ÁÁÁ tegnap nem jöttem fel!
Boldog szülinapot Lille!!!
Az egyik osztálytársnőm is hetedikei. Vagy 5-en adtak neki ajándékot, és még a táblára is vagy 3-szor felpingálták: Boldog 15. szülinapot ... ! És a fél osztály a nyakába ugrott meg minden.
Tőlem meg olasz órán azt kérte, énekeljem el 15 ember előtt a Boldog szülinapot-ot olaszul!
( előtte már énekórán is elénekeltük neki )
Elég nevetségesen hangzik: Tanti auguri a te! (2x) Tanti auguri NÉV! Tanti auguri a te!
Aranyos ugye?
És azt jelenti: Nagyon sok jó kívánságot neked!
Amúgy a boldog szülinapot az: Buon compleano! Szó szerint: Jó születésnapot!
Hát, ha az én szülinapom lett volna tegnap, akkor fele ekkora felhajtást sem csináltak volna. Ebből is látszik, ki az aki népszerű és ki az aki nem. Nekem csak egy dolgom marad: NEM TÖRŐDNI VELÜK!
Ha őket ez élteti, csak tessék.
Erről az őszinteség dologról, nekem az a véleményem, hogy nem kell mindig minden percben annak lenni, főként akkor nem, ha az bántó. A lényeg, hogy meg kell próbálni minden helyzetet jól kezelni. A kibeszélés nem szép dolog, de néha
elkerülhetetlen. Az én osztályomban is akad egy-két bunkó és feltűnési viszketegségben szenvedő alak, de nem kell velük foglalkozni. Egyszer úgy is megunják.
Nekem is van számos rossz tulajdonságom, amit állandósult jelleggel fel is róttak nekem általánosban. Nem tudtam el függetlenedni tőlük, mert nagyon egyedül voltam, és időnként kész pokol volt az életem. Csúnya dolgokat ugyan nem műveltek velem, de kiközösítettek. Időnként jobb viszonyba kerültem egyikkel-másikkal, de mind elhagytak. ( egy csomó más barátjuk lett ) Ezért rágtam magam annyit, valószínű bennem volt a hiba, és nem bennük. Akkor már nincs is amiért szeretni lehetne?
( és azt hiszem ezen még nem tettem túl magam )
3 osztálytársnőmmel most is egy osztályban vagyok ( pedig én tőlük akartam megszabadulni ) mindig úgy érzetem, csak tőlük függök, mindig az kell legyen, amit ők akarnak, én meg az áldozati bárány vagyok. Én meg hagyom magam kihasználni, holott ők is tudják, és én is, egyikünk sem függ a másiktól, de mégis. Frusztrál a jelenlétük.
Ők egyben vannak trióként, én viszont sosem fogok odatartozni. Nem is akarok! Épp elég fájdalmat okoztak nekem, még ha ők ezt észre sem vették. Ők akartak lenni a megmentők, akik mindig vigasztaltak, de semmi szándék nem volt emögött, csak hogy jó fejeknek tűnjenek. Aztán ki tudja miket mondtak a hátam mögött!
Mondhatja akárki, hogy én tiszta hülye vagyok, mert ez nem igaz, de legyenek a helyemben, és úgy nézzenek a szemükbe. Én hamar átlátok a szitán, tudom amit tudok.
Nem vagyok az a fajta lány, akit mindenki képes szeretni. Meg értem, ha a falra másznak tőlem, gyakorlatilag mindig a legrosszabbkor rontok el mindent, utána meg nem tudom visszacsinálni. Még a lányokkal sem tudok kellőképpen normális lenni, a fiúkkal egy cseppet sem. Most vagy túl önbizalom hiányos vagyok, vagy szimplán csak valaki, aki csak azért van, hogy mindenki rongyként használja. És nem tudok kilépni. Örökké ennek az ördögi körnek a része leszek, amíg el nem kerülök egy olyan helyre, ahol tényleg senki nem ismer. Nem ez a megoldás tudom, de vannak dolgok, amiken már nem tudok változtatni.
