Én sokáig titkoltam, probáltam beilleszkedni, úgy tenni, mintha olyan lennék mint a többeiek. Titokban keresgéltem ilyesmit a neten, ha valaki bejött, gyorsan kinyomtam a monitort.
Vettem pár magazint is, főleg, animestarsokat, amit az ágyam alatt rejtegettem, de féltem, hogy megtalálják... szereztem pár playboyt, és kicseréltem a borítókat, hogy ha valaki megtalálja, ne jöjjön rá, hogy ilyen vagyok...
..később megismerkedtem hasonlókkal, de egy ideig még nekik sem vallottam be, hogy közéjük tartozom, de valahogy tudták.. nagyon barátian fogadtak, sőt, mélyrehatóan bevezettek ezekbe a dolgokba...
..lassan egyre több helyütt vállaltam fel másságomat, egyre több embernek vallottam be, végül eljutottam odáig, hogy kb. köztudott volt rólam a nyílvánosság elött, és furán is néztek rám mondjuk a fiúk az osztályban.. de egyre kevésbé zavart, és kiderült, hogy van köztük, aki egy kcisit, titokban igazából érdeklődik errefelé
Végül eljutottam odáig, hogy bevalljam a családnak, a szüleim először nehezen fogadták, anyám elfogadóbb volt, hamar megbékélt.. de.. hát, na igen, ő viszont még msot sem néz rám ugyanolyan szemmel szerintem, de úgy tesz többnyire, mintha nem tudna semmit. A húgom úgy tűnt, már tudta... A nagyszüleimnek még egyáltalán nem beszéltem róla, nem hiszem, hogy megértenék, vagy meg tudnák emészteni.
Most már mindenesetre büszkén felvállalom ezt a másságom, és... sajnálom, ezt hozza ki belőlem ez a topic
Az vesse rám az első követ, aki szerint nem jogos
