|
Arvael
|
 |
« Válasz #1756 Dátum: 07 dec 18, 19:41:26 » |
|
Agyszívsát akarsz, Morita? Gyere, ülj be egy előadásra az egyetemre 
No, egyszer volt, hol nem volt... nem is olyan rég (még idén ősszel) és nem is olyan messze (legalábbis nekem), Budapesten, hogy a sztori főhősnője (vagyis én  ) már nagyon ki volt merülve azon a héten, bejárt az összes órájára, készült, ahogy tudott, de aludni alig volt ideje (gonosz egyetem! > ).
Úgy tervezte, hogy pénteken, mikor szabad a napja, majd pihizik... sajnos, előző este szokás szerint képtelen volt hamar elaludni, de olyan fél 1 körül végre álom jött a szemére... így történt aztán, hogy álmodott, álmodott, álmodott és álmodott volna tovább is, egészen az utsó pillanatig, míg el nem kellett volna indulnia a fodrászhoz, amikor is kedves, szeretett és mindenkivel jó viszonyban lévő szomszédja (ugye érzitek a szarkazmust? xD ... szerintem már néhány sejtitek is, mi következik), hajnali 4 (!!!) órakor rázendített... Szegény kimerült egyetemista főhősnőnk mormogott magába és meg mert volna esküdni rá, hogy az egész ház a szomszédja ordibálástól zengett... No, várt vagy negyed órát, addig csak abbahagyja...
De nem...
Várt tovább, hátha... már majdnem...
De nem...
Várt még tovább és már majd' visszaaludt volna, mikor a családja egyik tagja felkelt, hogy elinduljon reggelit készíteni és természetesen -most is, mint mindig a legrosszabb pillanatokban- elfelejtette becsukni szegény főhősnő ajtaját, aki persze a csörömpöléstől-szöszmötöléstől nem bírt visszaaludni, de bájosan (khm) megkérte említett családtagját, ugyan, csukja már be rá az ajtót...
"Áh, végre csend... és béke... és nyugalom... végre alu..." és akkor -sejthetitek már, kedves hallgatóim- a szomszéd ismét ordítozni kezdett.
Főhősnő szemei kipattantak és haragosan villámlottak a sötétben. Már 6 óra volt... Már egyszer korábban átment a szomszédhoz, mikor hajnalban hasonlót levágott... Már nagyon elege volt és nagyon, de nagyon fáradt és kimerült volt...
Hm, rövidre fogva és átugorva ezt a jelentéktelen részt, mikor átment a szomszédhoz és jól kiosztotta, majd könnyek és ígéretek közt elváltak (hozzáteszem, azóta már újra kiabál említett szomszéd), szegény főhősnőnk visszament aludni... és gondolta, e viszontagságos reggelen már nem fogja álomra hajtani a fejét.
Hát, igaza is lett... ha vissza is aludt volna, negyed óra múlva ugyanis úgyis elzúgott volna a kukásautó és a lehető legnagyobb csörömpöléssel ürítette volna ki a kukákat, ugyanis...
Lényeg a lényeg, hogy 3,5 óra alvás után (ami neki nagyon kevés volt, mivel 8-9-hez van hosszászokva a szervezete és amúgy is kimerítő egy hete volt, szóval simán aludhatott volna egyhuzamban 11-12 órát), felkerekedett, hogy elmenjen délben a fodrászhoz. Aztán, még a Bosnyák térről (aminek a közelében a fordrász van), a zötyögős 7-es busszal a Keletihez, mert találkozót beszélt meg ott.
No, mit tesz Istennő, a Bosnyák tér ha másról nem, hát piacáról híres-hírhedt mifelénk és szegény kimerült főhősnőnknek volt képe leülni a majdnem teljesen üres buszba (miután elment az orra előtt az előző), de úgy, hogy ülve is alig bírt ébren maradni... állva pedig valószínűleg esélye sem lett volna megtenni eme hosszú utat.
Mivel épp péntek vala, öregek összegyűltek a piacon vala. És mi történik, ha nem az, hogy az utsó pillanatban szállnak fel a buszra, akkora tömegbe és lökdösődve, hogy még a heringek is megirigyelhetnék őket a dobozukban. Persze sokan leülnek a maradék szabad helyekre.
Alig két megállóval később, mikor szegény, kimerült főhősnőnk még mindig az ébrenlétért küzd és az immáron állandósult fejfájásával, mit tesz Istennő, hát felszáll MÉG TÖBB ÖREG...!
Szúrós szemeket meresztettek a frissen, fodrásztól kiszökött főhősnőre, fittyet hányva a zombi vonásokra, mik ábrázatán ültek e pillanatban. És végre elérkezünk a csúcsponthoz, ugyanis mindeddig csupán az előkészítést olvashatták kedves hallgatóim (éljenek az oximoronok! xD); szegény, kimerült főhősnő mögül feláll két öreg (nem is voltak annyira öregek... egész fitt volt a pali is meg a nőci is, meg ha volt erejük egymással flörtölgetni...), s átadja a helyét a másik két öregnek, akik épp imént szálltak fel... természetesen morgolódva, hogy "Ezek a mai fiatalok, milyen bunkóak és figyelmetlenek meg... blahblahblah..."
Hát, főhősnő egyik fülén be se, legfeljebb ki, mivel annyira zokni volt agyhely-ügyileg... mindenesetre nézett ki a fejéből, ébrenlétet imitálva, mikor jól belőtt séróját ( xP nem, komolyan pont akkor jöttem a fodrásztól és végre nem szénaboglya volt!!!), megüti (kicsit sem kedvesen vagy óvatosan esetleg finoman és gyengén) az öregúr, "bocsánatot kér", mire főhősnő csak megrázza a fejét. Szívesen elmondta volna a történetet, hogyan jutott el idáig e napon és miért is nem adta át a helyet ő, A Fiatal a buszon, de nem volt se elméje hozzá, se ideje - ugyanis még abban a megállóban leszállt mindkét öreg... akik átadták a helyüket...
VAZZ, MI A ****NEK ADJAM ÁT A HELYEM, HA ŐK MEG ÚGYIS LESZÁLLNAK?!!!!!!
Khm... elnézést a hosszúra nyújtott történetért, próbáltam csak a legfontosabb és legmozgalmasabb (?^^") részeket benne hagyni... de sajnos szükség volt az előzményekre is, hogy értéstek és szegény, kimerült, egyetemista főhősnő helyébe képzeljétek magatokat (az már csak hab volt a tortán, hogy szépen elkerültük egymást azzal, akivel találkoztam volna, ráadásul az eső is esni kezdett... igen, a frissen beállított hajamraˇˇ")21 válasz?!!!!! megyek olvasni :-X :-[
|
