ezért nem kell önmagát beskatulyázni az embernek
Eddigi életem nagy részében sodródtam az árral.
Voltak terveim amik nem valósultak meg néha az akaratomból, vagy mert hallgattam másokra, ilyen az pl. hogy nem az ELTE-BTK-n, vagy méginkább az egyik pozsoni, prágai, vagy épp brünni egyetem BTK-ján tanulok, annak ellenére, hogy min. 10 éven át ezt terveztem. Lehet könnyebb életem lenne, de túlontúl szerettem a bioszt és uncsinak tartottam, a BTK nyílt napjait. Valamint meg akartam mutatni kémia tanáromnak, hogy hiába mond akármit pl. hogy az életben nem lesz közöm a kémiához, mert bár szorgos vagyok ahhoz, hogy jó jegyeim legyenek, nem fogom megérteni, tévedett, legalábbis részben biztosan, mert korrepetáltam szervetlen kémiai számításokat, sikerrel.
A sodródásomra az árral a legjobb példa a jelen kapcsolatom, ha 4 éve szilveszterkor a józan paraszti észre hallgatok, sosem jövök össze a barátommal. Mondjuk ez esetben is volt aki meggyőzött, hogy veszteni nincs mit, szóval itt vagyunk.
Ilyen a munkám is. Ami remek élet tapasztalatot adott nekem, még ha ma mentem is agyf*szt kapni.
Egyébként meg általában egyes elmondások szerint nekem a kisugárzásom pozitív. Pedig főleg csak visszasugárzom, azt ha valaki pozitívan hat rám.
Sokan tapasztalták már a bunkó oldalam is, ami során szintén igyekszem kedves lenni. Mégis van, hogy olyanra sikerül, hogy az emberek 10 m-es sugárban próbálnak elkerülni. Ez az a bunkóságom amit észre veszek, a másikról még csak hallottam, hogy létezik, annyira burkolt, hogy bennem nem is tudatosul, csak azokban akik tényleg ismernek.
Jaj és a szeretetet sokszor undoksággal mutatom ki. De szerintem azt is cukin teszem, csak mások panaszkodnak. Nem értem miért. xD
Már nem emlékszem mire fel kezdtem el ezt a hsz-t. Na mind1, egyel több vagy kevesebb esetemben nem számít, úgyse veszi észre senki. xD
Oh köszi Kroni eszembe juttattad mire válaszolok. xD
