Ejfel, ebből egyik sem magyar eredetű név.
Egyébként magyar lány nevek:
Hargita, Alma, Réka, Anada, Lilla, Tünde, Harmat, Enéh, Emese, Ankisza, Barka, Béke, Bíbor, Bodza (de miután így hívták egy ismerősöm kutyáját, embernévnek már nehezen tudom elképzelni), Borbála, Csengele, Csepke, Borostyán, Csilla, Enikő, Gyöngyvér, Enet, Lelle, Alirán, Zápor, Zselyke, Csenge, Csende, Csillag, Csinszka, Szende, Szinta, Színes, Lengő, Dalamér, Hajna, Hajnal, Büvellő, Aporka (Apor nevű székely rabonbán nevéből szabadon), Sellő, Emőke, Gerle, Délibáb, Hadilán, Estilla, Füvellő, Csele, Imola, Szellő, Illangó, Szüvellő, Szívölő (legjobb, nekem ez kell), Kinga (mint becézés), Hanga, Dalma, Szira. Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Hihetetlen, hogy magyar nevek is néha annyira idegen hangzásúak, hogy az embernek le sem esik mivel van dolga.
Még komplikáltabb a helyzet a magyarságba beolvadt, mára magyar névnek számító kun, besenyő nevekkel, például:
Tonuzoba, Seruzád, vagy a székely mondából származó Zandirhám. Persze kevés ember van, aki ezeket választaná gyermekének.
Én nem szeretem a nevem. Csak a másodikat.
"Ne szégyelld egyiket se, szép nevek. Légy büszke arra amit a szüleid adtak neked. Ez tesz téged azzá aki vagy.
Valaki még emlékezik a svéd botrányra a kis Fanta nevű gyerekről? Azt hiszem Nokiát is akart adni egy szülő a gyerekének"
Nem hiszem, hogy a nevem tenne azzá, aki vagyok. A név igazodik a személyiséghez, nem a személyiség hozzá.
Egyébként máskor is voltak már ilyen névbotrányok. Volt az a terjengő legenda például, hogy egy egyiptomi a Facebook nevet adta a lányának. Csehországban meg az "Éjféli Vihar" névből volt nagy botrány. Mondjuk nem tudom miért, szerintem az szép.
