Duma 9

[drszabi]

Ezen már én is gondolkodtam, ugyan ezekkel a lépésekkel, mint ahogy leírtad Mivel Isteben nem hiszek, így utána már nem lehet semmi. De akkor veled mi lesz?
Végül is arra jutottam, hogy erre sose fogok rájönni. Vmi olyasmi lehet, intha kikapcsolnának, mint a tv-t. De, hogy ezt te hogy éled meg, nos sehogy, mivel ár nem fogsz élni.

[Morita]

Ne aggódjatok. A Mágiaügyi minisztérium Rejtély és Misztériumügyi Főosztályán már nagyon bölcs mágusok dolgoznak ezen a kérdésen. Idő kérdése és megtudjuk.

[jodika]

Én hiszek Istenben, de ez egy másik téma.

A halál számomra olyan, hogy ha eljön akkor eljön úgysem tudok mit tenni, mivel egyszer úgyis meghalok.
Sokat gondolkodom, hogy mi lesz utána. Elfogadtam, hogy egyszer meg kell halni, csak az nem mind1, hogy mikor és hol, és miért. Pedig szívesen élnék örök életet, bár lehet, hogy sok 1000 év után azt meg is unnám.

[mugen]

Meg van a megfelelő definíció , magamtól félnék ha elvesztenem egy testrészem
Nekem semmi bajom a halállal , attól sem felek hogy mi lesz.
Majd akkor kiderül
De isten tudja ....
Mondjuk akkor tudnom kenexdddd

Jodika
Nem az hogy megunnád hanem végig kellene nézned a szerettei halálát 1000 éven át ))

[drszabi]

Én nem tom, igazából nem akarok örökké élni. Nagyon lusta ember vagyok, szóval ha elég hosszú, és boldog életet élek, (remélem így lex : ) akkor nem lesz az olyan rossz végre nyugalomba vonulni.
Bár azért nekem nem mind1, hogy mi lesz, vmi jó kis nyugalmas (: este elalszok reggel nem kelek fel halált elfogadnék olyan 70+ évesen.

[SzG]

Örök élet egy hátulütője, hogy ha az emberiségnek is vége te még élni fox. (róka )
Én nem tudok belenyugodni a halálba mert az, hogy nem kelsz fel többé nem vagy nem érzel nem gondolkodsz az hihetetlen.
 
Az ember fél az ismeretlentől. Az ember olyan élőlény aki mindent fel akar fedezni, megtudni, hogyan működik és fejlődni. (komolyan úgy beszélek mint egy idegen )

[Minagi]

Szerintem nincs benne semmi hihetetlen dolog, sőt nagyon is természetes. A Hihetetlen talán, mikor az ember kómában van, vagy semmijét sem tudja mozgatni csak a szemeit. Mikor a lelked teljesen be van zárva a testedbe és nem tudsz mit tenni, számomra ez a hihetetlen.

[SzG]

Bocs akkor elképzelhetetlen.    A kóma más dolog mer ott érzed azt ami körülötted történik. Nem lehet jó,  van olyan drog amivel ha bekenik a bőröd akkor olyan leszel mint egy halott csak érzed ami körülötted történik.  Gondolj bele nem tudsz mit csinálni az ellen amikor eltemetnek. Egy ember 7 évre tűnt el emiatt és egy boltban találkozott a húgával.  Milyen sokkos lehetett neki.

[drszabi]

Igazából pont a kóma az, ami nem olyan szörnyű, mert az inkább olyan, mintha csak aludnál, és nem érzékeled, hogy eltelt feletted az idő. Asszem Persze vannak olyan izék, hogy amíg kómába volt megtanult angolul, de nem tom.
Meg az is, hogy kiesik az életedből mit tudom mennyi év, az tényleg rossz. De még mindig kevésbé sztem.

Az már sokkal szörnyűbb érzés lehet, hogy a szemedet tudod mozgatni, tudatában is vagy annak,  ami történik veled, de egyszerűen mozdulni sem bírsz, és nem tudsz semmit tenni ellene. Csak fekszel egy ágyban.

[SzG]

Pont ilyen a kóma is. Eszméletnél vagy kómában is.

[jodika]

Jodika
Nem az hogy megunnád hanem végig kellene nézned a szerettei halálát 1000 éven át ))

Hát az megint nem lenne kellemes egy dolog.

Az a durva mikor valaki több hónapot tölt kómában vagy 1 évet, esetleg éveket ( asszem ilyen is volt már) és utána ébred fel.
Az meg, hogy csak a szememet tudom és tudatában vagyok a dolgoknak, de nem tudok mit tenni, na az szörnyű érzés lehet, amit senki sem szeretne átélni soha.

[drszabi]

Pont ilyen a kóma is. Eszméletnél vagy kómában is.

Pont ez az, hogy a kóma ilyen, de amiről beszélünk, az pont, hogy nem, mert nem vagy eszméletlen. Pont ez teszi szörnyűvé, hogy nyitva van a szemed, tehát eszméletednél vagy, csak nem tudsz mit csinálni.
A kómában pedig amíg kómában vagy addig nincs gáz, olyan mintha aludnál, csak mikor felébredsz, és hónapok/évek estek ki az életedből, akkor az eléggé sz@r lehet.

SZerk.: bocsi ezt félreolvastam (:

De kómában ez ember nincs eszméleténél nem? Vagy akkor is? Sztem az  csak olyan, mintha aludnál.

[SzG]

Nem olyan, eszméletednél vagy. Volt egy olyan ember aki kómában volt aztán az orvos odament hozzá minden nap az ágya mellé és azt mondta, hogy:
-Emlékezzen xy azt mondta, hogy meg tetszik gyógyulni.
Mikor felébredt akkor mondta, hogy köszöni, hogy minden nap segített neki és odament hozzá és tudta, hogy mit mondott.

[Marci1996]

Basszus, első olvasásra kóma helyett kémiát olvastam xD

[Nikuccia]

Az öröklétet mindenki úgy képzeli el, hogy megmarad a fizikai teste, nem használódnak el a sejtjei, és az idők végezetéig szépek és hús-vér biológiai szerkezetek maradunk? Mint a vámpírok?
Én az örökkévalóságig való létezést csakis úgy tartom lehetségesnek, hogy a testünket hátrahagyva, a tudatunkat megtartva létezni, amíg létezni lehet. Mint az Ősök a Csillagkapuban. Nincs olyan sejtszerkezet, amit ne rongálna meg az idő, márpedig ha valaki a végtelenségig (és azon túl ) akar lenni, az idővel, mint olyannal szembe kell néznie. Az idő az emberiség és a létezés legfőbb ellensége, egyben legfőbb motiváló ereje. Ha nem kellene azzal foglalkoznunk, mikor zárul le a mi fejezetünk, nem lenne indokolt az új dolgok felfedezése, az új ismeretek begyűjtése, egyszerűen csak élnénk bele a nagy világba, hisz ahogy Pató Pál úr is mondja: Ej, ráérünk arra még! Szerintem az örökkévalóságnak, ami egyben a legnagyobb szépsége, az a legnagyobb hátulütője is.
Milyen lenne örökké lenni? Meddig van az örökké? Egyáltalán van-e értelme mértékegységekben mérni? Sikerül valaha megtalálni az emberi öntudat központját, amivel közelebb kerülhetnénk a kérdések megválaszolásához(?)