Király!
Tegnap 7 óránk volt. Ráadásul kiderült, 8 lesz jövő héttől, mert dupla tesi...
Ki fogok nyifanni, amiket sorolt a tanár, meg az a lekezelő stílus ahogy beszélt, meg aztán el is késtem, ( kajabefizetés ) na mondom szép, szörnyű vagyok tesiből, most meg olyanok lesznek: rúdugrás, bordásfalazás, szertorna, 3 iskolakör bemelegítőnek ( 1500 m) kosárlabda oktatás és osztályzás, na itt nem lesz nyafi, mert akkor szépen megbuksz... Na erről ennyit...
Amúgy, egész jó a gimi, azt leszámítva, hogy a mi épületünk kb. 100 m-re van a a főépülettől, és nekünk majdnem minden órán ingáznunk kell az épületek között, ( leszámítva a pénteket ) a szünetek csak 10 percesek ( szerintem ez máshol is így van ) és egy kissé nehéz megszoknom.
( tekintve a csigaságomat )
A volt 3 osztálytársnőm, akik egy tagozaton vannak velem, egész jól meg vannak nélkülem, és én is nélkülük. Általánosban nem szerettek a többiek, hiába tagadták, én egyszerűen éreztem. Volt aki a fejemhez vágta, nekem kell kezdeményeznem, és nem másoktól kell elvárjam. Köszöntem szépen, ha érdekeltem volna valakit, az odajött volna, és beszélgetett volna velem, vagy valami.
Persze, volt rá példa, nem éltem teljesen egyedül, de a nagy többség világába nem illettem bele, ők sem az enyémbe.
Sosem hajtom a drága hóbortokat, nem járok túl márkás cuccokban, gyakorlatilag
csak a magamat adhatom, és ez a mai világban sokaknak kevés. A normális népséget meg a sárga irigység ette, mikor én valamiben jobbnak bizonyultam.
Ebből a pár napból kiderült, kinek mihez van tehetsége, nem emelkedem ki a többiek közül, nagyjából mindenki megérdemli, hogy velünk legyen, így nem is lehetek más, csak boldog.
Az a 3 lány meg nem érdekel. Nem akarok velük jópofizni, ha nem muszáj. Találtam olyanokat, akik képesek elfogadni és nem a hibáimat kergetik, nem szólnak bele minden dolgomba, vagy magasról lenéznek. Ha nem látják meg bennem azt, ami értékes, nem képesek támogatni ( csak úgy csinálni ) legyen. Kutyának éreztem magam, frusztráltnak, mert megbántottak. Nem is egyszer.
Itt most sokkal nagyobb pofonok jönnek, látom már, tegnap annyira ledöbbentem, kellemetlen, nem az, hazaértem és elbőgtem magam.
Igyekszem mosolyogni mások előtt, de én legalább annyit vagyok szomorú, mint vidám...
De most már nem bánom, inkább próbálom felvenni az új tempót. Ez a fő!
És ehhez kell sok-sok akaraterő...
A mai napon viszont nagyon boldog vagyok!
Semmi se ronthatja el. Megírtuk a szintfelmérőinket, matekből és nyelvből, a matek szerintem 4-es lesz, ( úgy érzem ) féltem tőle, de kiderült, annyira nem is nehéz.
A fő eddig tanult idegen nyelvből, ami nekem angol, egy 80 feladatos karikázós teszt volt, semmi extra, ez nem ego-s dolog, de nekem nagyon jó tanárom volt eddig, gyakorlatilag mindent megtanított, így az egész idei anyag ismétlés lesz, de legalább meg van az esélyem rá, hogy haladón belül is a jobb csoportba kerüljek.
Ezen kívül még olaszra jelentkeztem. Eddig nagyon tetszetős.
Most gonosz leszek.
A gimi pályázaton nyert 52 új gépet, mind win7-es ezért tiszta király velük az élet!
Hanii és Rikan, comenius-t utáltam, juuujjj, bolond algoritmusok, és a volt tanárbácsink, akinek semmi érzéke az info tanításhoz, ( a cigizéshez annál inkább ) még képes volt az órán is elaludni...
A felmérőket meg puskázhattuk nyugodtan, nem érdekelte...
Civilben viszont nagyon jó fej, mindig mosolyog, tök jó sztorikat tud, és esküszöm, ha töri tanárnak ment volna, akkor még meg is imádtam volna,
de hát ő csak az info-nak él, pedig rém uncsi...
És végül, de nem utolsó sorban, akik 7.-esek, azoknak sok szerencsét az új tantárgyakhoz, a 8.-asoknak a felvételikhez, akik középsuliban, egyetemen kezdenek, azoknak is, és persze mindenki másnak is kitartást, sok szerencsét kívánok ebben a tanévben is!
( Én pedig fogadalmat teszek, többé nem írok ilyen sokat...
)