Egyetértek! Én is szoktam nézni ezt a műsort, de van amikor sírva fakadok a TV előtt.
Lehet kicsit ciki, de így van.
Roppantul undorító, amit egyes emberek csinálnak.
Én is mindig próbálok segíteni. Régebben volt egy cica, aki mindig átjárt hozzánk enni. De egyik nap el kellett mennünk, ezért kiraktuk vacsoráig. Mire visszaértünk, a ház előtt találtuk. Kóválygott, és ha menni próbált, hasraesett. Azonnal betettük a kocsiba és rohantunk az állatorvoshoz. Este 6 óra volt, épphogy odaértünk zárásig. Azt mondta a doki, hogy a fejét valahogy nagyon beüthette, vagy egy figyelmetlen autós, és ezáltal az agya megsérült és nem tudja irányítani a lábait. Akkor beszúrtak neki egyet és azt mondták hogy vigyük vissza kezelésre több napig. Miután közöltük, hogy nem a mienk és sejtésünk sincs, hogy kié, végigjártuk az utcát, és kiderült hogy a szembeszomszédé. Nagyon megköszönte, hogy elvittük az orvoshoz. De sajnos kritikus volt az állapota, azt mondta még az orvos, ha nem javul, el kell altatni. De szerencsére teljesen felépült.^^
Aztán: A mamáméknak régen 3 kutyájuk volt. Egy puli, egy tacsi meg egy kaukázusi-kuvasz keverék. Az utóbbi egy nagyon intelligens kutya volt. Papa mesélte, hogy valamelyik télen a 3 kutya megtalált egy adag patkánymérget és elkezdték enni. Rá pár napra a 2 kicsi meghalt, a nagy életben maradt. Papa felpakolta a talicskára őket és hátravitte a kertbe eltemetni. A nagy kutya pedig végigkísérte a papát a kertbe, és közben -papa azt mondta, ha nem a saját szemével látja, el sem hiszi- SÍRT! Szabályosan könnyek hullottak a kutya szeméből.
Ugyanezt a kutyát a hátsó szomszéd nagyon nem szerette. A csirkéi mindig átrepültek a mi kertünkbe, és a kutya elkapta. A bácsi meg azt állította, hogy a kutya ment át. Fel is akarta jelenteni a mamáékat, hogy nem tesznek ez ellen semmit. Amikor pedig a mamáék jelenthették volna fel őt, hiszen átmászott a kerítésünkön, kezében a csirkével és úgy mutogatta hogy "Ezt tette a kutyájuk!".
Egy idő után annyira elfajultak a dolgok, hogy egyik nap fogta magát, és a kertben mászkáló kutyába belelőtt. Szegény véresen támolygott fel a kertből. Az volt a szerencse, hogy éppen munkások dolgoztak a magtár tetején, és látták az esetet. Kis idő múlva megint meglőtte. Szerencse, hogy sose talált el fontos szervet. Azonban pár év múlva megőrült szegénykém (mármint a kutya) és ezért el kellett altatni. Hála ennek a ...
De szerencsére elvették a vadászengedélyét.
Amíg élt a Zsömi, minden alkalommal, amikor a kert felé vette az irányt, és már 200 m-ről kiszúrta a szomszédot, ugatott és morgott. Ha betolta volna a képét az a fazon, biztosan széttépte volna őt a papa szerin.