Duma topic 8

[Saphira]

Jajj, én valamiért nem bírom a japán táncoló egereket, valami olyasmit olvastam, hogy kivették a fél agyát, ezért szaladgál körbe-körbe.  Nekem valahogy olyan természetellenes.

Kivették a fél agyát... Áh, mindegy.

Akkor mondhatnám, hogy nekem a hörcsög és a tengerimalac természetellenes.

Rengeteg hörcsög van, amelynek a túltenyésztés következtében szintén rossz az egyensúlyérzéke.

[hanii]

Jaj de cuki az avád, Saphira. =3

Erről az egyensúlyérzékes dologról én is hallottam. Az egyik kisállatboltban mondták.

Ja, kisállatboltról jut az eszembe, még régen, az egyik idősebb barátnőmmel mentünk egereket nézni oda, és meg szabadott fogni, a barátnőmnek meg félelmei voltak velük kapcsolatban, mert egyszer megharapta az ujját egy kisegér. És véletlenül leejtette a földre, szegényke meg meghalt.

[Handy]

Ejfel, mondtam, hogy olvastam/hallottam valahol, de én se úgy értettem, hogy mindegyiknek egyesével vették ki...
Saphira, mindenkinek más rágcsáló/kisállat jön be, nem vagyunk egyformák.  
Amúgy a hörcsögöknél a beltenyészet miatt lesz sok hörinek valamilyen daganata idősebb korára. Legalábbis az enyémeim mind így pusztultak el.

[Éjfél]

Handy: mert egyét kivették az körbe-körbe rohangál, a többi meg nyugodtan üldögél és közben rajta röhög? Nahjó nem egészen értelek, de rendben. Persze a kérdés nem komoly volt.

Ejfel, ha ismernéd a nagyim, tudnád, mennyire ki van akadva amiatt, hogy nem rajzos suliba megyek, hanem biosz tagozatra...

Nem tudom hogy rajz tagozatra manapság mennyire érdemes menni, de szerintem nincs könnyű dolga azoknak akik ilyesmit tanultak és dolgoznának is benne, úgyhogy a biológia egy fokkal jobb. A rajzolást meg sulin kívül is kifejlesztheted, és még akármi adódhat az életben.

Visszatérve az állatokra: Mosómedve forever.. kár hogy ez csak egy idióta szeszély.. és amúgy is szinte lehetetlen háziasítani. Vagy elviselni a rosszalkodásait.. mindent szétszed.. nem tud nyugton maradni, ráadásul nem kezd el úgy kötődni mint mondjuk egy kutya, olykor még veszélyes is.

Ha valaha lesz saját házam, vagy kertes házban fogok élni akkor mindenképp egy nagy vagy közép termetű kutyát szeretnék tartani, egy Golden retrievernek örülnék.
Vagy Huskynak..

[Saphira]

Igazad van Handy, mindenkinek más jön be. Én minden állatot szeretek, múltkor venni akartam sok szép színű törpehörcsögöt valamelyik tenyésztőtől, de azt is csak a pályamunkám érdekében. Egyébként nem vennék már hörcsögöt, azt meghagyom a kislányoknak és a nyávogós anyámasszonykatonáinak.

Luna-san, látom otthon nem nagyon támogatnak a rajzzal. Engem meg túlságosan támogattak, de lehet egyik sem jó. Azért kellemetlen lehet, hogy a szüleid - akiktől legjobban várnád, nem ismerik el a tehetségedet.
Biológia tagozaton viszont jobb lesz, hidd el. A rajzosokat nagyon sokan lenézik, a tanárok hülyék, folyton csak az expresszionista pacáikat nyomatják, mert ők maguk sem tudnak rajzolni. Csak megutáltatnák veled a rajzot és inkább visszavenne a fejlődésből, mint fordítva. Így meg otthon, nyugodtan tudsz gyakorolni.

Én szerencsére kertes házban lakom, így meg vagyok áldva egy kaukázusival meg egy vizslával.

[Lille17]

Nem vagyok kíméletlen, könyörületlen,  tényleg minden élőlénynek joga van az élethez. Lehet elítélendő,de az én szememben egy kutya ezerszer többet ér mint egy hörcsög. Talán azért, mert én sem vagyok annyira kibékülve a rágcsálókkal, mint Aes, és nagyon szeretem a kutyáimat.  

Gman, a hozzászólásodon jót nevettem. Hörcsögmércével mérve tényleg arany életük volt.  

Én az angollal és a fuvolával voltam így.. az egyik szülői a másik tanárnői szintről ment.. Amikor rád erőltetnek valamit amellett hogy más választási lehetőséget sem hagynak.. igazán idegesítő.
A művészi pályához hatalmas lélekjelenlét, határozottság, és önbizalom kell, ami művészlelkek közül sokaknak nincs meg. A tanárok pedig tényleg lehetnek kegyetlenül "szigorúak", és meg nem értőek. Ezért "biztonságosabb" egy "átlag" pálya.^^

Ejfel, az én kedvenc kutyafajtám a Golden retriever, a Husky, és a puli. Ehelyett van egy keverék kis Farkasom, aki a nevéhez illően viselkedik és néz ki.

[Handy]

Egyébként nem vennék már hörcsögöt, azt meghagyom a kislányoknak és a nyávogós anyámasszonykatonáinak.

Ezt most nem értem, miért lettem ezért leszólva... Megértem, ha nem bírod a hörcsögöket, de miért vannak lenézve a hörcsögtartók is, velük együtt? Egyáltalán miért van az ember a háziállatáról megítélve?
Ejfel: Inkább hagyjuk jó? El se kellett volna kezdeni ezen vitatkozni. 

Amúgy nekünk is kertes házunk van, két kutyával, meg egy macskával, úgyhogy én a bogarakon/rovarokon kívül minden állatot bírok.

[Éjfél]

Én meg a vitatkozás.. (;

Én sem vagyok hörcsög fan.. sőt.. nem vagyok oda értük, alapvetően szeretem az állatokat, meg simán azt gondolom egy hörcsögről ha olyan hogy aranyos.. nem erről van szó.. de attól még nem kevesebb számomra az élete mint egy kutyáé. Még ha ragaszkodás szinten egy kutyához jobban is kötődnék mint egy hörcsöghöz.
Most általánosságban beszélünk.

Hm.. nem mondom hogy nem élném túl kertesház nélkül, de ha valaha lesz gyerek akkor lehetőségekhez mérten lesz kertes ház is.. ha meg már kertes.. akkor nagy méretű dög. Lakásba nagy kutya.. hát állatkínzás, meg kinek van ideje naponta x alkalommal levinni a kutyát?
A kis patkányebeket meg nem akarom bántani, de.. pf.. nem köszi kihagynám.

[hanii]

Nekem mindegy, hogy milyen kutyus, az összeset megzabálnám. =3
Amúgy ráakadtam valamikor egy képre, ahol egymás mellett állt egy ír farkaskutya meg egy chivava. Hát mondanom sem kell, hogy mekkora különbség volt közöttük. A világ legnagyobb, ill. legkisebb kutyája. =D

[hiroto]

Én a jövőben lehetőleg dogot vagy dobermant szeretnék. Persze ezeket a fajtákat kemény kézzel kellene nevelni.

Agytalan zombi hörcsögök MUHAHAHA, 

Én magamtól kezdtem zenélni. Mai napig is űzöm, és nem bántam meg. A rajzhoz annyit, hogy az ember ha jól rajzol, akkor elmehet grafikai tervezőnek. Nagyon jól tudnak keresni, de sok munka van benne.

[Aes Sedai]

Igazság szerint én egy hörcsögben semmi aranyosat nem találok. Tengerimalacban se sokkal többet. Egy sima házi egér is sokkal aranyosabb szerintem. Egy macskáról vagy kutyáról meg nem is beszélve. Jó tudom, persze, hogy ez ízlés kérdése.

Kutyák közül a földszinteseket annyira én se szeretem... (ölebek, pincsik) Persze ettől még ők is kutyák. Csak nálam a kutya azért az egy nagy állat. Valahogy így van a fejemben összerakva. Talán apámtól örököltem. Ő sokat tartott kutyát, sőt tenyésztett is. De csak ilyeneket, hogy dog, meg doberman, meg kuvasz, stb. Mindig ilyen nagy kutyái voltak. Sajnos ez javarészt az én születésem előtt zajlott. Amikor én még nagyon pici voltam, akkor a dobermanok még meg voltak, emlékszem is rájuk valamennyire. Azóta nincs kutyánk sajnos. Pedig hosszasan sorolhatnám, hogy milyen kutyafajták jöhetnének nekem, bár az így jó nagy falka lenne.

[Saphira]

A dogot nem nehéz nevelni. Szelíd, odaadó és engedelmes kutya.
Egy kaukázusi, kuvasz, erdélyi kopó, moszkvai őrkutya sokkal fegyelmezettebb tartást igényel. Bár ennivaló mind, ez természetes.

Handy, nem rád értettem. Akinek nem inge, ne vegye magára.

Csivava. Aranyos. Még agár versenyt is rendeztek vele...

Számomra a legeslegjobb kutyák természetesen a magyar fajták, kiváltképp a rövidszőrű vizsla. Nála jobb kutyám nem volt és soha nem is lesz.
De imádom még a kuvaszt, komondort, agarat, erdélyi kopót, pulit, mudit, pumit, drótszőrű vizslát, kalibakutyát, rövidlábú kopót és a sinkát is, tehát az összes magyar fajtát.

Meg ezeken kívül szinte mindent, ami kutyából van. 4 éves korom óta kutyás könyveket bújok, szóval eléggé ismerem az elismert fajtákat. Ha a vita topikos újjászületés témához kéne írnom, akkor bogcsiika hozzászólásából kiindulva előző életemben kutya voltam... (vagy hörcsög?)

---

Aes, pedig a törpehörcsög tényleg aranyos. Barátnőmnek van, olyan kis pöttöm hogy hihetetlen. Őket akartam felhasználni genetikai kísérleteimhez, de aztán inkább mégse tettem.

A törpekutyák egyébként idegbetegek. A szomszédban egy pincsi-tacskó keverék már több embert leszedett a kerékpárról, még engem is megtámadott, illetve a nagyobb kutyáknak is neki megy. Nem normális. Amikor jön felém, olyan könnyű lenne fejbe rúgni, de valahogy leblokkol az ember... Nem tudja, hogy bántsa-e azt a kis törékeny dögöt, vagy ne.
Egyszer egy tacskó jött nekünk... Épp a kaukázusit sétáltattam, szegény törpének nem biztos, hogy kellemes élmény volt, de nem lett baja.
Nem értem az olyan embereket, akik nem foglalkoznak semmit a kutyájukkal, csak bedobják a kertbe, hogy ellegyen ott, rosszabb esetben hagyják, hogy kint kóboroljon. Errefelé a falvakban nagyon gyakran előfordul ez.

[Aes Sedai]

Törpekutyák és idegbetegség: nekem erről a meghatározó élményem kiskoromból ered: kutyakiállításon voltunk, szülőkkel és tesóimmal. Egésznap kutyáztunk persze. (Mi mást tettünk volna? ) Ott játszottam tesóimmal együtt a nagy kutyákkal. Azért összesen négy nagyon zajos, lelkes kisgyerekre kell gondolni. És lovagoltunk a dogok hátán. A németjuhászoknak a farkát húztuk, meg kergettük őket. Stb. Nővérem lehetett max 8-9 éves és ő a legnagyobb. És a kutyák simán viselték, tök jól lehetett játszani velük, még élvezték is pedig idegen kutyák voltak. Nah azon a kiállításon egy palotapincsit is meg akartam simogatni (akkor még aranyosnak tartottam.) Alig tudtam elrántani a kezem, mert odakapott, de nem ám ilyen barátságosan, tényleg meg akart harapni, apám is mondta hogy látszott rajta, hogy ezt komolyan gondolta. -.- Azóta vagyok a nagy kutyák híve.

Amúgy nem lep meg, hogy sok ilyen beteg agyilag. A méret és az ösztönök nincsenek arányban. Egy farkas van belerakva egy macska testébe. (Ez persze túlzó példa de szerintem érthető mit akarok kifejezni.) És gondolom talán ez frusztrálja ezeket a kutyákat.

Nem értem az olyan embereket, akik nem foglalkoznak semmit a kutyájukkal, csak bedobják a kertbe, hogy ellegyen ott, rosszabb esetben hagyják, hogy kint kóboroljon. Errefelé a falvakban nagyon gyakran előfordul ez

A lánc meg még ezeknél is rosszabb. Az nagyon kegyetlen.

[Kroli94]

Nekem régen volt hörcsögöm. Imádtam, viszont semmi értelmét nem láttam. Egész nap csak zörgött a ketrecében, rágta a rácsot megállás nélkül, tekerte a kerekét éjjel-nappal. Úgyhogy miután elpusztult, könyörögtem szüleimnek, hogy többet ilyet ne vegyenek. Aztán öcsémnek lett még kettő... Az a kettő pedig hihetetlenül vad volt, amint tudta beleharapott a kezünkbe, és mégtöbbet zörögtek, mint az enyém. Azóta már a szüleink sem akarnak több ilyet. Viszont nyulunk van. Annak sem látom több értelmét, főleg, hogy anyukám és öcsém miatt nem lehet levágni. Ha rajtam, vagy apámon múlna, már pörkölt lett volna belőle. Úgy több hasznuk van; bár aranyos, amikor agyonnyalogatja a kezem.

Emellett van még két kutyánk, akiket baromira imádok; az egyik egy amerikai akita, a másik pedig egy japán akita inu. A japán 12 éves lesz nemsokára, az amerikai pedig még 1 éves sincs. Egyszerűen, én is az ilyeneket tekintem kuyának. Amikor meglátok valami kis kutyának nevezett élőlényt, akkor sosem értem, mit lehet bennük szeretni. Oké, aranyosak, ritkán szépek is, de egy kutyát főleg az motivál, hogy a gazdájára vigyázzon, védje őt, védje a saját területét. Azok a kis izék mit védenek? Mitől? Még a macskák is levadásszák őket. A szomszédunknak pedig világ életében kuvasza volt. Meg is utáltatták velem, mert ilyen idióta, k****g kutyát, még életemben nem láttam mint amiket ők nevelnek...

Umm, a macskákat viszont imádom. Egy barátom szerettette meg velem őket, akinek van egy örökbe fogadott macskája. Aztán nemrég, a nyaralásunk során találtunk egy vak kiscicát, alig pár hónaposan kóválygott egy bevásárlóközpont parkolójában, úgyhogy hazavittük a nyaralóba, vigyáztunk rá, etettük, itattuk, röhögtünk rajta, amikor ismeretlen területen nekiment valaminek (persze vigyáztunk, hogy ne koppanjon erősen semminek, és sehonnan ne tudjon leesni), aztán együtt aludtak, a cica végig rajta feküdt, hihetetlenül megszerettük. Aztán természetesen a szülők üvöltöttek a telefonba, hogy látni sem akarják itthon, sőt, ki is dobják útközben... Mi viszont megtartottuk, hazahoztuk, és találtunk neki egy szerető gazdát aki pont az ilyen kis sérült, beteg macskákat gyűjti. Nagyon nehéz volt megválni tőle. Amikor elbúcsúztam nyaralótársamtól, akkor odahajoltam a macskához, megsimogattam őt is, aztán megnyalogatta a kezem és elkezdett dorombolni nekem, akkor először. Hát, ez kicsit betett nekem az egész végére, de az új gazdája mondta, hogy akkor megyünk látogatni, amikor akarunk.

[hanii]

Na igen errefelé is van, aki kirakja a kutyáját, mert már nem kell neki...
A "dobozba-kiskutyus" is elég gyakori a házak előtt.

A kuvasz meg állítólag idegbeteg. A papámnak volt egy ismerőse, akinek kuvasza volt, és bedilizett, egyik este etetés következett volna, de nekiment az asszonynak és jól belemélyesztette a fogait a kezébe.
Ettől függetlenül én szeretem a kuvaszokat, nagyon kis aranyosak. ^˛^ (inkább nagy aranyosak)