Rájöttem valamire olvasva Saphira és Niki hozzászólásait. Igen, én elolvastam.
Saphira teljesen megfontoltan, utána nézve, nyugodtan reagál. Régebb óta ment bele mindenféle vitákba... emlékszem itt mik mentek, nem is tudom az életben hogy nyomatja ezeket, már van egy rutinja. Esztétikailag szép válaszokat kreál. Míg az életben nem mindig tudod megtenni, hogy egy adott dolgot vissza idézel ilyen pontosan, addig írásban ezt könnyen alkalmazhatod. Ő ezt megteszi. A hozzászólása, szép, tiszta és érthető minden benne.
Aztán ott van Niki. Ő hirtelen ír és érzelmeket is bele visz, úgy ír, mint aki beszél. A legtöbb ember, köztünk én is megtanulta mondhatni azt akár itt a fórumon, vagy máshol, hogy mikor írunk kicsit jobban átgondoljuk a dolgokat. Hiába egy párbeszéd megy végbe csak írásos formában, mégis megtehetjük azt, hogy nyugisabban írunk, nem írjuk le minden gondolatunkat.
Nikinél meg mikor olvasom ezeket a hosszú hozzászólásokat, bele viszi szívét-lelkét, gondolatait, akkor elképzelem mikor itt van mellettem és csak beszél és beszél és beszél. Akár ugrálhat a témák között is, nem érdekel, de csak beszél. Kiadja magából, minden
"Hm? Hm?" és hasonló dologgal együtt.
Ha végig nézzük akár Saphira hozzászólását, mikor okoskodik, vagy magyaráz valakinek, akkor nem használ smiley-t, de régebbről is észre vehető ez. Mikor önmagát adja és nem okoskodik, akkor természetesen ott vannak a smileyk. Ezzel szemben, mivel Niki úgy ír ahogy beszél, még vitákban is vagy, okoskodáskor is szükségét érzi arcokkal kifejezni érzelmeit, vagy jelenlegi arckifejezését, amit termsézetesen nem látunk.
Fantasztikus egyébként.
Nagyon sokan ezért sem olvassák el, a túl hosszú hsz mellett a szövegeket. Na meg néha zagyva. Míg Nikinél a kapkodás látszódik, még ha nem is úgy ír, addig Saphinál a nyugodság, még ha nem is úgy ír.
Jah amúgy ezt ne vegyétek sértésnek, csak... kiírtam magamból.
