|
Saphira
|
 |
« Válasz #1085 Dátum: 09 jún 30, 13:33:40 » |
|
Ez egy szomorú kis történet. Azért írom le, hogy mindenki kétszer is meggondolja, kell-e neki valamilyen állat, mielőtt megveszi. Remélem nem OFF. :'D
Híres leszek...
Ma megszülettem. Egy a tízbõl. A papám nagyon híres volt. Rengeteg féltestvérem van, a legjobb vérvonalakból. A mamám nagyon híres. Mióta híres lett állandóan kölykei vannak.
Nincs több simogatás, nincs több érdekes utazás, csak kölykök……..
Mindig szomorú mikor itt hagyják……
Ma elkerültem otthonról. Nem akartam menni ezért elbújtam a mamám, és a három még ott lévõ alomtársam mögé. Nem szerettelek téged, de egy nap, azt mondták, híres lehetek. Kíváncsi vagyok, a híres ugyanazt jeleni mint boldogan élni? Így aztán felkaptál és elvittél, bár aggódtál, amiért elbújtam elõled, azt hiszem te sem szerettél.
Az új otthonom messze van. Rémült vagyok és félek, A szívem azt súgja legyek bátor. Az õseim azok voltak. Õk is olyan jó otthonokba kerültek, mint az enyém? Éhes vagyok, mert nem kaphatok sokat enni, nem tenne jót a csontjaimnak. Nem haraphatok, nem kaphatok oda, amikor a gyerekek bántanak. Csak futok és játszom úgy teszek mintha egy nagy zöld mezõn lennék pillangók, vörösbegyek és békák között. Nem értem, miért rúgnak belém. Csöndes vagyok, de az ember megüt, és hangosan kiabál. Enni sem kapok olyan finomakat, mint a mamámnál. Csak leszórja az ételt a földre, és gyorsan elmegy, mielõtt még a közelébe kerülhetnék, hogy megérintsem vagy simogasson. Néha az ételem rossz szagú, de akkor is megeszem.
Ma tíz kölyköm született. Olyan csodálatosak és melegek. Most már híres vagyok? Bárcsak játszhatnék velük, de olyan picikék. Én még olyan fiatal és játékos vagyok, nem könnyû ebben a ház alatti lyukban feküdni és csak a kölykökkel törõdni. Olyan éhes vagyok. Bárcsak valaki adna enni.
Már csak nyolcan vannak. Kettõ kihûlt az éjjel és nem tudtam újra felmelegíteni õket. Elmentek. Mind nagyon soványak vagyunk. Lehet, hogyha kiviszem õket az udvarra, kaphatunk valami ennivalót.
Ma elvittek minket. Túl sok gondot okozott az etetésünk, és valaki jött, hogy elvigyen minket. Valaki megragadta a kölykeimet, sírtak és nyüszítettek. Felraktak minket egy kocsira, amiben ketrecek voltak. A kölykeim már híresek? Remélem, mert hiányoznak! Elmentek!
A helynek vizelet, félelem és betegség szaga van. Miért vagyok itt? Szép voltam, mint az õseim. Most éhes vagyok, piszkos, fáj mindenem, és nem kellek senkinek. Senki sem jött, pedig megpróbáltam jó lenni.
Ma jött valaki. Nyakörvet tettek rám és bevezettek egy nagyon tiszta szobába, aminek a közepén egy nagy, fényes asztal állt. Feltettek az asztalra. Valaki tartott és átölelt. Olyan jól érzem magam! Azután nagyon fáradt lettem, és fejemet az utolsó "ember" karjára hajtottam, aki törõdött velem.
Most már híres vagyok! Ma valaki törõdött velem.
|
Szavazás
