|
Saphira
|
 |
« Válasz #7701 Dátum: 15 nov 15, 17:52:23 » |
|
Niki, sajnálom, hogy így összezúztam a világképed, de szerintem nem kéne ennyire komolyan venned ezt a buddhadolgot. Buddha mondott valamit, te nem értesz ezzel egyet, pont. Nem a világvége. Szerintem a probléma forrása abban gyökerezik, hogy a nyugati "neobuddhisták" kialakítottak a fejedben egy elképzelést a buddhizmusról, ami valójában nagyon nem igaz, de mivel egész életedben ezt hallottad, ragaszkodsz hozzá. Az a buddhizmus, amit manapság itt nyomatnak teljesen más az eredeti buddhizmustól. Ez csak arra való, hogy a nyugati, hedonista és kiüresedett ember mélyebb értelmet keres az életben, és kiemel pár idézetet mindenféle keleti vallásból, és azt - a valódi üzenetet nem is közvetítve - egy nagy spirituális masszává gyúrja, aminek végül is a maga nemében van értelme, de köze sincs az eredetihez. Most is, ahelyett, hogy felkerested volna az eredeti páli kánont vagy buddha életét, elkalandoztál mindenféle nyugati újbuddhista oldalra, ahol hülyeségeket írnak töményen. Megjegyzem, Buddha olyanná vált a neten, mint Einstein. Ha valaki nagyon tudományos dolgot akar mondani, akkor az idézet szerzőjének Einsteint adja meg, ha valaki nagyon spirituálisat akar mondani, akkor meg Buddhát. Vegyük sorra. "Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak." Aki nem így gondolkodik, megszabadul a gyűlölettől.
Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény. Buddha ezt nem mondta, ez egy durva félreértelmezés. Azt valóban mondta, mondj le a gyűlöletről: Miért viszonozzátok a gyűlöletet gyűlölettel? A gyűlölet nem oltható ki gyűlölséggel, csak a gyűlölet feladásával.
"Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt."
Akit e gondolat nem bánt, abban kihúny a gyűlölet.
Mert gyűlöletet sohasem szüntet meg másik gyűlölet.
Örök törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.Hol van ebben a szeretet? Buddha soha nem állított volna olyat, hogy a gyűlöletet szeretet győzi le. Nem. A gyűlöletet a gyűlölet kihunyása, feladása győzi le. Emellett ezt is mondta: Nincs oly tűz, mint a szenvedély, nincs oly szörny, mint a gyűlölet,
oly háló, mint a balgaság, s nincs olyan árvíz, mint a Szomj (vágyakozás).Bizony, boldogan élünk mi, gyűlölők közt nem-gyűlölők;
gyűlölködő emberek közt gyűlöletet nem ismerünk.
Bizony, boldogan élünk mi, szenvedők közt nem-szenvedők;
szenvedő emberek között mi szenvedést nem ismerünk.
Bizony, boldogan élünk mi, gond-űzöttek közt gondtalan;
gondűzött emberek között mi gondokat nem ismerünk.
Bizony, boldogan élünk mi, kiknek nincs semmi birtokunk,
a táplálékunk az öröm, mint a Fény Isteneié.
Haragot szül a győzelem; a legyőzött bánatban él.
Győzelem s vereség nélkül a békés nyugalomban él.
Nincs égőbb tűz, mint szenvedély, nincs nagyobb baj, mint gyűlölet,
a létnél fájóbb szenvedés, s békénél nincs nagyobb öröm.
Nincs kínzóbb kór az éhségnél, születésnél nagyobb csapás.
Aki ezt látja, tudja, hogy Nirvánánál nincs üdv nagyobb.Sokan nem tudják, hogy azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé. Ilyet sem mondott, de ha mégis van valami hasonló szövege: ő a világmindenséggel akart együtt élni, azáltal, hogy lemond a hamis én-tudatról. Mert hamarosan - mily szomorú - ez a test élettelenül hever majd a földre hajítva, akár egy rossz gerenda. Ez egy kiragadás a szövegkörnyezetből, és eredetileg így hangzik: Se vágyódás, se gyűlölség gondolatát nem ismerő,
jót s rosszat elvető, éber férfit nem gyötri félelem.
Akár a korsó, ez a test törékeny.
Mint várat, bástyázza körül az elmét,
tudása kardjával sújtsa le Márát,[3]
és győzedelmét őrizze szilárdan.
Igen, ez a test úgy hever a föld színén hamarosan,
hitványan, értelem nélkül, akár egy elkorhadt fatönk.Eredetileg ez a rész arra utal, hogy a test és az anyagi világ múlandó, felesleges hozzá ragaszkodni. Egy másik tanításban ez könnyebben érthető:
- Olyan ez a lótusz, mintha az öregség fonnyasztotta volna el. Ha élettelen dolgok is alá vannak vetve az öregedés hatalmának, mit mondjunk az élőkről? Őket is az öregedés igázza le.
Így felismerte a múlandóság bélyegét. Egyidejűleg felismerte a szenvedés bélyegét és az egyéniség nemlétének bélyegét. Mindez olybá tűnt szemében, mintha lángban állna, vagy mintha nyakába akasztott hulla volna.
Ugyanakkor egy közeli tóba gyerekek ugráltak, lótuszvirágot téptek, a parton rakásba dobálták. Elnézte a tóban viruló és a parton heverő lótuszokat. A tóban a lótuszok gyönyörűen virultak, gyöngyöző vízcseppekkel emelkedtek ki a vízből; a többi lótusznak a szirma hegye már fonnyadozni kezdett.
- Az élettelen dolgokat is így sújtja az öregedés, hogyne sújtaná az élőlényeket?
Így még nyomatékosabban ráébredt a múlandóság hatalmára. A Mester tudta:
- Ez a szerzetes most már világosan átlátta elmélkedése tárgyát.
És az Illatos Csarnokból, ültő helyéből fénysugarat bocsájtott ki. A fénysugár a szerzetes arcára vetődött.
- Mi lehet ez? - csodálkozott, és úgy látta, mintha maga a Mester állna előtte. Felállt, összetette kezét. A Mester kegyes jóindulattal ezt a verset mondta:
Szakítsd szét önmagad szeretetét,
ahogy ősszel a lótuszt tépi kezed.
Csak a békére vivő utat keresd,
a Buddha-mutatta Nirvánát. Mit értett ez alatt? Azt, hogy az öregedés és az elmúlás szenvedést okoz, haláltól való rettegést. Ha valaki lemond a hiúságáról, nem fogja félni az öregedést, és ha lemond önmagáról ('szakítsd szét önmagad szeretetét') nem fog félni a haláltól, mert nem lesz mit elveszítenie. Azt nem értem a kommentedben, hogy miért kellett volna Buddhának örülnie a halál miatt. Azt a keresztényeknek kéne, mert a keresztények szerint van mennyország örök boldogsággal. A buddhisták szerint viszont egy átlagember nem jut a nirvánába, csak az, aki méltó rá (vö. a bóddhiszatvák). Azaz minden más ember folyton ki van téve a újjászületésnek egy újabb szenvedéssel teli életbe. A halál és a rohadó holttest tehát kétszeres tragédia: egy leélt, elmúló szenvedéssel teli lét jelképe, és a belépés egy újabb létezésbe. - S ami mulandó, az szenvedés vagy boldogság?
- Szenvedés, Gótama.
- Ami viszont mulandó, szenvedő, változó, arról indokolt-e ezt állítani "Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem?"
- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Mit gondolsz, Aggivesszana? Aki a szenvedéshez ragaszkodik, a szenvedésben merül el, a szenvedéshez tapad, és a szenvedésről ezt állítja: "Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem", az vajon képes-e a szenvedést helyesen felismerni, és magát a szenvedéstől elhatárolni?Meg hol mondja ki ő konkrétan azt a tényt, hogy minden, mi létezik, az szenved a lététől és a létéhez való ragaszkodástól Konkrétan ezek Buddha legeslegelső szavai... És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.
És ez a szenvedés okának nemes igazsága, szerzetesek: az ok a Szomj [vágy], amely újjászületéshez vezet, élvezet és szenvedély kíséri, örömet talál különböző dolgokban. Ez [a szomj] a következő: gyönyörök szomja, lét szomja, birtok szomja.
És ez a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága, szerzetesek: a szomjnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetése, elvetése, feladása, elhagyása, elutasítása.Lófasz se akarna semmivé válni, én rohadt jól érzem magam a bőrömben, és nem tom... nem hinném, hogy Buddha erre célzott volna, de még mindig nem találom azokat a szavakat a soraiban, amik erre utalnának, hogy ő is ebben hitt volna. Hát, mint láthatod, talán ott a probléma, hogy nem az erősen megszűrt ezoterikus szarokon kéne keresni a szavait. Ezek korántsem olyan színben ábrázolják a tanítókat, amilyenek valójában voltak, hanem mindig erősen rózsaszín ködös szemüvegen keresztül. A ragaszkodásról csak annyit, hogy Buddha a saját fiát "Béklyónak" nevezte el, mert úgy gondolja, hogy a gyerek iránt érzett kötődés csak teher számára, ami hozzáköti a lét forgatagához, és Buddha magára is hagyta a feleségét és a csecsemő fiát, hogy levethessen magáról végre minden "béklyót". Bár tudom, te nem vagy buddhista, legalábbis nem úgy éled az életed szerintem, mint egy buta aszkéta buddhista, és csak szenvedsz az életedben, szóval te sem vagy erre jó példa, csak te akarod azt hinni valamiért, hogy ragaszkodni rossz, pedig az nem rossz, az is az akaraterő megnyilvánulási formája, ha úgy tetszik, a hited egyik alakja valóban. Vagy te hogy gondolod ezt amúgy? Mosolyog Nemcsak én akarom ezt hinni, hanem ez az eredeti buddhai tanítás. Én magam meg nem hiszem ezt, mint látod, nem is vagyok Buddhista. pedig ki a jó élet mondta bárkinek, hogy háborúzzanak egymással a nemzetek és gyilkolják egymást halomra? Maguktól Ez az élet rendje. De akkor miért az a neve egyik jelentése is amúgy, hogy a Megváltó? A Messiás? Akkor kit váltott meg a halálával, ha nem az embereket, és miért állította ezt magáról, hogy ez volt a földi célja? A katolikus tanítás szerint az emberek Éva miatt hordozták az eredendő bűnt, és kiutasítottak voltak Isten országából. Jézus, mint a megváltó, vissza hozta az embereknek Isten országát, ill. visszaadta a reményt, hogy haláluk után, az öröklétben visszakerülhessenek Istenhez. Ezzel kezdődött meg a "gonosz legyőzése", ami viszont csak a világ elpusztulásakor fog teljesen bekövetkezni, amikor Jézus második eljövetelével magával viszi a bűntelen népét Isten országába, ahol nincs szenvedés, halál, öregség, betegség, gonoszság, miközben ez a föld az összes gonoszságával együtt elpusztul. A megváltást tehát Jézus hozta el, de még nem teljesedett be. Ezt elfelejtettem bemásolni az egyik bekezdésbe: Szerzetesek, négyféle táplálék szolgál a megszületett élőlények életben tartására és a megszületendők létresegítésére. Mi ez a négy? Durva vagy finom anyagi táplálék, másodszor az érintkezés, harmadszor a gondolkodás, negyedszer a megismerés. Miből fakad, miből támad, miből születik, miből keletkezik ez a négy táplálék? Ez a négy táplálék a létszomjból fakad, a létszomjból támad, a létszomjból születik, a létszomjból keletkezik. Miből fakad, miből támad, miből születik, miből keletkezik a létszomj? A létszomj az érzetekből fakad [...]. Miből fakadnak [...] az érzetek? Az érzetek az érintkezésből fakadnak [...]. Miből fakad [...] az érintkezés? Az érintkezés a hat érzékelési területből fakad [...]. Miből fakad [...] a hat érzékelési terület? A hat érzékelési terület a névből és alakból fakad [...]. Miből fakad [...] a név és alak? A név és alak a megismerésből fakad [...]. Miből fakad [...] a megismerés? A megismerés az adottságokból fakad [...]. Miből fakadnak [...] az adottságok? Az adottságok a tudatlanságból fakadnak [...]. Tehát, szerzetesek, a tudatlanság következményei az adottságok, az adottságok következménye a megismerés, a megismerés következménye a név és alak, a név és alak következménye a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület következménye az érintkezés, az érintkezés következményei az érzetek, az érzetek következménye a létszomj, a létszomj következménye a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás következménye a létezés, a létezés következménye a születés, a születés következménye az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jön létre ez az egész egyetemes szenvedés.
[...]Viszont a tudatlanságnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetésével megszűnnek az adottságok, az adottságok megszűntével megszűnik a megismerés, a megismerés megszűntével megszűnik a név és alak, a név és alak megszűntével megszűnik a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület megszűntével megszűnik az érintkezés, az érintkezés megszűntével megszűnnek az érzetek, az érzetek megszűntével megszűnik a létszomj, a létszomj megszűntével megszűnik a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg ez az egész egyetemes szenvedés. |
