|
Shiro
|
 |
« Válasz #142 Dátum: 08 ápr 02, 15:06:33 » |
|
Egy kis úszkálás után jöjjön egy érdekes Kínai történet
(Némileg vallási elemekt tartalmaz, ezért elnézést kérek az érintetektől)
"Egy ember beleesik a kútba. A dolog egy nagy összejövetelen, egy nagy ünnepély alkalmával történik, és olyan hatalmas a zsivaly, az emberek úgy mulatoznak, táncolnak, dalolnak, és annyira elmerülnek mindenfélében, hogy senki sem hallja meg az ember zuhanását. Az idő tájt Kínában a kutakat nem védték körkörös fallal. Védelem nélkül, szabadon álltak. A sötétben csak úgy beleléphettél egy kútba anélkül, hogy észrevetted volna.
A férfi elkezd kiabálni: - Mentsetek ki!
Arra jár egy buddhista szerzetes. Egy buddhista szerzetest persze nem érdekel az ünnepély, vagy legalábbis nem kellene, hogy érdekelje, úgyhogy nem tudom, mit keres ott az illető. Már a puszta jelenléte is valamiféle tudatalatti késztetésre utal, hogy lássa, mi folyik, hogyan mulatoznak: "Mindezek az emberek a pokolra fognak jutni, én vagyok az egyetlen, aki a mennybe kerül."
A kút mellett elhaladván meghallja a férfit. Lenéz a kútba. A férfi azt mondja neki: - Szerencse, hogy meghallottál. Mindenki olyan elfoglalt, és akkora a zsivaj, már attól féltem, hogy a halál fia vagyok.
A buddhista szerzetes így szól: - Így is halál fia vagy, hiszen mindez valamelyik múltbéli életedben elkövetett gonosztetted miatt történik veled. Most kapod meg érte a büntetésedet, fogadd hát el, és hadd jöjjön a vég! Hiszen ez jó; a következő életedet tiszta lappal kezded, és nem lesz rá semmi ok, hogy újból beleess egy kútba.
A férfi így felel: - Jelen pillanatban nem bölcsességekre és filozófiára van szükségem... - A szerzetes azonban továbbállt.
Következőként egy öreg taoista megy arra. Az öreg szomjas, belenéz hát a kútba. A férfi odalent még mindig segítségért kiabál. A taoista így szól:
- Ez nem férfihoz illő. Az embernek el kell fogadnia mindent, ahogy jön, így tanította a nagy Lao-ce. Fogadd hát el! Élvezd! Úgy siránkozol, mint egy asszony. Légy férfi!
A férfi így felel: - Nevezz bátran anyámasszony katonájának, de előbb kérlek, ments meg! Nem vagyok férfihoz méltó, és utána bárminek elmondhatsz, aminek csak akarsz, csak először húzz ki innen!
A taoista azonban azt mondja:
- Mi soha nem avatkozunk senki dolgába. Hiszünk az egyénben és az egyén szabadságában. Szabadságodban állt beleesni a kútba, szabadságodban áll belefulladni is. Mindössze annyit tehetek, hogy adok egy tanácsot: meghalhatsz sírva-ríva is - ahogyan az oktalanok -, és meghalhatsz bölcs emberhez méltón is. Fogadd el a dolgot, élvezd, énekelj el egy dalt, és távozz! Bárhogyan is, mindenkinek meg kell halnia, mi értelme lenne hát megmentenem téged? Én is meg fogok halni, mindenki meg fog halni - talán már holnap, talán holnapután, mi értelme hát a megmentéseddel törődnöm? - És a taoista továbbállt.
Egy konfuciánus jön, és férfi lát némi reményt, hiszen a konfuciánusok világiabbak, földhözkötöttebbek. Így szól: - A jó szerencsémnek köszönhetem, hogy te jöttél, egy konfuciánus tudós. Ismerlek téged, hallottam már a neved. Most tégy értem valamit, hiszen Konfucius is azt mondja, hogy "segíts másokon!"
A buddhista és a taoista válaszát hallva a férfi azt gondolta magában: "Ha meg akarom győzni ezeket az embereket, hogy mentsenek meg, jobban teszem, ha filozófiáról beszélek." Ezért tette hozzá: - Konfucius is azt mondja, hogy "segíts másokon!"
A konfuciánus szerzetes így felel:
- Igazad van. Én segítek is rajtad. Sorra járom a városokat, tiltakozom és rákényszerítem a kormányt, hogy emeljen védőfalat az ország minden kútja köré. Egyet se félj!
Mire a férfi:
- De mire ezeket a védőfalakat megépítik, és a forradalmad célt ér, én rég halott leszek.
A konfuciánus így felel:
- Te nem számítasz, én sem számítok, az egyének nem számítanak - csak a társadalom számít. Azzal, hogy beleestél a kútba, egy igen jelentős kérdést vetettél fel. Most már harcolni fogunk érte. Te csak légy higgadt és nyugodt! Gondoskodni fogunk róla, hogy minden kút köré védőfalat emeljenek, és így senki se eshessen beléjük. Szerte az országban milliónyi kút van, és emberek milliói eshetnek beléjük. Ne aggódj hát annyira magad miatt, emelkedj felül ezen az önző hozzáálláson! Én az emberiséget fogom szolgálni. Te már így is nagy szolgálatot tettél azzal, hogy beleestél a kútba. Én pedig azzal fogok szolgálni, hogy rákényszerítem a kormányt a védőfalak megépítésére. - És a konfuciánus továbbsétál.
Ő azonban felvetett egy lényeges pontot: "Önző vagy. Csak azt akarod, hogy a te megmentésedre pazaroljam az időmet, amit az egész emberiség javára fordíthatok."
Van tudomásod róla, hogy bárhol is létezne olyasmi, mint "emberiség", avagy "társadalom"? Ezek csak szavak. Csak egyének léteznek.
A negyedik ember keresztény hittérítő, aki egy zsákot cipel magával. Ő rögtön kinyitja a zsákot, kivesz belőle egy kötelet, és ledobja a kútba; mielőtt a férfi bármit is mondana, a kötél már lenn is van. A férfi meglepődik. Így szól:
- Úgy tűnik, hogy tiéd a legigazabb vallás.
- Hát persze - felel a hittérítő. - Mi minden vészhelyzetre fel vagyunk készülve. Tudván, hogy az emberek beleeshetnek a kutakba, magammal hordom ezt a kötelet, hogy megmenthessem őket - mert csak az ő megmentésük révén menthetem meg önmagamat. De most aggódom - hallottam, amit a konfuciánus mondott -, nem szabadna védőfalakat emelnetek a kutak köré, különben hogyan fogom szolgálni az emberiséget? Hogyan fogjuk kihúzni azokat, akik beleestek? Először a kútba kell bukniuk, csak aztán húzhatjuk ki őket. Mi azért létezünk, hogy szolgáljunk, de meg kell kapnunk az alkalmat. Jó alkalom nélkül hogyan szolgálhatnánk?"
ui: a történetre kapcsán érkező hozzászollások lehetőleg ne legyenek teológiai (vallás-filozófiai) tartalmú.
|
