Én anno nagyon szerettem Tannentet és amikor jött Smith az ötödik évad első felében nem is igazán szerettem, de szépen lassan ő is kialakult, meg én is tudtam már objektíven és nem Tannenthez hasonlítva nézni. Most ott vagyok, hogy kifejezetten idegesít ha Tannentet látom és Matt Smith az egekbe emelkedett számomra Doktorként. Sokkal mélyebb karakter.
Az egész Doctor Who elcsökevényesedett a Moffat-érával. Egyszerűen maga a Doctor nem átalakult, ahogy Ecclestone dokija egyre megértőbb és kevésbé harciasabb lett végül egy Tennant dokiba kicsúcsosodó pacifistával, hanem megszűnt létezni.
Alapvetően maga Doctor egy Sherlock Holmes metafora, azzal az igénnyel jött létre a sorozat, hogy egy űrkrimit hozzanak létre, amely egyebek mellett ismeretterjesztő is a gyerekek számára. Csak később jelentek meg a dalekek, cybermanek, de ezek után is megőrizte a krimi jellegét. Ez a Moffat-érából teljesen kiveszett. Nincsenek többé briliáns megoldások, frappáns végjátékok, hanem ezek helyett vagy felrobban minden, vagy van egy nagy plot device piros gomb, aminek a létezésére rájön Matt Doctora a rész végén és azt megnyomják, ezzel pedig minden eddigi problémát megszűntetnek.
Még az 5. évadban láttam az igényt és a próbálkozásokat a krimi rész megtartására, de a 6-7. évadban ez már totál kiveszett az egészből, egy egyszerű űrakció lett, amiben folyamatosan lőnek, robbantanak, menekülnek.
Továbbá eltűnt az a része is, ami a társadalomra való reflektálás volt. Amitől okosak lettek a Davies-éra részei, amitől tudtuk, hogy ez nem csak egy űrkrimi, hanem néha valóban van filozófiai kérdésfeltevés mögötte. Davies Doctorai tisztában voltak a szerepükkel és az ezzel járó felelőségükkel.
Emlékezzünk csak vissza a Pompei-es részre, ahol Donna csak nagy nehezen tudta kisírni, hogy egyetlen családot legalább mentsenek meg, mert a Doctor tudta, hogy nem tehet semmit. Ezzel szemben Matt Doctorának már semmi felelőssége nincs. Előzőleg lefektetett szabályokat hág át úgy, ahogy kedve tartja, fix pontokat ír át az időben és leszarja a következményeket - mert mindig van rá egy nagy plot device piros gombja, amivel meg tudja oldani a szabályátszegésből származó esetleges következményeket.
És a filozófia. Nincsenek már olyan részek, amelyek az emberi természet, vagy világfelfogásra reflektálnak. Hol vannak az olyan részek, mint mikor egy egész bolygót behálózó dugóról volt szó, a bürokrácia és a hazugság örök hálójáról, vagy akár az a rész, amelyben a Doctor egy turista útra megy és felfedeznek egy új életet - amelyben megmutatják az emberi természet azon oldalát, hogy minden újszerűt, vagy meg nem értett dolgot egyből el akarunk pusztítani, tiporni, meg akarjuk semmisíteni. Ezek, a filozófia, a krimi jelleg mind eltűntek és maradt egy csupasz váz, amelyet azzal próbálnak megtölteni, hogy minél szexibb társat adnak a Dokinak, illetve a Doctort minél drámaibb környezetbe dobják bele. Nameg minden robban, meg csili-vili.
Szóval nem érzem, hogy Matt Doctora mélyebb karakter lenne. Ez maximum azért érződik így, mert ahogy írtam az írók minden részben megpróbálják valami drámai szituációba dobni, és Matt ezt ügyesen játssza el, de ennyi.
A Davies-éra Doctora, és a története sokkal többrétűbb volt, ez az 5-6-7. évad egy lebutított Doctor Who, mondhatnám, hogy már-már amerikai Doctor Who. És ezt leginkább a 7. évadon lehetett érezni.
Azon meg felesleges tanakodni, hogy milyen információk vannak elrejtve itt-ott a történetben, meg hogy valamikor azt mondták, hogy a Doctor csak 12-szer regenerálódhat, mert a sorozat (még a Davies-érában is) folyamatosan szembe köpte magát. Kezdve a Time Warral, meg a Time Lockkal, ami abszolútumként lett behozva az új sorozatba aztán láthatjuk, hogy mi lett vele. Először kiderült, hogy nemhogy egy dalek megmenekült, de csitrillió mászkál szerte a galaxisban, ahhoz képest, hogy mind lett zárva, a cybermenek se haltak ki, a Time Lock egyáltalán nem kikerülhetetlen, a Master és még a Time Lordok is vissza tudtak jönni. Az új sorozat a saját maga által lefektetett szabályoknak sem felel meg, majd pont olyan dolgoknak fog, amit húsz évvel ezelőtt határoztak meg (hogy mennyiszer regenerálódhat a doki).
