Akkor biztos én vagyok az egyetlen akinek hihetetlenül nem tetszett ez a fejezet.
Meg is indoklom miért:
Túl gyors volt. Ezek a hirtelen váltások nekem nem jönnek be. Egyik fejezetben Natsut félhullává verik, aztán kap egy kis villám-tápot, majd ő ver szét valakit, hogy a következő fejezetben megint kisüssék, hogy egy fejezettel később az eddig még legyőzhetetlennek vélt ellenséget lecsapják pár ütéssel. Hoppá, csak én vesztem el a kusza szálakban?
Minek kellett az előző fejezetben Hadest magasztalni mindenféle démonokkal, hatalmas mágiával és erővel, ha most hirtelen semmit sem ért az egész.
A szíves dologról is volt egy képkocka. Oh, bocsássatok meg, kettő. Happyék hatástalanították az egyébként nagy várakozást keltő "szívet" - amiben nincs semmi különleges. Mindez pont akkor történt, amikor Natsu megtámadta Hadest (holott eddig mozogni sem tudott), és amikor Ultear helyreállította a szigetet, amitől valami isteni szikraként visszatért mindenki ereje. Mekkora véletlenek. Én inkább valami amerikai filmvígjátékhoz, vagy egy romantika kori regényhez hasonlítanám.
Egyszerűen felesleges volt az egész. De mindig ez van. Valahogy mindig, minden egyes szálat szépen elvarrnak egyetlenegy fejezetben. Nem értem igazából minek mindennek helyreállnia. Nem volt elég a szív, kellett még a mágikus erő meg a sziget is. Tulajdonképpen minden ugyanolyan lesz, mint a vizsgás részek előtt: mintha ezek meg sem történtek volna és nem lennének semmi hatással a további történetre. Mert Zerefen (és talán Ultearen) kívül nem lesznek. Akkor meg felesleges volt. Néha olyan érzésem van, hogy a Fairy Tailnek nincs is összefüggő története, csak dobálják egymás után a részeket, mint a pokemonban.
Érdekes momentuma volt a fejezetnek, hogy nem lógott ki senki melle és nem szakadt le senkiről a ruha. Ráadásul nem Lucy, hanem Ultear ülepét mutogatták.
az olyan,,enyém leszel" nézés:P:D
Ezt szeretem. Az ilyen semmilyen alapja nincs, de komplikáljunk dolgot. A kedvencem, amikor Lucy hozzáér Natsuhoz, és máris megjelennek az ilyen hozzászólások:
"Úristen, Lucy megérintette Natsut! Mondtam én, hogy szerelmes belé! Ah, olyan romantikus, mindjárt elolvadok!"
Mi lett volna, ha Wendy kapja el a sálat?
A többi hasonló stílusú mangából kiindulva egyáltalán nem lesznek kidolgozva a szerelmi szálak, mert nem ez a történet lényege.
Egyébként volt egy jó pontja a fejezetnek: Hades szőrös lába a 18. oldalon elfelejtetett velem minden rosszat.
Meg az is tetszett, amikor Natsu kiáltja, hogy "this victory is ours!", erre a következő képen Hades beletenyerel a képébe.
Illetve bebizonyosodott, hogy Natsu már nem csak úgy néz ki, mint egy csimpánz, hanem úgy is viselkedik. A foylamatos "ouuuu"-zás, azzal az őrült tekintettel engem rögtön Csitára emlékeztetett.
Várom a következő fejezetet, remélem megváltoztatja a véleményemet.
Addig meg lehet rám fújni, meg lehet kövezni, le lehet szólni - ezek csak az én gondolataim voltak, nem kell egyetérteni velük.
