Lew, nekem egy élere elég volt a kémiából.
Már megbocsáss, ezt hívják úgy, hogy elmebetegség. Jeanne d'Arc is mosolyogva, Jézust kiáltva égett el a máglyán, de csak azért, mert vagy valóban beszélt Istennel, vagy skizofrén volt. Nem olyan hatalmas dolog máglyán zokszó nélkül elégni, elvégre a fájdalom gyakorlatilag nem létezik, szövetek, sejtek és az agy által generált csupán. Bármilyen defekt, és már nem is érzed. Egy két alkaloid és röhögve én is végigmegyek lángolva az utcán.
Természetesen itt másról van szó, itt a hite volt az, amellyel képes volt elnyomni a fájdalmat (vagy esetleg valami drog? Szent keletijeid nagyon szeretik ám átverni az embereket.) De elmondanád nekem, hogy mi olyan tisztelni való és szép ebben a hitben? Kérem szépen, hát felgyújtotta magát! Ha most itt valaki kiáll az utcára, azt kiabálva, hogy "le az állatkínzással!", majd élve elégeti magát, akkor mit csinálnál? Valószínűleg először hülyének gondolod, hogy ez nem normális. Az is lehet, hogy tisztelni fogod, milyen elszánt és vakmerő a célja érdekében. Aztán? Elfelejted a francba.
Ennek a cirkusznak ugyanis semmi értelme. Én szépen elégek, készül rólam pár fénykép, amelyek aztán mémként keringenek az interneten, de a célom, a tiltakozásom tárgya semmivel sem lesz megvalósítottabb.
Vagy ez lenne a helyes út? Szabad Tibetet akarunk, akkor gyújtsuk fel magunkat? Hát nem tudom, ha a hazám rászorul, akkor én
harcolok érte, nem feleslegesen kinyírom magam, elősegítve ezzel, hogy még kevesebb hazaszerető ember éljen itt. Ha a hazáért harcolni kell, akkor fegyvert fogok, más országoknál lobbizom, az ellenséget akadályozom, de nem felakasztom magam az első fára a nyakamon lógatva egy "a hazáért" táblát. Vagy én túlságosan beleszorultam a lenézett nyugati gondolkodás katlanjába?
Inkább vallom azt, hogy a hazáért élni kell, és csak a legnagyobb szükségben meghalni. Csak élve lehet gyarapítani, szebbé és jobbá tenni, a halállal - legalábbis ilyen módon - nem érsz el semmit.
Szóval miért is olyan menő ez a szerzetes? Mert átugrotta a Maslow-piramis több fokát? Ja, a Maslow-piramis egészséges embereknek készült. Ez az ember nem egészséges. Akit a hite ilyenre sarkall, akinek ez az önmagvalósítása, az nem egészséges, hanem egyszerűen csak őrült.
Mindegy, felesleges túltárgyalni.
Hogy lehet direkt módon hozzáférni a tudatalatti olyan területeihez, amire nem képes az "átlagember" csak a zseni.
Helyesbítek: amire nem képes az átlagember, csak az elmebeteg (persze sok minden van, amelyet nem betegség idéz elő... de még mindig emlékeztetnélek arra, hogy ő felgyújtotta magát...) Mondom, ezt simán megcsinálod, ha skizofrén, vagy disszociatív személyiségzavaros vagy. A világ valójában teljesen szubjektív, minden csak az agyad által alkotott "tükörkép": a fájdalom, a képek, a hangok. Valójában semmi sem olyan, amilyennek látod, minden sokkal bonyolultabb, de te csak egy részletét vagy képes annak érzékelni, egy szegletét, amelyet az agyad képes felfogni és átalakítani. Még a látásunk is egy nyomorult molekula konfigurációs izomériáján múlik, és ha az nincs vagy működésében bármely hiba lép fel, oda a szép kék égnek.
Szóval ennyit lehet rá mondani: idegrendszer, idegrendszer, idegrendszer százszor elismételve. Abba bármilyen módon belenyúlva bármit képes vagy látni, és nagyon sok mindent megtenni. És mivel szubjektíven szemléled a világegyetemet, ha elég erősen, már-már beteges módon elhitetsz magaddal valamit, az számodra valósággá is válik. Lásd még
Anneliese Michel történetét.Keleten éheznek, putri-életszínvonal van még is ezerszer többet tudnak az életről, mint mi itt, Nyugaton.
Magadról beszélj.
Mivel tudnak többet? Valaki mondja már el nekem, miért oly hatalmas a keleti kultúra, hogy úgy ki kell nyalni a seggét? Mit is tettek, alapítottak, amihez foghatót Európa nem ért el? Buddhizmus? Ja, nem, azt nyugatiak alapították. Hinduizmus? Ja, nem azt is. Vagy a keleti életfelfogás? Tényleg, el is felejtettem. Éljünk rabszolgaként, legyünk mindig illedelmesek és teljesítsünk mindent, mint a robotok. Szép felfogás volt, nem csoda, hogy szépen megrekedt a fejlődésben.
Vagy a keleti filozófia? Nagy cucc, Európa is adott nagy filozófusokat a világnak. Esetleg az emberek mindennapos életére gondolsz? Kíváncsi vagyok az miért olyan jó, főleg így, hogy valószínűleg nem is ismered, nem is tapasztaltad saját kézből, mert még nem hiszem, hogy jártál volna a távol-keleten. De megsúgom: ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyanolyan szükségletekkel, hibákkal és erényekkel. Hidd el, az átlagember ott sem önmegvalósított szent, hanem csak egy egyszerű polgár vagy falusi paraszt. A szerzetesek és hasonlók belekeverése pedig teljesen abszurd, mert ők egy civilizációban sem átlagemberek. Az a feladatuk, hogy a hitük szerint éljenek.
Egyébként én is szeretem a keleti kultúrákat, szeretem a távol-keletet, és nekem is célom, hogy egyszer Eljussak Tibetbe, Nepálba, Kínába, meg akarom nézni a hunok szent hegyét, a Tien shant, a Fehérvár nevű fővárosukat, akarok hallani tibeti legendákat a lovas népektől... De azért nem olvadok el a keleti kultúrát látván, meg nem köpködöm itt magamból a megvilágosult, felmagasztaló hozzászólásokat, mint ahogy a fórum nagy keleti bölcsei teszik, hanem magamban tisztelem, éppúgy, ahogy a saját népem kultúráját.
Legközelebb egyébként mi lesz a divat? Az ausztrál bennszülöttek? Az indiánok már kimentek a divatból, Ázsiai most virágzik... mi jön ezután?