Minden ami tudomány

[Rina]

By: White

Mű fűzér:Érzelmi pillanatok:

Cím:magány

Majdnem minden ember életében eljön legalább egyszer ez az érzés. Mikor nincs senki, akit felhívhasson, kivel idejét töltse, kivel beszélhetne. Szemébe a világ igen letargikus és szörnyű. S lehet, ahogy végig sétál, az utcán csak azt látja, mindenki megy, rohan, nem figyel embertársára csak magával senki mással nem törődik. S önmaga ezt látva ugyanilyenné válik. Vagy lehet még nagyobb sebet ejtve rajta még mélyebbre süllyed a bánat gödrébe. Ahonnan már fel nem tud jönni így egyre mélyebb és mélyebb pontokra ér el. Tönkre téve magát, mint testileg, mint lelkileg.  S végső elkeseredésében oly eszközhöz nyúl melyet, ha rendesen végig gondolná, nem tenné meg. El akar menekülni abból a helyzetből ami, körülveszi, véget akar vetni a kínoknak saját sebeit ezzel, akarja eltüntetni. Gyorsan átfut, az agyán hogyan lenne neki „legjobb” eszközzel ezt véghez vinni. S megteszi. Ám nem kell így lennie lehet még kiút. Akárhol, onnan ahonnan nem is számítanád, megjelenik ez a kapaszkodó, amivel ki tudsz mászni a gödörből és újra kezdeni mindent, ami ha nem hagyod magad jobb lesz olyan, amiről korábban nem is álmodtál.

[Seed]

Ezt ki írta? Művészi ugyan, de ilyeneket hamar össze lehet hozni. Ja, és a tagolás borzalmas. Olyan helyen vannak vesszök... Helyesírásból elégtelen...

[noemimi-chan]

attól még a gondolata vizont teljes mértékben igaz

[Morita]

De azt a kapaszkodót borzalmasan nehéz megtalálni, mert nemegyszer ott van az orrod előtt, de te nem is figyelsz rá csak siránkozol tovább...
Borzalmasan megsértve másokat akik érted aggódnak...
Az ilyenné pokolibb dolog nincs világon...de ezek az emberek se szánt szándékkal csinálják ezt...de egyszerűen olyan mély a letargiájuk hogy már nem tudják eldönteni mi is lenne jó önmaguknak...ha mások mellett van kiszaladnak a világból...ha egyedül van megfolytja a magány...nincs aranyközép út...csak tűrés és feledés és akart...

[Rina]

Igen sajnos elég nehéz helyzet ha valaki oda belekerül. Nehéz megtalálni a jót.
Főleg ha az ember azt se tudja ha van valami kapaszkodnia hogy belekapaszkodthat e annyira befelé fordult már.
Amugy sztem az író vagy valakije átélte ezt.

[Morimoto-kun]

Vagy még az is pokoli,mikor azt hiszed,hogy van támasztékod,és aztán hirtlen eltűnik,és akkro még nagyobb letargikába zuhansz......

[Micsudi]

Hidd el az még rosszabb ha közel s távol nincs még csak remény se támasztéknak.

[Morimoto-kun]

Persze az rosszabb.... De az is elégg rossz,hogyha oylanba bízol aki elárul.....

[Seed]

Vagy még az is pokoli,mikor azt hiszed,hogy van támasztékod,és aztán hirtlen eltűnik,és akkro még nagyobb letargikába zuhansz......

letargika.. omg

egyébként az emberek 40%-a legalább egyszer átélte a depresszió érzését életében.

[Csillám]

Szerintem az embernek nem támaszték kell, vagy legalábbis nem ugy ahogy keresik. Most sokan ugy csinálják hogy keres egy vagy x legjobb barátot és rá támaszkodik teljesen. Na de közben elfelejt saját magába bizni hinni, olyan hogy megoldani valamit egyedül... á dehogy is hát van legjobb barátnő meg barát, jaj gyorsan felhivom telon hogy talizunk mondja meg mit csináljak... stb stb stb. Na hát én erre nem túl pozítivan tekintek. Mert oké hogy vannak barátaim, de azok nem azért lesznek a barátok mert megbizunk egymásban. Azért mert elfogad ugy ahogy vagy aztán ha fax voltál kapsztőle két nagy maflás/ persze ez csak egy pl a barátok nem szokták egymást puposra verni / És egyébként is először mindenkinek önmagában kell hinni bizni. Ahhoz hogy elfogadjanak mások neked is el kell fogadnond magad. Az elős legerősebb támasznak saját magadnak kell lenned saját magad számára, vagyis önbizalom. És ezek most szép nagy szavak voltak csak épp nehezebb magunkba teljesen bizni mint megdönteni detartes alap elvét / ezt egy sztár mondta a storyban láttam /

[Zemori]

Van lent az az írott szöveg. Ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.

Szóval asszem megvan a big problem. Emberke depi, mert mindenki el van foglalva. Ezért még depibb és azt mondja,h "jól van, akkor le vagytok nagy ívben... mert senki nem érdemli meg, mert nem foglalkoztok a másikkal"

Fordítok: Depi. Nem hajlandó őt senki sajnálni. Depidepi.
Hozzáteszem... az ilyen ember kivel foglalkozik? Vajon észreveszi-e, hogy az anyja majd megszakad a munkában? Hogy az osztálytársa attól szenved, hogy nem tudja magára felhívni az ő figyelmét, pedig tetszik neki? Amikor odasétál, akkor meg elhajtja, mert ugye:"jól van, akkor le vagytok nagy ívben... mert nem foglalkoztok a másikkal"

Mindenki szeretetre vágyik. De hogy az adással kezdje... az nonszensz.

És a vicc, hogy én  is átéltem:D De én már akkor rühelltem magam emiatt

[Csillám]

Zemori-san ez most így nekem szólt, mert ezt így nem teljesen értem akkor. Abban igazad van hogy mindenki szeretettre vágyik de hogy jön ez ide?

[Zemori]

Csillám... Csillácskám.

Segítek:

By: White

Mű fűzér:Érzelmi pillanatok:

Cím:magány

Majdnem minden ember életében eljön legalább egyszer ez az érzés. Mikor nincs senki, akit felhívhasson, kivel idejét töltse, kivel beszélhetne. Szemébe a világ igen letargikus és szörnyű. S lehet, ahogy végig sétál, az utcán csak azt látja, mindenki megy, rohan, nem figyel embertársára csak magával senki mással nem törődik. S önmaga ezt látva ugyanilyenné válik. Vagy lehet még nagyobb sebet ejtve rajta még mélyebbre süllyed a bánat gödrébe. Ahonnan már fel nem tud jönni így egyre mélyebb és mélyebb pontokra ér el. Tönkre téve magát, mint testileg, mint lelkileg.  S végső elkeseredésében oly eszközhöz nyúl melyet, ha rendesen végig gondolná, nem tenné meg. El akar menekülni abból a helyzetből ami, körülveszi, véget akar vetni a kínoknak saját sebeit ezzel, akarja eltüntetni. Gyorsan átfut, az agyán hogyan lenne neki „legjobb” eszközzel ezt véghez vinni. S megteszi. Ám nem kell így lennie lehet még kiút. Akárhol, onnan ahonnan nem is számítanád, megjelenik ez a kapaszkodó, amivel ki tudsz mászni a gödörből és újra kezdeni mindent, ami ha nem hagyod magad jobb lesz olyan, amiről korábban nem is álmodtál.

erről a szövegről beszéltem.
Visszaolvasás powa.

[Slane]

Ezt ki írta? Művészi ugyan, de ilyeneket hamar össze lehet hozni. Ja, és a tagolás borzalmas. Olyan helyen vannak vesszök... Helyesírásból elégtelen...

Helyesírás? Minek az a mai világban, ahol némelyek azt hiszik az vicces dolog, ha egybeírnak 500 szót, vagy xDD-ket raknak minden mondatrészük után.

Egyébként a támaszték, ha olyanról van szó, hogy elkezd vigasztalni, hogy jajj nem olyan sz­ar az élet, az kábé nem jó semmire, sablon szöveg. Legalábbis én még ilyentől sosem lettem jobban, a legjobb mikor haverom nekem jön, hogy ne nyígjá má, veszekszek vele egy sort, aztán végül teljes mértékben rózsaszínben látom a világot. Na ilyenek az igazi barátok. Nem az, hogy jajj lesz ez még jobb. Lehet, de lehet hogy lesz szarabb is. Egyébként meg amit ezek a támasztékok mondanak, azokat kábé ők maguk sem hiszik el. Meg kell mondani ne sírjá bazzeg és minnyá jobb lesz. Bár lehet én vagyok simán csak ilyen típusú.

[Handy]

Szerintem az a legjobb barát, aki fel tud vidítani, ha szomorú vagy, segít neked mindenben, ötleteket, véleményeket ad a munkáidra, vagy bármire ami ami hozzád kapcsolódik és legfőképpen elfogad olyannak amilyen vagy. Én a szülinapomon nem voltam túl boldog, de nem is tudom miért, pedig az szerettem volna lenni. Erre barátnőm addig-addig nyaggatott, amíg kimozdultam otthonról, és elmentünk moziba meg kávézóba a végén pedig a Tiszaparton fagyoskodtunk, és nagyon jó élmény volt.  Amikor pedig ő szomorú MSN-en valami Handy féle ökörséggel meg tudom nevettetni, és ez nagyon jó érzés. ^^
Amit pedig Csillám írt:
részben egyet értek vele, de az emberek társas lények, ezért kell nekik barát, társ és család, mert a mai világban olyan sok teher nehezedik már egy tizenévesre, hogy egyedül nemigen bírja el,és ezért kell valakiben támaszt keresnie.