Na melyik? Mert erre a leírásra egyik film sem passzol.
---
A Doctor Whoban, annyira de annyira megszerettem Matt Smith-t. Egyrészt úgy néz ki mint a már halott nagyapám fiatalon. Ez már alapból jó pont.
Aztán a 7. évad 0. részében ott volt az a tenyérbemászó képű szemüveges gyerek, akit egy ősi ösztönből fakadóan nagyon pofán vágtam volna. Ő meg annyira kedves volt vele is, meg a testvérével is. Itt lopta be magát véglegesen a szívembe. Annyit panaszkodhatna, hogy nem tudná meghallgatni egy pszichológus sem, mert hosszabb sztorija lenne, mint a pszichológusnak hátralevő élete, de ő gyerekekkel jófejkedik.
És ahogy már többen is írták tényleg durva, hogy ilyen fiatalon ennyire "öreg szemei" vannak. Simán elhiszem, hogy több mint 900 éves. De nagyon jól váltogatja az öreg embert és az infantilis hülyegyerek szerepét. Azok közül a Dokik közül akit ismerek ő tudja a legjobban kifejezni az érzelmeit és ő a legemberibb(sebezhetőbb). Nagyon jól összerakott figura, igazi karakter és igazi példakép. Vicces am, hogy az első évadban még David Tannentet hiányoltam, most meg már ha David Tannentes részt nézek csak arra gondolok, mennyivel Jobban bírom Mattet.