A beígért beszámoló:Tegnap eleve feleslegesen mentem be az első órára, mert a prof diplomavédésen volt, úgyhogy csak a második órát tartotta meg. Utána a harmadik meg negyedik óra szintén elmaradt, csak úgy.. Pedig tökre örültem, hogy pont akkor lesz vége a negyedik órámnak, amikor interjúra kell mennem, úgyhogy nem kell megint felmásznom az ötödik emeletre, de feleslegesen örültem.
Nem baj, elkísértem egy csajt a központig, onnan elmentem a Mercatorba, mert azt amúgy is terveztem később… Mivel vásárlás után vissza kellett mennem a suliba, nem vehettem meg mindent, amit akartam. Nem baj, azért áfonyás Guaranat vettem.
És jobban körülnézve olyan fajta energiaitalokat is találtam, amiket eddig soha nem láttam. Például egy méhecskéset, aminek nem jut eszembe a neve, lefényképezni meg nem mertem, mert az egyik munkás épp ott pakolászott, de majd szerzek róla képet. ^^”
Szóval, utána jött az „interjú” vagy inkább „villámrandi”.
Van egy tantárgyunk ebben a félévben, amiből nincs sem gyakorlat, sem előadás, csak lesz két workshopunk. az ezeket vezető csaj akart bennünket egy kicsit jobban megismerni, ezért kellett beszélgetnünk vele egy kicsit random dolgokról… Elmondta nagyjából, hogy mit fogunk csinálni az első workshop alkalmával, meg beszélgettünk mindenféléről. Kérdezte, hogy mennyivel nehezebb nekem a suli a nyelv miatt, meg mondta, hogy neki volt egy évfolyamtársa, aki az első évben szó szerint szótárral járt mindenhova, mert egy kukkot sem tudott szerbül.
A „randi” előtt meg után, beszélgettünk Jamesszel, az ausztrál pasival, aki csak a workshop miatt utazott ide Sidneyből.
Tök rendes meg minden, de rájöttem, hogy elfelejtettem angolul, úgyhogy depis lettem. :'D
Amúgy egyáltalán nem volt neki akcentusa. Lehet, mert félig ír, félig magyar, viszont nem tud magyarul szegény. Mondta, hogy tökre sajnálja. És amikor Magyarországon volt a rokonainál, ők németül tudtak, James meg németül alig, úgyhogy szótáraztak meg mutogattak, de megértették egymást.
Meg beszélgettünk egy kicsit a japán írásmódról, mert meglátta a füzetemet és rákérdezett, hogy mióta tanulok japánul.
Ami tök meglepett, mert eddig, aki meglátta a füzetemet, mindig a kínaival jött. Ausztrália közelebb van Japánhoz, mint mi, úgyhogy feltételezem, ezért nem hitte, hogy kínai. De azt a szenvedést, mire megmagyaráztam neki, hogy かきくけこ <-- ezek szótagok.
Azért vicces volt.
Meg szereti a sört. Nem hiába van benne ír vér.
Mesélt az ottani sörökről is meg minden.
Meg tök élethűen tudja a franciákat utánozni, pedig egy szót sem tud franciául. A hanglejtést meg a fura kiejtést utánozta csak, meg hadonászott a kezével és pofákat vágott. Dőltünk a nevetéstől.
És vele fogunk egy hetet dolgozni, hétfőtől, napi legalább hat órát. Tök jó lesz.
És arra az időre sem az előadásokra sem a gyakorlatokra nem kell bejárnunk, mert fel leszünk mentve!
Bukválisan a suli közelébe sem megyünk majd, mert a workshop egy kultúrközpontban zajlik majd. (nem tudom, hogy mi puccos van ebben
)
A következő workshopra meg egy Londonban élő magyar csaj jön majd, akivel azt mondták, hogy simán beszélhetek magyarul.
A többiek meg nem fogják érteni.
Amikor meg pont indultam volna haza, az egyik évfolyamtársam kiszólt nekem egy irodából (mert neki volt esze, behúzódott a gyakvezekhez, ahol klíma is van
), hogy nem akarok-e segíteni. Mondom: „Mit?”. Fordítani magyarra.
Mert pont ez a proffom vezeti a szabadkai népszínház átépítését, akinek a tantárgyából lesznek a workshop-ok. Csak Szabadka eléggé magyar város, a kivitelező mesterei meg a beruházó is magyar, úgyhogy magyarul kellett a tervrajzokat elkészíteniük. A drágák meg google fordítóval fordították a szöveget.
Hát, mit ne mondjak, akkora baromságokat adott ki a fordító nekik, hogy jaj.
És azt szánták hivatalos papírnak.
Oké, előtte még átnézették volna biztosan valakivel, de na.
Mondjuk, a szakszavakért nekem is fel kellett hívnom a nagybátyámat, mert magyarul sem nagyon értek egy színház részeihez, nemhogy szerbül.
James közben még meg is sajnált, hogy külön itt tartanak ezért…
Szóval egy kicsit elhúzódott a tegnapi napom. Épp, amikor hazaértem, kicsit pihentem, és nekiálltam volna valami rendes kaját csinálni (este fél hétkor), felhívott egy doktornő, akivel anyu megbeszélte, hogy majd elmegyek hozzá valami dokumentációért. Okkéé. Mondta, hogy nem sürgős érte most azonnal mennem. Mondom, jó. Holnap mikor van otthon? Hát, ő nem tudja, hogy mi lesz még holnap, de jobb lenne minél hamarabb elmennem érte. Okkéé… Úgyhogy csak összeszedelőzködtem és elmentem még tegnap. Pedig előtte tisztára örültem, hogy nem kell többször kimennem a melegre.
Amikor meg elindultam elkezdett dörögni az ég és lekéstem a buszt. Ezt már tegnap mondtam.
Na, azt hiszem, ennyi lenne a beszámoló. Remélem Mini, meg vagy elégedve.
Ma meg vettem kínait, úgyhogy most már van pálcikám, nem kell a szomszédot zargatnom érte.
Energiaitalok ~ heo
Nincs túl sok hírem, bocsi, hogy tegnap úgy felcsigáztalak.
EgyKettőEgyelőre csak erről a kettőről van képem, de ezeket eddig is ismertem.
Majd ha megint eljutok a Mercatorba, megígérem, hogy lefotózom a többit is. ^^”
Az áfonyás meg elsején kerülhetett hivatalosan forgalomba, mert akkor elárasztották vele a boltokat. (és még mindig nem kóstoltam meg, pedig bent van a hűtőmben
)
Szegény Flexee.
Mondjuk, én szeretek megázni, de ne kérdezd, miért.
És a meleget is utálom, ha nincs nagyobb vízfelület a közelben.
