Minden ami tudomány

[vash21]

Najó, nem vonulok vissza, bár eléggé elkeseredtem. 

Hogyha mindenki elfojtaná az érzelmeit, akkor kb egyformák lennénk, ami borzasztó lenne. Többek közt az tesz különbözővé, hogy egy adott esemény mindenkiből más érzelmet vált ki. Ha ezt elnyomnánk, akkor mindenki ugyanabba az irányba menne...
Nyilván nem töröm el valakinek a nyakát, csak azért, mert irritál a képe. Viszont az érzelmek minimális elfojtása is frusztrációval jár, így ha jelentős mértékben elnyomjuk őket, abból jelentős frusztráció keletkezik. A feszültséget pedig le kell vezetni, amit az ember jórésze nem a legjobb módon tesz (balhék, felesleges tüntetések, rongálás).

Én azt tartom Logikának, amikor a Tudatos Gondolkodásnak rendeljük alá az érzelmeinket, és a cselekedeteinket, illetve tudományos  kutatásainkat.. Azt pedig illogikusnak (és csak nagyon ritka esetben szükségszerűnek), ha az érzelmeinkenek rendeljük alá a cselekedetinket. Az ilyen hosszútávon nem vezet jóra.

Ebből látszik, hogy nem voltál még se szerelmes, sem pedig drogos. (Az előbbi nem gond, az utóbbi becsülendő!^^)
Csak egy példa: Elmész a Balatonra nyáron, találkozol egy lánnyal, aki Sopronban lakik, te pedig mondjuk Egerben. Összejöttök. Ez jelentős távolság, nincs értelme a kapcsolatnak. Mégis megpróbálkoztok vele. Mondjuk havonta találkoztok Pesten (félúton) egy hétvége erejéig. Néhány hónap után szakítotok, mert ez kevés. De azok a hétvégék olyan élményeket/érzéseket adnak, amiket másként sosem élnél meg. Így szerintem igenis jó dolgok születnek a logika félrelökéséből.
Amúgy ez tök furcsa, hogy ennyire tudás és logika alapú vagy, ezek ellenére pedig keresed a vallásod/hited. Mert ugye a vallások mindig egy bebizonyíthatatlan dolog köré épülnek. Általában követnek valamiféle logikát, de a végük sosem fogható meg.

A világ logikai megközelítése is szükségszerűen korlátozott, mivel a logikai gondolkodásunk is az emberi nyelv szavain alapul, ezek pedig óhatatlanul egyfajta korlátot jelentenek.

A matematika gyakorlatilag egyenlővé tehető a logikával. A matematika nyelve pedig feloldja ezeket a korlátokat.
Szóval a matematikával le tudunk írni egy halom dolgot, amit az érzékszerveinkkel nem észlelünk. De a matematika már kimutat a létezésünk síkjából is, mivel képes magasabb dimenziókat kezelni. Ez persze nem jelenti azt, hogy képes bármit leírni, de képes túlmutatni a mérhető/tapasztalható dolgokon. Úgyértem a parajelenségeket sem tudjuk megmagyarázni, pedig észleljük őket (állítólag), viszont képesek vagyunk pl 4-5D-t kezelni, annak ellenére, hogy a dimenziók közt nem lehet ugrálni, mi pedig 3D-ben létezünk.
Szóval nem értek egyet azzal, hogy amit nem ismerhetünk meg, az nem létezik. Mivel mi sosem létezhetünk magasabb dimenzióban, ezért nem fogjuk megismerni, mégis tudjuk, hogy van. (Nem tudok túl sokat dimenzióelméletből, szóval ne faggassatok nagyon.^^)

Szerintem, ha valaki eléri az abszolút tudást, akkor valahogy közvetlen kapcsolatba kerül a természettel (de nemjól fogalmazom ezt meg). Mivel a természet szüleményei vagyunk, nem hiszem, hogy fölé tudnánk kerülni. Szerintem onnantól nem a természetben élnénk, hanem a "természettel"...

Kicsit más téma, de az érzelmekről eszembe jutott:
Én amúgy biztos vagyok benne, hogy az állatok is gondolkodnak. Főleg, ha néztek olyan műsorokat, amik egy-egy állat sorsát kísérik végig. Olyan dolgokat tesznek, amik ellentétesek azzal, mint amit az ösztön diktál. Képesek szeretni egymást, barátságot kötni, fájdalmat érezni stb. Ezekre pedig pusztán ösztönlények nem képesek.

[Aes Sedai]

Na, mégegyszer...
Egy kicsit egyszerűsítsük le a dolgot.
Van a világ, és van az ember. (Most egy darab emberre gondolok, nem az emberiségre, vegyük úgy, hogy az egész világon csak egy értelmes ember van.)
Ez az ember kitekint a körülötte lévő világra, ami egyfolytában érzéki benyomásokkal bombázza. Az értelme segítségével megnevezi a dolgokat. Fű, fa, kutya, macska, stb.
Később, ahogy egyre többet tud, felfedezi a csillagokat, a bolygókat és a holdakat. Ezeket is elnevezei.
Mindeközben észreveszi, hogy mindezen fenti dolgoknak számossága van. Egy-kettő-három, stb. Ezen a ponton már létrejött a matematika. Később ezek a számosságok önállósodnak, és nem kell pl. két macska ahhoz, hogy a "kettő" szó jelentését megértse. De a háttérben mégis az van, hogy egyszer valamikor látott két macskát (vagy bármi mást) egyszerre. És persze tud majd dolgozni csak a számokkal. De ezek a számok mégis egy nyelvi fogalomhoz fognak kötődni, aminek a hátterében régen a két darab macska állt. A "kettő" szóban mindig benne van a két dolog. És később hiába tud elképzelni pl. végtelen törtszámokat. Ezek ugye a valóságban nem létezhetnek, hiszen nem lehet pl pí hosszúságú szakasz. De ahhoz, hogy ide eljuthasson, a matematikájának meg kell születnie és az a tapasztalati világból ered.

És még valami: az előbb kicsit pontatlan voltam. Természetesen létezhetnek olyan dolgok, amikről sehogy se tudunk tudást szerezni. Ezek számunkra nem léteznek. Pl. ha te még sose láttál macskát, és nem is találkoztál olyan emberrel, aki már látott, és képed sincs róla, egyszóval nem rendelkezel a macskáról semmilyen információval, akkor a macska számodra nem létezik. (Amíg nem látsz egyet se, persze. xD)

(Bocsi siettem, mert mennem kell, szóval ebben lehet, hogy kifejzetten sok gépelési és helyesírási hiba van.)

[vash21]

Naigen, ez a bajom ezzel a témakörrel, hogy túlságosan relatív, és ezt valóban bekorlátozza a nyelv.
Szerinted számomra nem létezik, szerintem meg csak egy ismeretlen fogalom, amit eddig nem tapasztaltam, vagy tettem érzékelhetővé, mérhetővé, nem tudtam dedukció útján kikövetkeztetni a létezését.
Például ha látom, hogy a ló+szamár=öszvér, akkor az elvet felhasználva meg tudom mondani, hogy ismertA+ismertB=C, ezt a C-t pedig két kisebb komplexitású adatból meg tudom határozni, legalábbis jól közelíteni.

És mi van akkor, hogyha találok egy apró darabot, megvizsgálom. Felállítok egy elméletet, hogy ez egy komplexebb létforma "darabja", kiszámolom, leírom, pusztán az elméletem alapján, a végén pedig kijelentem, hogy amennyiben helyes volt a feltevésem, akkor így és így néz ki az a létforma. Le lehet írni egy alacsonyabb szintű dologból, egy magasabb szintűt. Például az 1,2,3 dimenzió ismereteiből leírom a 4.et.
Najó, kicsit énis pontosítok, mert nem biztos, hogy létezik 4, vagy 3nál magasabb dimenzió. Viszont lehet olyat, hogy egy 3Dben jelentkező problémát 4Ds módszerekkel oldok meg. (Ez ilyen húrelmélet, differenciál egyenleteknél jön elő...)
Lényeg, hogy matematikailag logikusan levezethető, hogy milyen egy n-dimenziós tér, függetlenül attól, hogy létezik-e vagy sem. Így máris többet alkottunk vele, mint amennyit érzékelünk, mert már maga egy elmélet is valami.
Mondjuk ez már mélyen absztrakciós matematika...
Igazából olyasmit akarok ezzel kihozni, hogy a matematikával/logikával eddig mindent tudtunk legalábbis közelíteni. Továbbra sem állítom, hogy mindent le lehet vele írni, csak azt, hogy olyat is tudunk kezelni, aminek a létezéséről sosem fogunk megbizonyosodni.
Egyszóval eddig még nem érte el a korlátait (ha van neki), így nem mondhatjuk rá, hogy behatárolt, mint a nyelv.

A logika pedig egy behatárolt dolog. Az emberi gondolkodásból fakad, és csak addig tud elmenni, ameddig az emberi gondolkodás képes.

Ez így nem lehet igaz.
Ehhez ugyanis előbb bizonyítanod kéne, hogy az emberi gondolkodás véges. Amíg találunk ki új dolgokat, addig ezt nem jelenthetjük ki.

Az átlagember jelenleg az agyának 9,3%át használja, és ezzel a mi dimenziónk (jajj de belejöttem:D) nagy részét képes befogadni. Mivel jelenleg itt tartunk, ezért képtelenek vagyunk belegondolni abba, hogy mi lenne, ha pl 25%ot használnánk. Tehát az ember simán képes lehet MINDENT leírni, bizonyítani.
Főleg ha még valamilyen isten létezését is elfogadjuk, aki teremtette az embert és a mindenséget és mondjuk az volt a célja az emberrel, hogy az ő utóda legyen. Az első ember, aki felfog MINDENT, az veszi majd át a helyét.
(Fú, ez beteg egy ötlet lett! Csinálhatnék valami űber cyberpunk animét ebből!xD)

[Slane]

ismertA+ismertB=C, ezt a C-t pedig két kisebb komplexitású adatból meg tudom határozni, legalábbis jól közelíteni.

Ez addig működik is amíg a létforma földi. Azonban mi van akkor ha nem az? Minden amit eddig tapasztaltál az a Földön alakult ki, így a képzelőerőd korlátozott, mint mindenkié.
Egy egyszerű példa: egy idegen létforma egy másik galaxisból. Még a legnagyobb sci-fi mesterek, fantasy írók is csak olyan lényt tudnak elképzelni amilyet valamilyen formában tapasztaltak, vagy több földi lényt összeturmixolnak, vagy ismereteik alapján írják meg.
De mi van ha az a lénynek nincs alakja, csak egy másik dimenzióban, esetleg csak síkban létezik.
De ez se igazán jó példa. A lényeg, hogy a variációk száma végtelen és, hogy mi földien gondolkozunk (jóhogy).
Ugyanígy találsz egy orrszírvúhoz hasonlító csontvázat egy teljesen ismeretlen anyagból felépítve. Összerakod, de mi van ha az nem az egész lény, csak a lény lábfeje, és mivel számodra ismeretlen módon (nem idekekkel, csontokkal egyebekkel) kapcsolódik ez a rész a lény lábszárához, így ezt sohasem fogod megtudni, elkönyveled tehát, hogy az csak egy lény, ami hasonlít az orrsz*rvúhoz. És ha a valódi teljes lény 800 km magas akkor annak elég csekély részét találtad meg, a felvetésed miszerint hogy néz ki majdnem teljesen hamis.
Remélem nem fogalmaztam nagyon hülyén és meg lehetett érteni mit akartam. 

[vash21]

Szerintem a fekete lyukak és társaik nem a Földön alakultak ki, mégis tudom milyenek...

egy idegen létforma egy másik galaxisból

De mi van ha az a lénynek nincs alakja, csak egy másik dimenzióban, esetleg csak síkban létezik.

Ezzel az a baj, hogy gyakorlatilag az összes részecskét, ami a mi dimenziónkat felépíti ismerjük. Szóval bármi találsz, csak technika kérdése, hogy legkisebb elemekre bontsd, vagy hogy egy darabból kombinatorikával, aztán némi iterációval "felépítsd" az egészet. Nem vágom se a bioszt se a kémiát, szóval nemtom hogy megy ez pontosan, nameg nyilván nem tartunk még itt technikailag, de ez csak idő kérdése.

Ha létezik magasabb dimenzió a mienknél, akkorsem fog soha idepottyanni egy darab belőle, mint ahogy te sem tudsz egy ceruzából vonalat csinálni. A terek leírása modellezési probléma, és ez megoldható, viszont magasabb dimenziójú anyag, alacsonyabb dimenziójú térbe képtelen átjutni. Ez olyan, mintha egy golyót próbálnál "belerakni" egy kör "belsejébe".


Sőt!!! Még jobbat tudok!!!
Szóval gondolom hallottatok már a neutrínókról, anti-neutrínókról, amiket sose látunk, pedig folyamatosan áthullanak rajtunk. Azokat nem úgy fedeztük fel, hogy valaki "elkapott" egyet, hanem az addigi ismeretek alapján a részecskefizika szükségszerűnek vélte a létezésüket, majd mikor a technika odajutott, képesek lettünk megmérni őket. Sosem láttuk, mégis biztosak voltunk  létezésében, és mire odajutott a fejlettségünk, bebizonyítottuk.
Ez arra is példa, hogy a gondolkodás egyelőre nem mondható végesnek.

Mondjuk most leesett egy alapvető probléma: Csak azt nevezzük létezőnek, aminek van fizikai megnyilvánulása? Mi van például a fogalmakkal? Mert mondjuk az érzelmeknek van kémiai megnyilvánulása, viszont a gondolkodás csak közvetetten nyilvánul meg elektromosságban, meg energiahasználatban, de a végeredménye nem kézzel fogható...

[kisnyakas]

egy örök kérdés konzol vagy PC

[Adachi]

ez aztán kibebaszottul megy  az eddigi beszélgetéshez  xDDD de  akármilyen hihhetetlenis jogos  xDDDDD (kockáknál ilyenek az élet  nagy kérdései  xDDD )

[Gabesz]

Na meglátom a főoldalon hogy Ada beírt ide, na gondolom magamban akkor nagyon durva bevállalás volt, hogy Ő reagált rá! :"D Erre tényleg! 

Kisnyakas barátunknak úgy látszik már túl tudományos volt az itteni téma, és bedobott egy könnyebbet... :"D
Válaszolok: PC... PC-vel azt csinálsz amit akarsz, de konzollal csak gamelni tudsz jóformán.. Nem kocka.. Hiperkocka...

De az igaz hogy már túl mélyen beleástátok magatokat a témába...  Állítom erre a vitára a fórum 60 %-a már úgy reagált magában hogy WTF? És állítom hogy jó ha 20 emberke vágja úgy-ahogy miről van szó... Inkább köznapibb dolgokról kéne pusmogni... De ti tudjátok min akartok összeveszni..

[Aes Sedai]

Slane!
Jó volt amit írtál. Ezzel kapcsolatban én is akartam már írni.
Valójában ehhez a problémához nem kell ellmenni egy másik galaxisba, de még a Földet se kell elhagyni. Egyszer lezajlott egy ehhez hasonló, de jóval egyszerűbb dolog, amikor az első európai Afrika-kutató orrsz*rvút látott. Nem ismerte a fajt, soha nem látott még ilyet elötte, nem is halott róla. Ezért beszámolójában azt írta, hogy "Unikornist" látott. Ez ugye elég képtelen dolog, hiszen a nemlétező, mondabeli állat egy kecses, szép élőlény, míg az orrsz*rvú, hát elég rusnya egy jószág. xD Kecsesnek biztos nem nevezném.   Egy közös pont van a két állat között, az "orrsz*rv".
A lényeg ebben a történeben ott van, hogy ennek az embernek a fantázájában jelen volt az Unikornis, mint egyfajta lóból létrehozott mitikus lény, amit ugyan nem látott, nem láthatott soha, de egy létező állat képéből kialakítva mégis "ismerte". És itt jelenik meg a nyelv korlátja: amikor meglátta az orrsz*rvút, első gondolata automatikusan összekötötte egy már benne meglévő elnevezéssel. Tulajdonképpen a saját meglévő nyelvi készletéből emelt ki egy "szabad" (valós dologhoz nem köthető) elnevezést, és azt alkalmazta a valóságra. Később persze leírták az orrsz*rvút, mint fajt, és az Unikornis visszatért a mítoszok világába. Ebből az egészből csak azt akartam kihozni, hogy ez ember gondolkodása olyan szorosan összefügg a nyelvel, hogy attól nem tud elvonatkoztatni.
Az, hogy a földön kívüli lét milyen lehet éppen ezért valóban nehezen elképzelhető. Amit Slane írt, hogy a sci-fi/fanatsy írók is földi elemekből építik fel az idegeneket, igaz. És én úgy gondolom, hogy ez nem is lehet másként. Még ha matematikával "teremtünk" egy új lényt, azt a célt kitűzve, hogy az ténylegesen minél "idegenebb" legyen, akkor is a végén egy földi-jellegű életformát fogunk kapni, legfeljebb olyan fantasztikus elemekkel, mint, hogy csak energiából állnak, stb., de a földi fizika alapvető törvényei vonatkozni fognak rá. (Eltekintve persze az abszolút mesétől, bár sokszor még ott is jól látható a földi gondolkodás-alapúság.)

kisnyakas: csakis PC! xDDD

[vash21]

Aes Sedai, nemrég te mondtad nekem, hogy a nyelvvel ne érveljek.

Az nem jutott eszetekbe, hogy mivel a mi dimenziónkat véges számú különböző részecske építi fel, ezért ezeknek véges számú kombinációja van, ezért nem alakulhat ki bármilyen létforma? Itt a Földön is elég sokszínű az élet, megtalálható majdnem mindenféle elem, szóval máshol is csak ezekből tudnak felépülni dolgok, így ezek szükségszerűen hasonlóak lesznek.

Az orrszarvúról meg annyit, hogy aki felfedezte buta volt. Ugyanennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy maga a patásördög... Egy felfedezőnek alapból úgy kéne indulnia, hogy ÚJ dolgot fedez fel. Nyilván a meglévő nyelvkészlettel fogja leírni, és mivel nem Kazinczy, ezért nem tud teljesen új szavakat alkotni, de ez nem változtat azon, hogy teljesen új lényt fedezett fel.
Te láttál már "egy darab" dimenziót? Vagy pl haragot? Nem látható egyik sem, mégis elneveztük. De akkor mi alapján? Semmi máshoz nem hasonlítanak. Nyilván, mivel a betűk, meg valószínűleg a hangok is végesek, ezért véges számú szót vagyunk képesek kreálni (bár én megoldanám, mondjuk sorszámozással xD), de lehet, hogy az univerzum is véges...

Kicsit vártam, hogy majd jobban az előző hszemre reagáltok...

[Aes Sedai]

A felfedező egyáltalán nem volt buta. Az általa látott állaton, egyetlen ismerős dolgot fedezett fel, az "orrsz*rvat", és ez alapján kötötte valamihez. (Mert ugye ilyenje, vagy legalábbis hasonlója az Unikornisnak is van). A patásördögre nem igazán hasonlít...
Egy darab "haragot" nyílván nem láttam, de az anyagi világ megismerhetőségéről szóló vitában ezt nem is tekintem releváns problémának.

Ehhez a dimenziós dologhoz majd akkor szólok hozzá, ha valaki logikusan és elfogadhatóan elmagyarázza, hogy mit is érthetünk "dimenzió" kifejezés alatt. Addig ez nekem csak egy üres, levegőben lógó fogalom, hasonló számtalan másikhoz, amivel a pozitivisták igyekeznek agyonmatematizálni a világot.

Nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy ne érvelj nyelvel. Azt mondtam, hogy ne érvelj helyesírással. A kettő nem ugyanaz. Ez így simán a szavaim kiforgatása, a Népszabadságba még talán elmenne az ilyesmi.

[vash21]

Szerinted nem hasonlít, szerintem meg igen.xD Nagy, patája van, ijesztő, szürke, csúnya a hangja, vad. Közelebb áll egy gonosz ördöghöz, mint egy szép, fehér, kecses, barátságos, légies, tiszta unikornishoz. Szerintem.
Ja igen! Az unikornist, amikor kitalálták, akkor hogyan találtak rá ki szarvat? Például a bikának is van szarva, én tuti azt mondtam volna, hogy egy bikafajta. Sokkal közelebb áll hozzá, mint egy unikornishoz. A felfedező buta volt.

Ha az anyagi világ megismerése a vita, akkor nincs sok értelme, ugyanis az antianyagot leszámítva asszem már minden részecskét ismerünk. Legalábbis a mostani anyagmodell elég stabil ezekkel a részecskékkel, az antianyagon meg dolgoznak...

Szabadsági fokot. Egy 1Ds pont nem tud mit csinálni. Egy 2Ds vonal egy körlap mentén sugárirányban tud bármerre menni. Egy 3Ds akárki képes egy gömbfelületen sugárirányban bármerre menni. Egy 4Ds valami pedig egyel több szabadsági fokkal rendelkezik, vagyis "egyel több irányba tud menni".
Nem tudom milyen -ista vagyok...talán capoeirista...^^

Bocsánat, nem akartam kiforgatni a szavaid, csak nem olvastam vissza.
De akkor azt mondom, hogy nyelvvel a nyelvről magáról valamit bizonyítani, nemtom... Ez olyan, mint a valószínűségszámítás fogalma, mert abban szerepel a valószínűség szó, innentől viszont nem egészen konzekvens.
Mondjuk ezzel inkább téged igazollak, mint magam...xD

[Aes Sedai]

Ok, a dimenziókra ez így jó lesz.
Akkor nézzük sorjában a dolgokat.
Az embernek van egy általános térfogalma. Ezen napokig lehetne szórakozni, a lényeg szerintem abban van, hogy a tér az, amiben - most az általános felfogásról beszélek - a dolgok egymástól mérhető távolsága megjelenik. Ez a tér, ugye az ember  hétköznapi szeme számára három dimenziós. Így lehetséges, hogy a látás és az emberi ész észleljen távolságot, mélységet, magasságot, stb.
A két dimenziós teret és az egydimenziós teret papír, ceruza segítségével el lehet képzelni. Ugyan a világ három dimenziós, de egy papírlapra rajzolhatunk egy pontot, vagy egy körlapba zárva egy szakaszt, és ezt vehetjük az egy és kétdimenziós terek modelljének.
A három dimenziós tér is modellezhető, ez gondolom egyértelmű, vö. 3D-s PC-játékok.
Négy dimenziós tér fizikai létét viszont nem igazán tudom elképzelni, mivel nem tudom magamnak szavakba önteni, hogy hogy is kéne annak kinéznie. Logikailag elképzelhető akár végtelen számú dimenzió is. Tulajdonképpen csak azt kell elfogadnunk, hogy mindig tudunk egy új irány-lehetőséget adni a térbeli mozgásnak, és ezáltal egy magasabb virtuális dimenziót hozunk létre. Ez azonban közel sem bizonyítja ezek létezését. Tulajdonképpen itt azt tesszük, hogy a valóság logikai modelljét "továbbgondoljuk", elfogadva azt a feltevést, hogy ha a kétdimenziós térből lehet három dimenziós, akkor ugyanazt a lépést - ami az átmenetet létrehozta - még egyszer megtesszük, akkor egy magasabb dimenzióhoz jutunk el. Ez a magasabb dimenzió viszont csak modellként létezik számunkra, és természetesen, ha a modellt alaposan leírjuk matematikailag, akkor alkalmas lesz műveletek elvégzésére. Ettől azonban ez még nem fog objektív tényként létezni, pusztán egy fejünkben lévő gondolat-konstrukcióként. És itt jutunk el oda, amit én állítok. Ez a negyedik (vagy tetszőleges n-edik) dimenzió ugyanis az ember - nyelvileg meghatározott - gondolkodásából ered. Amikor létrehozzuk ezt a modellt, beszélünk róla, akkor a nyelvi gondolkodás szavait használjuk, (irány, távolság, stb.) amiket a saját három dimenziós gondolkodásunból viszünk tovább. Lényegében tehát magáról a negyedik dimenziról csak mint a harmadik egyfajta továbbfejlesztéséről beszélhetünk, magánvalóságában nem állíthatunk róla semmit, ami megcáfolhatatlan, főleg nem a fizikai létét, ugyanis valami létének pusztán logikai bizonyítása csak a dolog virtuális (fejünkben lévő) létét támaszthatja alá.

[vash21]

Az a baj, hogy szerintem már nem tudjuk, hogy mi a vita tárgya! Én legalábbis már elvesztem.
Arról akarlak meggyőzni, hogy a nyelv korlátai kiküszöbölhetők és hogy matematikával eddig mindent le tudtunk írni.
Le tudunk írni egy n-dimenziós teret, műveleteket tudunk vele végezni, anélkül, hogy tudnánk létezik-e. Ez szerintem azt jelenti, hogy a nyelvvel és a matematikával túl tudunk mutatni az általunk érzékelhető világon.
Továbbra sem állítom, hogy mindent le tudunk írni velük.
Azt teljesen jól látod, hogy az 1,2,3Ds ismereteinkből alkottuk meg az n-dimenziós terek modelljét. De ez teljesen logikus, elvégre a macska is atomokból épül fel. Szóval van egy alapvető legkisebb egység, ebből felépül valami, ezekből a valamikből még valami és így tovább. Nyilvánvaló, hogy a 4Dnek is van egy legkisebb egysége, amiből felépül, ez persze akármennyire eltérhet a mi dimenziónk elemi részecskéitől. Emiatt mondhatjuk azt bármire, hogy nincs új a nap alatt...^^
A 4D annyira továbbfejlesztése a 3Dnek, mint a liszt továbbfejlesztése a kenyér. Alkotóeleme a 3D a 4nek. Példa: A Rubik-kocka az 3Ds. Van 4Ds(!) is, ez persze nem igazi 4D. Az a lényege, hogy a kockában van még egy test, amit ki kell rakni és a kocka mozgatása hat a belső testre is. Ez továbbfejlesztés. Az igazi 4D ennél több, mert annak csak "hozzávalója" a 3D.

Megint leírom, hogy az anyagi világ leírása már megtörtént a részecskék megismerésével, szóval erre képesek voltunk a nyelvvel és a matematikával. Leírtunk magasabb dimenziós tereket is (bár létezésüket nem lehet bizonyítani), szóval túl is mutattunk az anyagi világon. Nevet adtunk még az érzéseknek/gondolatoknak is, ráadásul hamarabb, minthogy felfedeztük volna a kémiáját. Még a legmegfoghatatlanabb (itt az etikai/morális részét értem) dolgot a filozófiát is szavakba tudjuk önteni. Akkor hol a probléma?

Tény, hogy egy esetleges magasabb dimenziót sosem tapasztalhatunk meg, de ez nem a nyelv, hanem a létezési formánk akadálya, így akár azt is mondhatnánk, hogy a "nyelvvel" átléptük a saját létezésünk korlátait. Juhúú!

És tényleg! Hogy hoztuk létre a nyelvet? Hogy gondolkoztunk addig, amíg nem volt nyelvünk? Ha a nyelv a gondolkodás eszköze, akkor amíg nem volt nyelv, addig csak ösztönlények voltunk? Ha igen, akkor hogyan jutottunk túl ezen? Ezek szerint a nyelvnek hamarabb (legalábbis egyszerre) kellett volna létezni a gondolkodással...

Nem foglalsz állást az orrszarvú-unikornis-bika-patásördög problémakörben?:D:D

[Ritka]

kicsit elkanyarodva a dimenziók világából (egyrészt nekem ez már sok, másrészt valóban nem innen indult a vita)
Amikor kizárunk valamit, pl. azt hogy 0 nem egyenlő 1, akkor korlátokat emelünk. E szerint a világ igenis korlátolt. Legalábbis az emberi agyban. Ez két dolgot jelenthet. Vagy a végtelen természet, világ, univerzum, nevezze ki, ahogy akarja, rendelkezik határokkal, vagy az emberi értelem. Nyilvánvaló, hogy a fenti állítás, amíg matematika lesz, addig nem fog megdőlni. Az axiómákról már nem is beszélve.
Más. Mondtad, hogy az ember az összes létező anyagot ismeri (kevés kivétellel, bocsáss meg, nem emlékszem már pontosan hogyan fogalmaztál), így képes a teljes anyagi világ leírására. Az anyagokról és minden másról tapasztalatok útján szerzett tudomást, mesterségesen előállított párat. A jelenlétükről a közös tulajdonságban való megegyezés alapján alkot véleményt.
A matematika nyelve is korlátolt. Fentebb ott a példa. Amíg ilyen dolgok nem létezését kijelenti, addig nem alkalmas minden leírására.
Mi bizonyítja, mi zárja ki azt, hogy más univerzumokban (itt most galaxisokra, naprendszerekre értem) nem létezik más anyag? A kizárása a fentebb említett korlátemelés, ami ugyancsak egyfajta határt feltételez.
Bár érdekes megközelíteni ezt a problémát abból a szempontból, hogy ezeket mind az ember alkotta magának. Lehetséges lenne, hogy az ember magát akadályozza, magát lassítja abban, hogy tudata kitáruljon? Amennyiben igen, nos akkor ez a folyamat tudatos. esetleg kódolt, ebbe már végképp nincs erőm belegondolni ^^

>>elnézést kérek, ez a hsz kevésbé volt megszerkesztve, a processzorom túlmelegedett valahol a dimenziók környékén ^^ Én hülye, nagyon meg akartam érteni xD