dettuppi
Újonc
 Nem elérhető
Hozzászólások: 7
|
 |
« Válasz #4074 Dátum: 13 máj 24, 15:30:16 » |
|
Sziasztok! Már több éve olvasom a Naruto mangát, illetve a fórumot, de csak most vettem a bátorságot regisztrálni.
Először is szeretnék írni egy kisebb kritikát előbb az egész mangáról, majd a mostani fejezetről.
Ha megfigyeljük, három részre oszthatjuk a mangát történet, illetve minőség szerint.
Az első az gondolom senkinek nem meglepetés, az időugrás előtti rész.
A történet egy olyan fiúról szól, aki csinálhat bármit, megvetik, utálják, egy olyan dolog miatt, amit gyakorlatilag el sem követett. A főszereplő célja a hírnév, elismertség, és hogy ezt véghezvigye, a falu vezetője akar lenni. Ami rengeteg embert megfogott ebben a történetben, az az, hogy gyakorlatilag a szerző remekül mutatja be a falut, a karaktereket, a kalandokat, és majdnem úgy érzed, mintha te magad is részt vennél ezekben. Ez pedig egy nagyszerű dolog. Ami kifejezetten imponált nekem, hogy a mellékszereplők remekül vannak bemutatva, mindegyiküknek van egyéniségük, és ez nem csak a teknikáik különbségéből ered.
A történet megfelelően érdekes, változatos, és nagyon eredeti. Nagyon tetszett, hogy Garaa példáján egy másik hasonló sorsú embert ismertünk meg. Remek volt maga a cselekmény, a főellenség pedig egy kellőképp intelligens személy, aki teljesen kiszámíthatatlan, majd a cselekmények közepén megjelent egy gonosz szervezet, az Akatsuki. Tetszett még, hogy a szokásos sablon gonoszból jóvá válás helyett ennek fordítottja történt.
Természetesen voltak dolgok, amik nem tetszettek, például azt egy idő után unalmasnak tartottam, hogy Naruto folyton ugyanazt mondta. Ez ott nyilvánult meg leginkább, hogy a korábban nem teljesen jószívű karakterek (időrendi sorrendben: Zabuza, Kiba, Neji, Garaa, Tsunade) az ő szövege végett mentek át személyiségváltozáson- De talán a legnagyobb baki az úgymond első részben az a harmadik hokage halálánál történt. Azt eleve óriási logikai bukfencnek éreztem, hogy Hiruzen, aki bőven 70 feletti, legyőzte az első két hokagét, akiknek minimum azonos szinten kellett volna lennie vele, emellett még el is tudta venni Orochimaru karjait, aki a sorozat legfrappánsabb gonosza. 500 fejezettel később ugyan próbálták ezt megmagyarázni, de elég gyengére sikeredett. Mindenesetre aki elfogadja ezt a magyarázatot, azzal sincs problémám.
Az úgymond második rész az időugrás utáni a Pein elleni harc között található.
A cselekmény lényege legyőzni az Akatsukit és visszavinni Sasukét a faluba. A színvonal már korántsem olyan kiegyensúlyozott, mint az első részben, de igazából még így is élvezhető, szerethető. Megfelelő volt az arány a történet haladása és a harc szempontjából. Nagyon nagy pozitívum, hogy néhány szereplőt kiírt a történetből, mert így hitelesíti igazán a ninja életmód veszélyeit a szerző.
Ami még piros pont az alkotónak, az Sai karaktere. Egy érzelemmentes, hidegvérű, barát nélküli emberből csinált egy vicces, barátokkal teli szereplőt. Alapesetben ez a fajta karakterváltozás irritáló lenne, azonban megfelelő minőségben és hihetően hajtotta végre ezt Kishimoto. Nagyon tetszettek a harcok, élvezetesek voltak, főleg a Naruto Pein elleni harca volt nagyszerű. (a térítő szöveget leszámítva)
Azonban a manga ezen része a későbbiekben rengeteg problémát vetítenek elő. Ami messze a legfeltűnőbb hiba, az Naruto fejlődése, ami annyira szürreális, hogy azt nagyjából már csak a Fairy Tail manga tudta überelni a Nagy Mágiajátékos történetszálban. A három éves edzés után hazaérkezik a faluba, azonban csak nagyon minimális mértékben erősödött, harcbéli gondolkodáson és a klónokkal való harcoláson kívül semmiben nem fejlődött. Ez még talán nem is lenne nagy baj. A probléma ott kezdődik, hogy egy hét alatt kifejlesztett egy olyan teknikát, amelyre az egyik legerősebb ember, a negyedik hokage is képtelen volt, illetve hogy pár nap alatt elsajátította a remete módot.
Ebben a történetszálban az eddig sokat használt mellékszereplők Shikamaru csapatán kívül konkrétan semmit sem csináltak. Kezdetben a Gai csapat szerepelt, de az, hogy saját maguk ellen kellett harcolniuk, nagy unalmat váltott csak ki a nézőből. A manga egyik alapköve volt az az állítás, hogy az új generáció mindig felülmúlja az előzőt. Azzal, hogy nem használta ki a karaktereit a szerző, gyakorlatilag elgyengültek, ami a harmadik történetszálat jelentősen befolyásolja.
Orochimaru halála óriási veszteség volt. Az Akatsukit súlytalannak éreztem a főgonosz szerepére, ők inkább egy zsoldosszervezet, akik pénzért bármire hajlandóak.
Arra már nem is térek ki, hogy Nagato miután elpusztította a falut és a lakosok egy részét, 10 perc beszélgetés egy számára addig ismeretlen emberrel azt eredményezte, hogy mindenkit visszahozott az életbe a saját halála árán.
És elérkeztünk a harmadik részhez, ahhoz, ami a Pein elleni harc után van.
Ha csak annyit mondok, hogy ez a háborús történetszál akkora baklövés a Naruto manga esetében, mint a Bleachnél a fullbringerek, az mindent elárul. A történet sokkal lassabban halad, és megfigyelhető, hogy az alkotó nem tud már mit kezdeni a mangájával, ötlethiányban szenved. Ez főleg ott figyelhető meg, hogy nagyon sok ember ugyanazt a teknikát használja. Erre az arcra nagyon jellemző az, hogy a karaktereknek szinte semennyi egyénisége nincsen.
A főszereplő személyiségváltozása pedig majdnem annyira abnormális, mint az, hogy Obito egy tizenéves kislány miatt akarja megváltoztatni a világot. Egy ninjának mondhatni lételeme a harc, ehhez képest a mostani célja már nem egészen a hokage poszt, inkább csak teljes békét akar. Adott a kérdés: Mégis hogy gondolta ezt? Mi lesz a több ezer ninjából, akik eddig a küldetésekből éltek? Akkora paradoxon, mintha egy postás a levélkihordás ellen sztrájkolna.
A háború érdekes is lehetett volna, ha előtte nem hanyagolja el a gyengébb karaktereket. Obito ugye a két jinchuriki miatt indította el a háborút, célja a tízfarku felélesztése volt. Erre mit csinál? A háború kellős közepén, amikor ott volt előtte a két hordozó minimális kíséret mellett, megidézi a legyengült Tízfarkút. Én ennél idiótább gonoszról nem hallottam.
Ami viszont legszembetűnőbb, hogy mennyire nem tudja Kishimoto kihasználni a karaktereket. A háborúban a gonosz oldalon nincsen egy (!) normális karakter. Nézzük sorjában őket:
Kabuto ugyanazt próbálja csinálni, mint Orochimaru, ezért egyesült is vele. Egyszerűen semmi oka sincs ezt tenni, ezért az olvasó szemében még a halála után is Orochimaru szolgáját látja benne.
Obito, aki egyszerűen egy elmebeteg. Először is már rég halottnak kellene lennie, azt, hogy pont Madara barlangja mellett esett rá a szikla erőltetettnek érzem. A gonoszok közül neki van a legirritálóbb karaktere. A tízéves szerelme (aki annyira tojt a fejére, mint Sasuke Narutoéra) halála miatt akarja megváltoztatni az egész világot. Aki szerint ő megfelelő gonosz karakter, az vagy egy elvakult fanboy, vagy csak még tudatlan.
Madara a mostaniak közül a legértelmesebb, úgy, hogy már több éve halott. Ez mindent elmond a többiekről.
Orochimaru, akinek a legtöbb oka volt gonosznak lenni, és a mangában ő volt messze a legjobb, leghitelesebb efféle karakter, természetesen átállt a másik oldalra.
És végezetül a tízfarkú, akiről elég annyit mondani, hogy minden embernek a pokémon jut eszébe.
A "háborúban" pedig egyszerűen nem lehet értelmes és érzelmeket kiváltó halál. Egy mangában ilyen halál kell, ilyen volt Jiraiyaé, ellentétben azzal a Nejivel, aki 400 fejezeten keresztül nem kapott értelmes szerepet. Mikor megkérdezte Naruto, hogy miért állt elé, nem azt mondta, hogy "Megvédeni a rokonomat" , nem, hanem mert "Zseninek neveztél".
Eddig két alkalom volt szereplőket kiírni, az egyiknél a chakrapalást, másiknál Minato mentette meg őket.
Ami még rossznak látok, az a borzasztó irracionalitás, ami mostanában folyik. Hashirama a shinobi világ legerőssebbje, annak ellenére, hogy előtte egy szó nem volt róla, és a legerősebb hokage szerepben mindenki Minatot képzelte el.
A manga elején mindenki ugyanolyan erősnek találta az öt ninja falvat. Ennek ellenére mondom, kik azok, akik nem teljesen súlytalanok a gonoszok ellen:
Naruto, Kakashi, Gai és Lee (minimum 6 kapunyitás esetén), Bee. Öt ember, ebből négy konohai és egyikőjük sem kage...
Ehhez jött még a két megtért bárány. Sasukéval kapcsolatban már nem is tudok mit mondani. A legjobb barátja és a bátyja órákig prédikáltak, semmi, egy számára idegen ember beszélt neki tíz percet, és ő akar lenni a hokage...
Na és most nézzük a mostani fejezetet:
Azt kell mondjam, hogy egy rendkívül információ dús fejezet volt, ami mindenképpen jó volt, ahogy az is, hogy Sakura végre nem azaz irritáló szereplő, aki volt nagyjából az egész manga alatt. Óriási a túlerő így a hokagékkal és Sasukéval. Amit viszont nagyon remélek, hogy a történet másik szálán Kakashi meghal. Nagyszerű lenne, ha a következő Obito kisétálna a másik dimenzióból a halott Kakashival, aminek hála az egész csapat bevadulna. Amiért ezt várom az két ok:
1: Szeretném, ha értelmes halála lenne.
2: Nem lenne paradox helyzet. Kakashi, Gai, Naruto és Bee együtt alig bírták megsebezni Obitot, milyen lenne, ha Kakashi egyedül ölné meg.
Tetszett a Hashirama Madara párbeszéd, kezdem mindkettőjüket megkedvelni.
Ami nem tetszett, az maga Sasuke. Az egész manga története arra épül, hogy a főszereplő célja a hokage poszt, erre ideállít az, aki elárulta és el akarta pusztítani a falut, három évig le se szarta a barátait, és közli, hogy ő lesz a hokage.
Még Minato kilencfarkú módja az, ami hagyott bennem némi kívánnivalót. Az nem baj, hogy használja, az a baj, hogy fölöslegesen teszi. Nem hiszem el, hogy a kilencfarkú mód nélkül nem tudta volna megidézni azt az oszlopot. A kinézetével sem vagyok megelégedve, egyszerűen teljesen olyan mint Naruto.
Ezeket figyelembe véve is az elmúlt 50 fejezet közül a legjobb.
|
