Duma topic 8

[Tanita]

Sziasztok!

Elnézést a félig - meddig offért ,de szeretnélek megkérni titeket, hogy töltsétek ki a kérdőívemet, mely egy olyan kutatáshoz tartozik, amely az internetezők különböző elfoglatságait ( pl. facebook, fórumok, internetes játékok) és személyiségvonásait térképezi fel és hasonlítja össze.
Sokat segítenétek vele, ha kitöltenétek a kérdőívet és megosztanátok a linket  .
Előre is köszönöm 

Link: https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dGJwY1hULVp5YURIQ2Z2NGcxV1pXRVE6MQ

[Putir]

szóval reklámozni jöttél ami tiltott a fórumon...

[Tanita]

Nem, én segítséget kérni jöttem a kutatásomhoz.Ez is tilos?

[Loah]

Nem, többen is csináltak már ilyet.

Viszont kitöltöttem és nagyon nem tetszett. A második oldalon annyi felesleges és hosszú kérdés volt, amire lehetetlen igen/nemmel válaszolni, hogy sokszor abba akartam hagyni.

[Minagi]

Igazság szerint elég sokan szoktak ilyesmi ügyért segítségért fordulni pl. ide, így szerintem nem tilos, nem reklám az ilyen.

Tököm kivan a női logikával, áhh... Két napon belül hárman estek nekem .

Ejj mitörtént, mit tettél hogy neked támadtak?

[Loah]

Őszinte voltam és hangot adtam a véleményemnek .

[Minagi]

Hát ha 2napon belül 3-an is rád ugrottak, akkor lehet túl nyersen fogalmaztad meg magad.

[Loah]

Ha becsomagoltam volna, akkor az nem tükrözte volna a véleményemet.

[Lille17]

Attól,hogy elmondtad a véleményed, az adott lányoknak nem kellett volna neked ugrani, feltéve, hogy elég értelmesek.
Az őszinteség nagy piros pont-legalábbis az én értékrendem szerint. Szeretem, ha az arcomba mondják amit valóban gondolnak, és akár úgy "osztanak". Így még lehetőséged is van (ellen)véleményt formálni, ha ez a hátad mögött  történik,nem. Mondjuk meg kell jegyezni, az őszinteség és a bunkóság két külön dolog. 

[Loah]

Sajnos sokan vannak, akik viszont nem tűrik az ellenvéleményt és nem lehet meggyőzni sehogyan. Én meg kis naivan megpróbáltam ezeket és nem jött be.
Ketten egyáltalán nem ismerték ezt az oldalam, a harmadikkal gond nélkül meg tudtam beszélni (róla volt szó egyébként az Én topicban).

[Lille17]

Az ilyenekre mindig kedvesen rámosolygok,legyintek egyet, és megyek tovább. Ha nem lehet rájuk hatni szép szóval, majd az élet megtanítja nekik durvább eszközökkel.  Bennem is van egy egészséges makacsság, sőt, néha keményfejűség is ,de behatároltság soha.
Ha valaki azt hiszi, hogy mindenben igaza van,az már régen rossz. Akkor nem tud hova fejlődni, tökéletesedni. Szerintem az élet pedig pont erről szól.

[Loah]

Én általában csak beleröhögök az arcukba, amitől még viccesebb reakciókat szoktak adni. A gond csak az, hogy ezt nem tehettem meg velük most (különböző okokból) .

[Stance]

Én sajnos nem tudok mindig való őszinte hangot adni a véleményemnek. Nem mondom, hogy nem mondom el az adott dologról a mondandóm, egyszerűen ha teljesen kimondanám, hogy mit gondolok, akkor bizony háborúk dúlnának... mindenki temeti az igazságot. Már annyiszor tapasztaltam... interneten keresztül vagy élőbe, tök mindegy. Még aki azt is mondja, hogy szeretné, hogy minden ember a pofájába mondja meg a róla alkotott véleményét, ne a háta mögött beszéljék ki, az is besértődik a való őszinteségen. Mindig csak visszafogottan tudok beszélni. Elég borzasztó. Pedig semmi ítélet, ellenszenv, düh vagy gyűlölet nincs benne. Az egészet érte mondom, hogy min kéne változtatnia. De mindig orbitális nagy káromkodások és veszekedések alakulnak ki ebből... legyen ez egy barátnőm, haverom, a saját apám, az osztályfőnököm! Mindig dolgozik az egónk, vannak dolgok amiket csak az utolsó pillanatokban fogunk bevallani magunknak, vagy még akkor sem... Két emberrel tudok teljes őszinteséggel beszélni: a barátnőmmel és egy barátommal.
Aktuális volt nálam is a téma... ma hazafele jövet gondoltam át az életem. Könnyebb, ha nem cipelünk titkokat... nézzünk bele a tükörbe!

[Lille17]

Ezzel úgy vagyok, hogy csak olyan ember őszinte véleményét kérem ki, akiére adok.) Ha mindenkiére hallgatni kellene, akkor biztos lenne több ezerféle igazság, másrészről mindenki megbolondulna, harmadrészt nem lennének egyéniségek.
Hála az égnek, a kritikát viszonylag jól fogadom, talán mert én is szoktam adni.  A barátaim is rendszeresen a szemembe mondják, ha szerintük valami nincs rendben, megbeszéljük, és minden megy tovább a maga útján. Az ego pedig sajnos kikerülhetetlen dolog-legalábbis számomra. Van bennem bizonyosfajta büszkeség, öntudat, pedig sokkal önzetlenebb, megértőbb is lehetnék az emberekkel. Egyszerűen nem tudnám feladni, aki vagyok, senkiért és semmiért. 

[asthi]

Szerintem nagyon vigyázni kell kinek mit mondasz mennyire őszintén, van amikor egy adott embernek a teljes őszinteség még ha az az igazság is ha nincs "antennája" rá talán jobb várni a vélemény kimondással mert lehet később jobban megemészti mint abban az adott pillanatban.
Velem az a baj ilyen téren, hogy én csomó ideig nem mondok senkinek semmit csak gyűlik a sok emberi hülyeség az agyamban aztán egyszer csak elveszítem az önuralmamat és akkor aztán mindenkit kiosztok de úgy h. utána én vagyok a hülye, mert túl hevesen és túlságosan hirtelen osztok ki mindenkit.
Amúgy én általában 5-10 percig fel vagyok háborodva egy-egy kritikán de aztán pl. egy napra rá belátom h. az illetőnek mennyire igaza volt és megpróbálom figyelembe venni és változtatni a tulajdonságon.