Még a beb*szós dologhoz.
Lehet egyszer kéne, hogy tudjam milyen, de én ennek nem vagyok a híve. Tudom, hogy ha mondjuk megvágom a kezem az fáj, de nem kell megvágnom ahhoz, hogy elhiggyem. Jó ez érdekes példa, mert ez egyértelműen fájdalom, míg a berúgás lehet jó.
A minőség az egyik, hogy azzal semmi bajom, ha iszogatnak, hogy jó kedvük legyen, de nem hinném hogy egy füstös pincében a diszkó közepén erre pályáznának a legtöbben, de ha egy kis társaság összeül, és megbontanak egy pezsgőt vagy nem tudom, azzal nekem semmi bajom, csupán...nem szeretem a pezsgőt. Igazából amiket eddig kóstoltam abból talán a tojáslikőr volt, amiből 1 kortynál több lement, de a sörökből egy sem, kiköptem, Unicum, Jägermeister, valami konyak, házi pálinka, fehér bor..meg..már nem is emlékszem, de ezekből max 1 korty ment, de lehet nem elég érett az ízlésem? Nem tudom, mások simán legurítják, 11-12 évesek is, én meg kiköpöm. Mert nem ízlik...nem tudom, hogy ehhez fel kell-e nőni vagy valami, de nekem ez 15-16 éves fejjel nem tetszett.
Igen, márkától is függ, de úgy tudom nem voltak rosszak, anyáék, ha esetleg isznak alkoholt, akkor azért valami minőségibbet, amit...hát tanárok, így akad egy-egy jobb osztály, aki minőségi bort vesz a tanároknak, de ez ritkaság
de ha mégi, hát az itthon van, meg ha vesznek mondjuk szilveszterre vagy ha vendégek jönnek, akkor minőségibbet, máskor meg nem mert...nem szoktak inni. Eltiltani sem kell, mert önként sem nyúlok hozzá, lehet majd találok valamit ami tetszik, de enélkül is jól tudom magam érezni, ha ki akarok rúgni a hámból, akkor ottalvós pizsama partira megyek. Nekem már az is kirúgás a hámból mert...amúgy otthon ücsörgök, barátokhoz ha tudok eljárkálok, de iylen utoljára...talán egy hónapja volt. 1-2 hónapos szünetekkel jövünk össze, de akkor sem sleepover, csak úgy elvagyunk, beszélgetünk, de egy barátomnál már kétszer is ott aludtam és ez...hú. És most gondolom jó sokan mosolyognak, hiszen van aki egyik napról a másikra ébred fel úgy, hogy wait...nem itt feküdtem le, vagy egyszerűen csak bármikor megbeszéli egy haverral, hogy akkor tal nála, sleep nála, stb.
Én meg szívesen mennék, csak anyáék úgy nézik, hogy mások terhére vagyok, még ha ők is hívtak. Hát jó párszor vitáztunk erről de hát..beletörődtem? Persze, nem tragédia, csak mellettük...mondhatni igazi gyermekkorom volt, ami nem baj, csak mások kiröhögnek, ha nem tudom kezelni a PS-t, meg wii-t vagy mit, a számítógépet sem nagyon, és nincs gameboyom. Én még színezővel és zsírkrétával nőttem fel, meg sok plüssállattal, és társasjátékkal. Aztán egy idő után már "felnőttem" és senki nem akart játszani velem, plusz itt a környéken nagyjából én meg a tesóm voltunk gyerekek, egy családot kivéve, akinél az egyikükkel hát nem jövök ki túl jól, meg ma már nem is beszélgetünk..és jött az internet. Szóval elég nagy változás volt ez így...hirtelen belecsöppenni a modern világba, a játékokba, az emberekbe fórumon, facebookon. Furcsa volt és...hát függővé váltam mert tetszett ez a sok új, annyira nagyon szociális életem meg nem volt. Mondhatni kapóra jött. Tudom, hogy ez rossz...napi 5-6 órákat eltölteni a "semmivel" de hát beszélgetek pár emberrel és én ezzel elvagyok, meg játszom, sorozatot nézek..
Mellesleg ismeri valaki a My family sorozatot? BBC entertainmentem megy és szerintem rohadt jó, mostanában azt nézegetem..
