlek le téged. Csak sajnos a válasszal van gondom. Hogy itt csaka kövonalit tudtam megtalálni.

Spahira:
Az első mondatot nem értettem. Elnézést, de az ilyen cyver techno bla-blaban nem vagyok otthon. 

Sajnos ismerem ezekenek az embereknek a belső gondolatait. Így el-elbeszélgettem velük a kajaszünetekben. Már öt évek melózok a suli mellett, és egy hónap múlva már évi 12 hónapos rendes munkaidőben. Nem ez az első mukahelyem. Csak sajnos mindenhol ugynaz a tendencia. De az is lehet, hogy csak karmikus okoból kapom ki őket.
Általában csak a saját önmaguk, a mindent uralni akaró vágyuk, és a nagyruházakra jellemző szokásos problémák... Ha már dogloztál ott, akkor érted, hogy miről van szó.
De megtaláltam a kezelési módját: egyszerűen csak egy kisebb üzletbe kell mennem. Javasolt ahova már néha-néha be szoktam menni vásárolni, vagy ismerek ott valakit, aki tudja, hogy mi a dörgés, és mire lehet számítani.
Így persze nehezebb elhelyezkedni.
(Igen, ezekenek a feltéleknek megfelően már két lehetséges munkahelyet találtam idáig.)
z, hgoy valkai más, mitnén,azzal nincs bajom. Csak hogy vadabbak, ostobábbak. Akik lenéznek a fitalabb korom miatt, aztán amikor utólag nekem lett igazam nagyot néztek, de még ekkorse szálltak volna magukba. Nem készítettem listát, de sajnos a nagyobb munkahelyeken nagyobb az idióták száma is.
Persze normális emberek is vannak, de ők azok, akikkel nem tudok beszélni pont a filozódiáról, ami azért fontos, mert ha az ember nem tudja megosztai a véleményét másokkal, akkor sose tudja, meg, hogy vajon igaza volt-e?
Minden ember belülről érzi, hogy igaza van. De nekem nemcsak érzenem kell, hanem tudnomeis egyszerre. külöbnen úgy járok, mint mondjuk a nemrégiben emlegetett német filozófus.
És ha így idő után az ember csak ilyen helyeken dolgozik, akkor hajlamos feltételezni, hogy minden ember ilyen. Fetételeztem, hogy lehetséges, de valamiért mégse tudtam elhinni. Ellent mondana, hoszen elég csak azokra gondolni, akiket megismertem az elmúlt években. Ezért is kerestem választ ezen a topicban, ahol sok érdekes véleményt mondtam el, és észrevételt is kaptam.
Hogy mi az, amit nem vettem észre.

Sajnos vannak oylan emberek, akik nem akarnak tanulni. Vagy pedig - ők tudják miért - megvetik azokat, akik még keresik a megvilágosodás fokozatait. Én nem az egyszeri megvilágosodásban hiszek. Volt egy a már fentebb említett teozódus ismerősöm, aki azt mondta, hogy az ember több helyen több ponton szokott megvilágosodásra lelni. De ha valóban eléri az Igazi Megvilágosodást azt onnan veszi észre, hogy nem kell többé leszületnie a földre, csak mint segítő szellem működik közre az emberek segítésében.
Én azóta így vagyok a megvilágosodással. A négy évvel ezelötti csupán a csordaszellemből való kilabalást jelentette.

De már kidolozás alatt van egy erre egy tervsorozat. Sok ötletem van, és sok tapasztalatom, hogy hogyan érdemes, és hogyan nem érdemes belevágni.

Aes Sedai: Sajnos nem modnanék gyakorlati példát erről, mert ár évek óta azt látom, hogy az emberek ilyenkor mindig s Star Trek vulkéniaira gondolnak, akiknek van a hú de nagy logikájuk, és közben lenézik az embereket.
Holott csak azt felejtik ki eme művek írói, hogy a pökhenidség, a nagyképűség, és megvetés szintén érzelmek.
Vagy epdig azokra az emberekre gondolnak, akik felhagyanka az érzelmeikkel, és gépekké válnak. De mivel őket az emberek iránti gyűletük, és az ismerőseiktő kapott negatív élettapsztalatok miatti érzelmi trauma ellenszereként fejlesztették ki az érzelmek elöli begubozódást.
Pl: Egy kitűnő orvostanhallgató, akinek mindnen a könyvek, és lányokhoz meg nem ért. Az ilyen embert kiközösítik a többiek, mert nem csajozik. És még a lányok is megvetik.
Ez az ilyen emberek érveléseinél, és állítólagos logikájuk mögött az emberiség elleni általánosító gyűlölet beszél.
És amíg az emberek nem fogadják el, hogy vannak olyanok is, akik más indítattásból keresik a logikát, mint az eddig felsoroltak, addig sajnos nem éri meg komolyabban beszélni róla, mert csak intolerancia fogadja az ilyen elveket.
Még ha nem is a te részedről, mert az utóbbi időben időben nagyon sok beírásoddal értettem 100%-ig egyet, így talán erről is majd későb tudunk beszélni, ha véget érnek a vizsgáim. De sajnos mások, akik az előző mondatomat nem fogadják el azok felöl sajnos igen.

[vash21]

Szerintem attól, hogy két ember nem jön ki egymással, még nem feltétlenül kell hibást keresni.  "A világ attól színes, hogy nem fekete-fehér." Szóval mivel az emberek nem egyformák (kivéve a sorozatgyártású pláza/diszkó tömegárukat<-általánosítás, de tény, hogy rengeteg ilyen van, elnézést a kivételektől), ezért simán lehet - nagy számok törvénye alapján -, hogy két ember képtelen közös nevezőt találni. Egyikükben sincs hiba, csak nincs átfedés a személyiségükben.
Az más, ha valaki képtelen megérteni/elfogadni a másikat, akkor tényleg valamelyik félben van a hiba, de szerintem nem feltétlenül kell "hibának" lennie, csak x+y=nincs megoldás...

Velem szokott olyan lenni, hogy képtelen vagyok felfogni, hogy valaki mit bír ebben, vagy abban. Például, hogy hogy lehet szeretni a diszkót, vagy a BMW-ket. Viszont elfogadom, hogy az illetőnek ez kell. Szerintem itt se velük, se velem nincs hiba, ennek ellenére ilyen téren sosem jutnánk előbbre. Az emberekkel is úgy vagyok, mint minden mással: ízlések és pofonok... Ha nem tetszik nem foglalkozom vele, viszont nem is szidom.

Miért lennél hibás? Te ezzel szeretnél foglalkozni, ez tesz boldoggá, nem ártasz vele senkinek. Innentől nem veled van a hiba.
A tolerancia nemes erény!

Békejel: Hmm...mivel a PEACE kifejezést elköszönésre is használják (nyelvtanilag is elfogadott köszönési mód:P), ezért gondolom amolyan "Viszlát!" gyanánt teszik oda.

Michael:

"Igazából a dolgozó helye a világba, és hogy ehhez mi szükség van a filozófiára?" - Na ezt nem írtad le konkrétan eddig. Elég össze-vissza volt az a hsz, nehezen mentem el rajta, bocs...^^
Nem a munka határozza meg az életed, élhetsz boldogan anélkül, hogy szeretnéd/élveznéd a munkád. Van egy haverom, hűtőházban dolgozik hajnali 5től, alig keres vele, mégis boldog, mert emellet tudja azt csinálni, amit szeret és ez elég neki.
Nincs szükség a filozófiára a munkában. Sőt, igazából 'szükség' sehol nincs rá. Élhetsz jól, becsületesen és boldogan anélkül, hogy foglalkoznál ilyesmivel, ahogy Aes Sedai mondta, nem mindenkit foglalkoztat.
Szerintem nem szükséges összekombinálni a munkád és a gondolkodásod. Nyilván szerencsés, ha a kettő paralel működik, de ha nem, szerintem még nem dől össze a világ.

Mire válaszoltam, ha nem a kérdésedre? A másik két ellentmondásra nem reagálsz?
Ettől féltem. Nem erőltetem akkor a dolgot, bíztam benne, hogy megpróbálod végiggondolni...
"ha az ember nem tudja megosztai a véleményét másokkal, akkor sose tudja, meg, hogy vajon igaza volt-e?" Ha nem próbálod meg megérteni amit más ír, akkor szintén nem jutsz előrébb...

u.i.: Nem vagyok megsértődve, inkább csak csalódott... Nyitottabbnak gondoltalak az írásaid alapján, ezzel szemben mégis nehezen viseled a tieddel ellenkező véleményt.

[rondár]

Bennem felvetődött egy új kérdés. Vajon a nagy tudással együtt jár az is magunkba burkolódzunk?

Példa: három ismerősöm is van, akik szinte minden kérdésemre megadják a választ ami történelmi, irodalmi illetve nyelvtani, sőt talán még többre is. A lényeg hogy lexikális tudásuk van, állandóan olvasnak, érdeklődnek dolgok után. De egy valamiben mind osztoznak: abban hogy nem nyitottak, inkább zordak és nem igazán szeretnek beszélni magukról (Azt sem mondta el az egyik hogy van-e barátnője vagy sem, jelezve hogy magányügy és semmi közöm hozzá.).

Tehát aki sokat tud, keveset beszél?

[Ritka]

Ezek szerint a tudás alatt most a lexikális tudást érted. Nézd, tapasztalataim szerint ez nagyban függ attól, hogy például miképp szerezte meg azt a tudást. Könyvből, vagy viták, beszélgetések során? Az első esetben az illető -nem szükségszerűen- a további információkat szintén a szakirodalomtól várja, ergo azok irányába fordul, míg a vitatkozós módszerrel tudást szerző egyén a beszélgetéseket szomjazza, azt, hogy megoszthassa véleményét másokkal, hogy ütköztesse az érveit. Mindkét út nagy tudáshoz vezethet.
Persze most egy kicsit elkanyarodtam, amit Te írsz, az szerintem más eset, nem feltétlen a tudásnak köszönhető, sokkal inkább a neveltetésnek és a különböző megélt tapasztalatoknak. Vannak olyan kérdések, amikre én sem válaszolok, mondván, még ha ismer is, semmi köze hozzá. Lehet, hogy nála itt a határ. Másnál máshol.

[rondár]

Mivel mindannyian csöndesek és nem szeretnek beszélni magukról, gondolom szakirodalmat olvasva jutottak ennyi tudáshoz. (Mindegyikük értelmetlennek tartja az anime műfajt.  Talán mert arról nem találtak szakirodalmat xD.)

[vash21]

Szerintem vagy azért ilyenek, mert történt velük valami (csalódás, ilyesmi), amitől inkább a könyvek felé fordultak, vagy amit Ritka is írt, hogy neveltetés, ott érzi a határt. De akár azis lehet, hogy szimplán gőgösek, és túlzottan büszkék a tudásukra. (Ettől függetlenül lehetnek jóarcok...)
Mondjuk van egy ilyen típus, akik csöndesek és zárkózottak. És mint ilyenek, inkább olvasnak, filmeket néznek, művelődnek, ahelyett, hogy társasági életet élnének. Ennek következtében nagy tudásra tesznek szert, elvégre az agykapacitásunk alapján mind lehetnénk zsenik... Viszont lehet, hogy az érzelmi intelligenciájuk alacsony, mivel nincsenek társaságban.

Esetleg kérdezd meg tőlük ezt is, hátha erre is tudnak válaszolni!^^

[Aes Sedai]

Michael!
A Star Trek-es példádat nem igazán tudom használni, mert nem ismerem azt a világot. (Inkább Star Wars fan vagyok. xD)
Azonban nagyjából sejtem mire gondolhatsz, a többi alapján.
Úgy nézem van itt egy nagy félreértés. Én közel sem vagyok ilyen hű de nagy logikus gondolkodású. A világszeméletem mindig is bonyolultabb volt annál, hogy a logikába (mint a gondolkodás módszertanába) be lehessen illeszteni, vagy akár azzal le lehessen írni. Amikor itt, vagy bárhol máshol, a logikára hivatkozok, akkor nem a "logikai pozitivizmust" hírdetem, mert közel se gondolom azt, hogy a logika alkalmas lenne arra, hogy a világot leírja. Egyszerűen a világ sokkal összetettebb annál, hogy valamiféle ok-okozati rendszerbe lehesen kényszeríteni. Az itteni "logika-pártiságom" csupán a vélemények kifejtésére vonatkozik. A logika ugyanis egy valamire jó, és ehhez még nem is kell olyan nagyon jártásnak lenni a tudományában: arra, hogy a mondandót világossá, követhetővé tegye, hogy könnyű legyen a tényleges mondanivalót kiemelni. Szerintem egy vitához ez elengedhetetlen. Azonban itt is óvatosnak kell lenni: ha valaki a saját véleménye kifejtésében túlzásba viszi a logikusságot, akkor abból elvész az emberi, vagyis az, amit személyes jellegnek nevezhetünk, és amiért igazából érdekes lehet a másik mondanivalója, hiszen így lehet a gondolatok mögött meglátni a másik embert. Érdekes egyébként, hogy a kettő között egyensúly fenntartása sok embernél nem kell, hogy tudatos legyen. Van itt olyan ember is, aki úgymond magától csinálja ezt, ugyanis nem valószínű, hogy valaha is tanult volna logikát, mégis alkalmazza, mondanivalója világos és érthető, ugyanakkor "emberi" és személyes is egyszerre.
A túlzott logikusság elvezethet egyfajta "embergyűlölethez", ezt jól mondod, de csak akkor, ha a logikát valamiféle felsőbbrendű világ-elvként fogja fel, ami mindent irányít. Ebből könnyen fakad az a gondolat, hogy aki nem logikus az hülye. Ez azonban tőlem nagyon távol áll. Én a világnézetemet az "idealista-metafizikai" fogalompárral szoktam leírni, amihez még járul egy szigorú politikai-társadalmi ideológia, amit itt és most nem kívánok néven nevezni.  Ebbe nem fér bele semmiféle logika-istenítés. Számomra a logika mindig csak egy módszer marad, ami az írott szövegek elkészítéséhez és értelmezéséhez kell, és még itt se viszem túlzásba. Sőt, pl. Spinoza etikájától rosszúl vagyok, kész szenvedés volt olvasni, a túlzott logikusság miatt.

Az emberek másságához való viszony témáját egyenlőre nem kívánom tovább vinni, itt Saphira már mindent jól elmondott, ami hozzáfűzni valóm volt még, azt már megtettem. (Persze ha vki még valami nagyon újat mond, akkor reagálni fogok.)

Tudás és bezárkózás. Szerintem ez csakis egyéniség függő. Még a neveltetésnek sincs akkora szerepe. (Bár fontos lehet ez a faktor is.). A buta emberek között is vannak magukba fordulók, és ezek közűl csak pár fordul magába a saját butasága miatt, a többségük egyszerűen ilyen. És az okosok között is vannak nyitottak. És okos és buta alatt itt most a szellemi képességeket értem, nem a lexikális tudást. A lexikális tudás mértéke önmagában nem befolyásolja az embernek a többi emberrel való kapcsolódását.

[Michael]

A logika a legnagyobb eszköz a viág leírására. Csak az a baj, hogy sokan még mindig azt hiszik, hogy a Logika által csak a materiális világ feltérképpezhető. Ez pedig súlyos félreértés. Vannak öt érzékkel nem észlelhető látható dolgok, amire már a tudós matematikusok is kezdenek rájönni,.

Nemcsak ebben az esetben vezethet embergyűlölethez, hanem úgyis, amiket én mondtam. Az emberek megvetése, a társadalom elleni gyűlölet is kiválthat egy úgymond a logikára hiatkozó valamit, ami voltaképpen nem más, mnt rideg racionalitás.
Ezesetben már gyűlöletről beszélünk. Vagyis inkább azt mondanám, hogy olyan esetekben is vezethet ide, ha már eleve kialakult a gyűlölet. De ez nem igazi logika, hanem a gyűlölet általi következetes cselekedet. Én azt tartom Logikának, amikor a Tudatos Gondolkodásnak rendeljük alá az érzelmeinket, és a cselekedeteinket, illetve tudományos  kutatásainkat.. Azt pedig illogikusnak (és csak nagyon ritka esetben szükségszerűnek), ha az érzelmeinkenek rendeljük alá a cselekedetinket. Az ilyen hosszútávon nem vezet jóra.

Az az élettpasztalatom, hogy a Logika többmindenre való, mint a logikus érvelésre. Igaz, ez is egy nagyon fontos dolog. Mondjuk még kutatásra, a világ megértésére.
Az ok-okozat törvényei építif fel a mindennapi az életünket. Javaslom olvass el a karmáról néhány könyvet.
A világ ok-okozati összefüggésekből áll. Csak legtöbbdzör nem értjük ezeket az összefüggéseket. Én már számos összefüggésre rájöttem az ok-okozat törvényét vizsgálva. Mivel ez pár helyen elég diszkrét, ezért javaslom, hogy ha érdekel, akkor folytassuk p.ü-ben a beszégetést, mert azek nem olyan dolgok, amiket mindenki elött megosztanék.. Mivel jelen honlap érdeklődési köre nem a filozófiát jelöli főbb támaköröket, így most nincs kedvem (se időm) nyilvános párbeszédbe belemenni.
De ezek emllett el kell fogadnunk, hogy vannak olyan az emberek tévesen hihetetlennek, vagy természetfelettinek, vagyvéeltlennek nevezett eseményei ,  amelyek színtiszta ok-okozatra épülnek, csak meghaladják egy átlagember (nem megvetésből mondom!) elképzeléseit.


Érdekes, amit modnasz az alpból bezárkózott butákról. Tudsz esetleg példát is mondani? Én eddig sajnos csak nyitott butákkal találkoztam.
A lexikális tudás mértéke önmagában nem befolyásolja az embernek a többi emberrel való kapcsolódását. Ez a közhiedelmekkel ellentétben igaz, de vannak a lexikális tudásra ható tényezők, amik már befolyásolják
Az okos ember is lehet bezárkózott, de ha túl sokáig marad bezárkózott, (mert mondjuk nem oszthatta mega nézeteit) az elöbb-utóbb konok lesz, és egyre butább. Mivel tompul a tudása.
Szerintem fontos, hogy ha mégis bezárkózottá válik az ember, akkor azt már hasznosítsa fel. Ha hozzáfog valamilyen kutatáshoz, vagy belekezd valamilyen művészetbe (mondjuk festés), azaz ha felhasználja a bezárkózottságát akkor nem válik buta emberré.

[Ritka]

Érdekes amit mondasz, én valahogy nem tudok azonosulni vele.
Számomra mindig is az érzelmek lesznek a legfontosabbak az életemben. Ettől érzem, hogy élek, hogy ember vagyok. Hogy nem csak egy kő, amibe belerúgnak és szabályszerűen követi a röppályáját, nem egy víztükör, amibe ha belecsapnak, a hullámok egy és biztosan! egy módon fognak kiindulni a csomópontból.
Az érzelmek adják a mindennapok változatosságát. A logikai okfejtésekből mindig és mindenkor ugyanaz következne, megjósolható lenne a jövő. Vagy te nem vagy a spontaneitás híve?
Egyáltalán logika. Emberi agy szülte kreálmány, szintén nem egy abszolút dolog a világban. És mint ilyen, nem hiszem, hogy kijelenthető róla teljes bizonyossággal! , hogy képes leírni mindent. Magam is így gondolom, ahogy Aes Sedai, ez egy módszer, amit az ember alkotott, hiszen a szabályai is az emberi agy szüleménye, tehát biztosan nem haladja meg azt. Így a dolgokat csak és kizárólag abban a körben tudja értelmezni, ameddig -vegyük most globálisan- az emberi tudat ellát.
Nem hiszem, hogy az emberi tudat képes lenne egy a tudatot meghaladó dolgot alkotni. Ez magát cáfolja.
Az megint más kérdés, hogy az érzelmek valamilyen fokú irányítása, korlátozása sokszor hasznos lehet. Nem szólok be a magyar tanáromnak, amikor a finnugor nyelvrokonságról beszél, nem szólok be a töri tanárnak, amikor a kalandozásról és a csúnya magyarokról tart épp előadást, és még sorolhatnám. Ha tetszik, ez is felfogható egyfajta álcázási képességnek, amit az ember fejlesztett ki az életben maradás, a kedvezőbb feltételek megteremtése érdekében.

érzelmek:
Szerintem nagyon jóra vezet az, még hosszú távon is, ha valakibe beleszeretsz, összeházasodsz vele, gyermekeid születnek. Számomra ez az élet csúcsa, mondhatni életcélom. Egy harmonikus család, anyagi gondokat mellőzve.

[Aes Sedai]

Ritka!
Amikor a magyar, töri stb. tanárok bugyuta dogmákat ismételgeznek, néha nehéz megállni, hogy ne szóljon be az ember. xD
Ez itt nálunk a tanszéken különösen nehéz. Van pl. egy tanár ami színtiszta agymosást művel, kvázi politikai propagandát folytat. Ott néha már nehéz volt visszafogni magam, hogy ne szóljak be. Volt, hogy az óra közepén felálltam és kimentem. xD 
Csak, hát az embernek néha tényleg szüksége van "álcázási képességre." (Tetszik ez a megfogalmazás )

Az érzelmekre természetesen szükség van. Nem elfojtani kell őket, hanem kiegyensúlyozni a tudatossággal. És a helyzettől is függ, hogy mikor van szükség érzelmi irányítottságra, és mikor észbelire. Az értelem egyik fő feladata, hogy erről tájékoztasson minket.

A logika pedig egy behatárolt dolog. Az emberi gondolkodásból fakad, és csak addig tud elmenni, ameddig az emberi gondolkodás képes. (Itt most csak a racionális gondolkodásra vonatkoztatva a "gondolkodás" kifejezést, hiszen pl. a hitről, vallásról is lehet gondolkodni, de az nem ide tartozik.)

A világ logikai megközelítése is szükségszerűen korlátozott, mivel a logikai gondolkodásunk is az emberi nyelv szavain alapul, ezek pedig óhatatlanul egyfajta korlátot jelentenek. (Voltak ugyan kísérletek egy logikai nyelv megteremtésére, ami lehetővé tette volna a teljesen objektív megközelítést, de ezek kudarcot vallottak, és kudarcuk törvényszerű volt.) Szóval nekem a logikai mindenképpen csak módszer marad, az érvelésre, és a gondolkodás egy szűken behatárolható területére, elősorban a természettudományokra.

"Természetfeletti" dolgok nem léteznek: a természetnek minden része, az is amit esetleg afölöttinek látunk. A természet szerintem ugyanis egy gyüjtőszó, amibe minden beletartozik, amiről az ember tudást szerezhet. (Hogy hogyan az más kérdés, ide tartozhat megvilágosodás által szerzett tudás is.) Amiről pedig az ember sehogy se szerezhet tudomást (és tényleg sehogy, és egy ember se), az pedig simán nem létezik. De a különböző un. parajelenségek, amennyiben ezek nem csak kitalációk, részei a természetnek.

Jah, és menjen csak ez a téma nyílvánosan. Én mindenki véleményére kiváncsi vagyok ezekben a dolgokban, akik ide szoktak írni.

[Ritka]

Na ezért utálok filósokkal vitatkozni. Meggyőznek, vagy legalábbis közel állnak hozzá, még akkor is, ha nekem más nézeteim vannak xD Aljasok vagytok
Amúgy ezt így még el is fogadom. Mert tényleg, gyűjtőfogalom lehet, épp úgy, mint az univerzum (csakhogy más szót használjak ). Az viszont az emberi tudás korlátlanságát vetné fel. Legalábbis a lehetőséget mindenképp. Kérdés, miért nem tud élni ezzel az ember?
Tegyük fel, hogy valaki elérni az abszolút tudás szintjét. Ekkor kiszakad a világból, vagy mi történik vele? Hisz lennie kell valaminek, amitől alá van rendelve a természetnek (hogy most ezt a szót használjam). Vagy megfordulna? Lehet, hogy a természet lenne az ember része? Vagy úgymond a két "halmaznak" nem lenne metszete? Furcsa kérdések ezek, talán nem mind értelmesek, konkrét választ pedig szerintem nem lehet adni rájuk. Csak mintegy felmerültek bennem, olvasgatva a válaszod

Más. A természet kapcsán jutott eszembe. Illetve a természetről, mint gyűjtőfogalomról asszociáltam az önkényességre, onnan pedig az egyediségre, egyéniségre.
Mi volt előbb? Vagy másképp feltéve a kérdést: mi mesterséges? Az ember azon képessége, hogy a másikat utánozza, vagy inkább az egyénisége? Melyik alkottatott meg előbb, melyik "természetes" ha úgy tetszik. Egyáltalán lehet -e egyéniségről beszélni, ha az ember képes megismerni a másikat, képes definiálni őt a saját nyelvén?

[Aes Sedai]

Jó kérdések.
Abszolút tudás kérdése. Hegel: A szellem fenomenológiájában pont ezt a kérdést vizsgálja. Erről most nem nagyon akarok nyilatkozni, mert még nekem is utána kéne néznem. (Vagy legalábbis elővenni a Hegel-órai füzetemet xD)
Szóval lehet, hogy most hülyeséget fogok írni. xD A lényeg az akar lenni, hogy mikor az ember eléri az abszolut tudást, akkor nem kiszakad, hanem visszatér a világhoz. Elötte, az abszolút tudáshoz vezető úton kell egyszer kiszakadni, és kívűlről nézni a világra. A végén az abszolút tudásban az egység jön létre. Itt nem az ember a része a természetnek, és nem is fordítva. Hanem az egész valami magasabb szintű egységben ölt testet. Itt már nem alárendelő hanem mellérendelő viszony jön létre. A halmazos elképzelésed egyébként tetszik, valami ilyesmiről van szó, csak azzal a kitétellel, hogy a metszéspontban tulajdonképpen minden benne van. (Majd májusban lesz a Hegel-vizsga, utána lehet, többet is tudok mondani. Addig ezt kezeld kritikusan. )

Szerintem az egyéniség a természetes. A másik utánzásának képssége mesterséges dolog. Tulajdonképpen a tanulás lehetőségi alapja ez az utánzás, de ezt is úgy tanulja meg az ember. (Természetesen nyílván van ennek is egyfajat eredeti alapja, vmi öröklött dolog, de az egyéniség előrébb van.)
A másikat meg igazából nem tudod megismerni. (Legalábbis Kant szerint. Ezen egyébként azóta is vitatkoznak.) A kanti kijelentés alapja az, hogy mindent csak magadon belül ismersz meg, az érzékeid által közvetített képet a saját megismerőképességed alakítja ki. Ez Kantnál a világ egészére vonatkozik, de maradjunk az ember példájánál. Ebben a koncepcióban az a lényeg, hogy nem ismerheted meg a másik embert a magánvalóságában, csak úgy, hogy számodra milyen.