Hogyan reagál a környezetetek az anime/manga mániátokra?

[Stance]

A rajongókra nézve szerintem csak 1 negatívumot lehetne kiemelni: a túlzott rajongás. Meglátnak egy Sasuke cosplayos csávót, aztán már folyik is a nyála... ilyenekre gondolok. Miért csak ez az 1? Mert ha 1 technós lehányt az utcán, akkor csak az az 1 k*csög, nem pedig az összes!

[rondár]

A magyarokra jellemző az előítéletesség. Ha nem látnak valamire ellenpéldát, addig azt hiszik hogy minden olyan amilyennek először látják. És az a baj hogy ha sok animés találkozik, tényleg átmennek gyerekbe. Én legalábbis még nem láttam egy asztalhoz leülni animéseket, akik békésen megbeszélik, mit láttak és mit fognak csinálni, mindenféle hangoskodás nélkül. És az a gond hogy az olyanok, mint a MAT vagy a műveltebb rajongók sem tudnak a nyilvánosság előtt tényleg elfogulatlanul az anime mellett felszólalni. Akárhogy is érveltek eddig nyilvánosan, mindig szóba került az hogy a "Nyugat újra és újra saját kliséit veszi elő" meg hogy "Pénzhajhász, gyakran semmitmondo történetekkel bírnak az amerikai rajzfilmek, az animék azonban művészi és kulturális jelentőséggel bírnak. blablabla". Ez sokkal inkább egy reklám, mint valódi érvelés. És ugye a reklámokat senki sem veszi komolyan.   

[ATON14]

De ennyi erővel bármi pozitívat mondasz bármiről, az reklámnak számít. Ha meg negatívat, akkor fikázásnak. Végül is csak a véleményedet mondod el, de akkor is annak számít (szerintem).
Amúgy tökmindegy miről van szó, ha sok ember leül egy asztalhoz ott mindig hangoskodás lesz a vége.
Én is rajongó vagyok, mégis tudok normálisan viselkedni. Itt is az általánosítás jelenségét vélem felfedezni.

Az a lényeg, hogy mindig vannak végletek mindenben. És az emberek ezekre kapják fel a fejüket, nem a normálisra.
Majd csak eljön az ideális világ az animések számára. Hajrá KIRA!!   

[heo]

Az én környezetem teljes mértékben támogatja sőt érdekli is őket.
Ennek a hobbinak köszönhetően sokkal jobban tudok angolul és más nyelvekből is ismerek már ezt azt.
Ráadásul néha olyan gondolatokat érzek belőlük visszaköszönni ami bizonyos filozófiai ágakhoz is köthető.
Szerintem ez egy rendkívül sokoldalú kis ismerkedési lehetőség, akár más emberekkel vagy akár csak a világszemléletükkel kapcsolatban.
Mindemellett számomra ez egy szórakozás ami egyben az emlékező képességemet és a tudástáramat is fejleszti némely komolyabb anime esetében pedig a logikus gondolkodás fejlődését, fenntartását is ide sorolhatjuk.
Bár tény, hogy az is igaz amit rondár írt, de annak sokkal több köze van az asszociatív regresszióhoz, mint az animek világához, mert ugye nagyobb társaságban az ember buta tömeglénnyé válik és visszajut egy olyan szintre amin régen állt, pár olyan tőle független körülmény miatt amik az agyában az akkor megtörténő eseményekhez hasonló emlékekkel kapcsolatos viselkedési formákat hoznak működésbe amelyek a múltban már beváltak ám a hasonló helyzetben nem feltétlenül ez a legjobb, de az hogy ezen ki hogyan és mennyi idő után tud változtatni az teljes mértékben személyiség függő és nem kapcsolódik az animekhez.
Ha csak nem abban a tekintetben, hogy az animek is hatással voltak rá és ezáltal a személyiségfejlődésükre is, bár ez esetben ez egy végtelen ciklus.

Ez egy kicsit hosszú lett. 
No nem baj, de aki elolvassa annak köszönöm.

[rondár]

Szívesen.

A gond az hogy az otakuk nagy része - kinek nem inge, ne vegye magára - álomvilágban él. Itt a fórumon is elég néha szétnézni, milyen egyesek gondolkodásmódja, irodalmi ismeretei, milyen közösségbe tartoznak vagy tartoztak egy osztályon belül, nem is beszélve a külsőben és élő kommunikációban megmutatkozó hiányosságokról (utalok itt a súlyos elhízottságra, a zavaros beszédre, az idegesítő megnyilvánulásokra és pusztán a tudatra hogy RAJZFILM FIGURÁKÉRT rajonganak sztárok módjára). Nem is beszélve arról sokak annyira elvakultan rajonganak Japán iránt, hogy elfelejtik a saját nemzetük kincseit. Én is ilyen voltam pár éve, de ma már azonban megtaláltam hazám olyan kincseit, melyekkel Japán szerintem nem versenyezhet. És ezt mind a manga/anime termeli ki. Az én válaszom arra hogy az anime/manga képes-e elhülyíteni: igen, képes. A klasszikus japán rajzfilmeknél ez nem így volt, mert azoknak az ábrázolásmódja nem volt ilyen "idilli". Elég pl. a Dragon Ball, a Berserk vagy a Hokuto no Ken karaktereit megfigyelni. Az én véleményem az, hogy a magyarországi anime helyzet rosszul van kiépítve, mert sajna nem az értelmes tömeg vezeti a piacot, hanem az infantilis emberek.

ATON14:

Érvelni máshogy is lehet, nem kell sárdobálós stílusban. Meg lehet pl. mondani azt, hogy az animék egyedi animációs technikával készülnek, ezek között is van jó és rossz, és az anime feldolgozások gyakran közel állnak a mangához, amiből készülnek. Nem kell ide reklám, ennyiből az ember már eldöntheti, hogy kér-e belőle vagy sem. A GameStar pl. anno 2001-ben tök normálisan írt a mangáról. Leírták a stílusjegyek jellemzőit, honnan származik, kik hozták létre. Meginterjúvoltak egy képregény szakértőt, aki minden kérdésükre választ adott, stb. Ezt meg lehet normálisan csinálni. Nem kellenek ide az ilyen agyament reklámozási módszerek, mint amiket a Mangafan szokott csinálni, épp ezzel a gyerekes hangvitelű reklámmal meg az idétlen nyuszis kabalákkal teszik ŐK gyerekessé az animét. Ennyi a történet.       

[STM]

A mangafan és az animax mindig is többet ártott mint hazsnált.
Részemről teljesen természetesen, mindenféle beszédülés, vagy éppen visszautasítás nélkül fogadtam az animet, mint olyat. Szerintem ez lenen a megfelelő szemlélet, én teljesen ugyanúgy állok neki megnézni egy anime sorozatot, mint ahogy belekezdek egy regénybe, vagy mondjuk leülök egy film elé.
Az "igazi" otakuk határozottan bosszantanak, és rémesen hatnak az anime és manga társadalmi megítélésére. Ugyanakkor az iylen emberek tulajdonképpen általában egyszerűen hajlamosak a rajongásra, fnaatikus, irracionális rajongók mindenhol vannak, csak az a baj, hogy rájuk máshogy néznek, mint egy egyébként népszerű zenei stílus fnataikusaira például, ameleltt, hogy ha mrá a zenével példálozom, a "szélsőségek" ezeknek a helyzetén is sikeresen rontanak rendszeresen.

Összeségében azonban azt látom, egyre inkább ismert és elfogadott az anime, ha máshol nem, a fiatalság körében, és nem csak a nagy és kis betűs rajongók közt, hanem úgy általában. Nagyon sokan tisztában vanank az anime mibenlétével, némelyiket kedvelik is,  és nem utasítják el, kezelik mondjuk ugyanolyan változatos egélszként, mint a filmkultúrát, teljes természetességgel. Nem ez az általános, de sokkal általánosabb, mint pár éve.
Persze mindig lesznek, akik éppen ellenzik ezt, de ez elkerülhetetlen, sokan iylen vagy oylan okból, súlytalanul, vagy szélsőségesen kiállnak sok minden ellen, a mulatós zenétől a klasszikus irodalomig, csak mert nekik éppen nem jön be, vagy ellenük van, de....
 ..de, részemről azt mondom, hosszú távon nem lesz itt gond.

[rondár]

Azokkal, akik csontból fikázzák ezt a műfajt, nem is kell foglalkozni. De akiknek már mélyebb ellentéteik vannak az animével, azokat érdemes meghallgatni, és ellenpéldát mutatni. Mikor legutóbb voltam mangát vásárolni, épp egy lány panaszkodott a boltosnak, hogy a magyar anime fandom mennyire javulásra és fejlődésre szorul, és az interneten is láttam több anime-ellenes blogot is. Nem csak itt, ez megvan a lengyeleknél is, azt hiszem a Gagyimax ott is ugyanazt csinálja mint nálunk.

Én igazából azt szeretném, ha egy átlagos magyar otaku büszke lenne a származására, képben lenne irodalom-ügyileg, és nem tekintene az animére úgy, mint a mennyei mannára, valamint befogadóbb lenne a nyugati dolgokat illetően, és nem lenne álszent. Ha Magyarországon az otakuk nagy része ilyen lenne, senkinek nem lenne egy büdös panasza sem. 

[Amanuet]

Legelső a Pokemon volt, bár így utólag kicsit "OMAHBRAINZZZZ" hatást vált ki belőlem xD
Első IGAZÁN nagy kedvencem a Slayers volt Óóóórákig tudtam nézni Narutoról először nem voltam olyan jó véleményen, a barátnőm is csak nagy nehezen tudott rávenni, hogy nézzem már meg... de most már szeretem Nagyon kedvelem a tragikus karaktereket, a Naruto meg telis-tele van velük

[Krieg]

Én még valamikor Krisztus előtt (ha-ha-ha) néztem a Pokémont. Mondanom se kell akkor azt se tudtam, mi az az anime, nekem az szimplán "mese" volt. xd Gyűjtöttem minden szarságot, hihetetlen nagy "rajongója" voltam. xD Ahogy az óvodában szinte mindenki.
Aztán később néztem a Yu-Gi-Oh-t, azt is csak addig, amíg volt hozzá magyar szinkron. Ezt igazából "divatból" néztem, akkoriban ez volt a "menő". Aztán szépen rászoktam, de semmi komoly. xd
És aztán jött ugye a Naruto. Milyen rég volt az is...Jetixen néha-néha láttam egy-egy részt, elején nagy hülyeségnek tartottam, de valamiért ha beleakadtam, mindig megnéztem. Aztán egyszer elkezdték elejéről. Hézagokkal ugyan, de végignéztem addig amíg leadták (akkor szinkron odáig volt, hogy a Shukaku vs Gamabunta harc elkezdődött). És akkor idegeskedtem, hogy miért nem folytatják (hülye agyamnak akkor még nem esett le, hogy nincs szinkron csinálva; jah és ekkor a Naruto még mindig a "mese" kategóriába tartozott). Aztán hallottam, hogy nincs még szinkron, így neten onnan, ahol Dzsetiksz abbahagyta, elkezdtem felirattal nézni. Megnéztem szépen a sima Narutót (még nem tudtam a fillerek, sőt még a manga létezéséről sem, szóval szépen megnéztem 220-ig, minden fillerrel együtt). És jött shippu (helyzet ugyanaz volt, nem ismertem a filler kifejezést, így néztem szép sorban minden részt). Eljutottam oda, hogy Hidanék megölik és beváltják Chirikut, csakhogy az anime akkor épp itt tartott. Mondanom se kell, beletelt egy időbe, mire rájöttem, miért nincs fent Videoplayeren a folytatás (reklám elkerülése végett: NKTW fordításában néztem a részeket) (tényleg )... . Aztán ráakadtam a naruto-kun.hu-ra és onnantól kezdve mostanáig hetente néztem az animét, valamint ezután kb olyan 3 héttel elkezdtem olvasni a mangát, de csak az aktuálisat és onnan. (a manga akkor ott járt, hogy Pein megérkezett Konohába) És innentől szépen hetente néztem az animét és olvastam a mangát. (illetve hát most is ezt teszem)
És hát végül a One Piece. Volt naruto-kun.hu-n nyáron a One Piece hétvége és olvasgattam a "rasen shurikeneket". Sorra dicsérte mindenki, hogy mennyire jó meg minden. Ekkor fordult meg a fejemben a gondolat, hogy esetleg ezt is elkezdem. Nem sokkal eztán le is töltöttem az első 10 részt feliratostul. Nem igazán terhelném a fórumosokat a részletekkel, lényeg, hogy egy idő után megtetszett, és szépen robogtam előre. Most 295-nél járok, de ha holnap nem írnánk földrajz dolgozatot, szerintem Enies Lobby-arc ki lenne végezve.
Összesítve: ha volt erőd, türelmed és nem utolsó sorban bátorságod végig olvasni eme kis regényemet, akkor ennyivel több ismeretet hordozhatsz rólam innentől...bár félek, túlteljesítettem a topic elvárásait.

[STM]

Inkább alul, egy szót nem írtál arórl, hogy miylen hatással volt ez a környezetedre, tudott-e róla valaki, hogy ítélték meg, vagy bármi

[Krieg]

Nem akarok offolni, de a topic címe (legalábbis akkor) Anime, első élmények (volt). :D Ahogy látod is, a postom címe: Re: Anime, első élmények. ^^ Amit mellesleg rohadtul nem értek, talán az előttem szóló postja egy másik témából ide lett áthelyezve, azért más a címe, és meg arra válaszoltam...? Nem értek ehhez, a lényeg, hogy én azt láttam, hogy Anime, első élmények, így azt írtam le. :)

[STM]

Akkor én kérek elnézést, ezt nem vettem észre   

[Krieg]

Végülis, ha már itt vagyok, akkor hozzászólok, amihez eredetileg kellene. :D
Hogy hogyan reagálnak...? Testvérem megszerette velem együtt, de nagy fannak közel se nevezném, sőt...épp annyi, hogy ha megkérdezem, megnézzük-e az új anime részt, akkor leül velem és megnézi. :) [persze csak ha nem fillerek mennek, mint most, azt elkerülöm (elkerüljük)] Szüleim...apám szerint majd "kinövöm", kb két éve mondta, hogy egy év múlva azt se fogom tudni, mi az a Naruto. Tévedett. >:) Anyám szerint a Naruto egy nagy hülyeség, de igazából neki tökmindegy, szeretem-e. :D A One Piece-ről nem tud, csak tesóm, ő azt mondja, "hülyeség". (hozzáteszem, egy részt sem látott még elejétől végéig, csak apró részleteket látott, mikor én épp néztem, valamint pár openinget megmutattam neki. Barátaim elől titkolom a fanságomat, eléggé szégyellem. xD Egyik unokatesóm tud még róla, ő szereti, ha én is kb. xD Tehát ha találkozunk (havonta-kéthavonta kb) és én pont Narutót nézek, akkor arra a pár napra ő is megszereti, aztán kb elfelejti. :D Ennyi asszem. :)

[Gabesz]

Kétlem hogy nem ismerik a rajzfilmeket. Van 2, 20 évnél idősebb bátyám. Ők néztek DBZ -t. Tehát valamenynire ismerik. (plusz Pokémonon együtt kockultunk a bátyókkal)

Bratyóiddal vagyok kb egyidős! xD Én is néztem a 90-es évek közepén a dbz-t, és ha 20-on éves bátyáid vannak akkor nem is tévedtem a szüleid koráról!  Valószínűleg a bátyáiddal is már úgy voltak, mint most veled! Állandóan csak azt a h*lye mesét nézi a büdös kölök! Nézd meg csak verekednek benne! Semmi értelme az egésznek! Csak rossz hatással van rá! Zizi... Anno 98-ban a szülők nem csak morogtak, hanem betilttatták az ORTT-vel a DB-t!

Ó kislány te már nem tudod, milyen fekete-fehér Mecsek TV-n esti mesét nézni! xD

[Zizi100]

Nos, igen, a kisbetűs mondatod rá vezet egyértelműen arra, hogy ebből a DBZ dologból semmit sem értek, mert akkor még szinte nem is éltem!

De, gondolom, valamilyen szinten annak erőszakkossága is közrejátszhatott a dologban, hogy a szülők így gondolkoznak. Voltak valami rémhírek (vagy igazak?) hogy kiugrott a gyerek az ablakon vagy mi.

Szerk: Na, de mind1... a csoki hatása elmúlt, ami azt jelenti hogy visszatértem a nyomott értelmi állapotomba! Később talán tudok valami értelmesebbet hozzáfűzni.