Dalszövegek, Versek, Idézetek, Nyelvtörők...

[Nikkie]

Nem, úgyhogy keresnünk kell másik közös pontot. Mondjuk Rhaegar + Lyanna. (Ha volt a kérdésben valami rejtett utalás, akkor nem sikerült meglátnom az összefüggést sajnos.)

[Saphira]

Az idézet nem az üldözött, lemészárolt és semmibe vett állatokról szól?
Végül is Meowth mondta, azt hiszem.

Rhaegar és Lyanna tökéletes közös pontnak. Mindig azon töröm a fejem, mikor meglátom az aláírásodat, hogy hol találok majd jó rhaegaros képet, amit én is kirakhatok.

[Nikkie]

Nem tudom, hogy őszinte legyek, nem néztem utána, 9gagen láttam az idézetet, és nagyon megfogott, bár én rögtön kivetítettem az emberi kapcsolatokra.

Igen, ő mondta, az szerepelt az idézet alatt. : )

Szerintem akkor lesz jó Rhaegaros kép, ha rajzolsz egyet, mert bár láttam néhány fanartot, egyiknél sem éreztem, hogy na igen, ő Rhaegar. Ez a kép ugye az előzményeket bemutató videóból van, viszont abban is sajnos csak ez az egy jó kép van róla. Van talán még egy, amin Elia Martellel van, de abból semmi nem látszik belőle, és még egy, amikor ellovagol Lyannával, de hát az sem az igazi. Te szépen színezel, esetleg ha kiszínezed, az úgy máris másabb. Biztos szép lenne úgy is. : )

Lyannával is így voltam, a számtalan rajongói rajz közül egyedül az avámon lévőnél volt az az érzésem, hogy igen, ő Lya.

Ezen a képen tetszik nekem még Rhaegar és a kisugárzása:
http://static.comicvine.com/uploads/original/8/80188/2655366-rhaeg_lyanna.jpg

És ez a közös az egyik kedvencem, bár Lyát nem teljesen így képzelem ugye:
http://fc00.deviantart.net/fs70/i/2013/098/6/d/the_victim___rhaegar_and_lyanna_by_cmbaggs-d54hu0b.jpg

És hogy ne legyen teljesen off, ez a Lyanna idézet is nagyon megfogott:
"Love is sweet, dearest Ned, but it cannot change a man's nature."
„A szerelem nagyszerű dolog, drága Ned, de nem tudja megváltoztatni egy férfi természetét.” (Ezt az angolul nem tudók kedvéért, bár szebben hangzik az eredeti nyelven.)

[Nikkie]

„Eljön majd az idő, amikor megérted, hogy ideje befejezni az óceán átúszását valaki olyanért, aki egy pocsolyába se lépne érted.”

[Sevanna]

Hát ebben van vmi. Csak nehez megvalositani.

[Minagi]

1. Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

2. Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

3. Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpekirály fia-lánya.

4. Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.

[Syzygy]

A Bóbitás verset kiskoromban nagyon szerettem, fogalmam sincs miért. 

[Minagi]

Én is nagyon szerettem, főleg mert sokszor, Bóbitának hívtak engem.

[Gdat88]

Weöres Sándor úgy alapból nagyon értett ilyen misztikus mesevilágok megteremtéséhez. Csak a Tao te king fordítását nem szeretem és mindenhol azt nyomatják, mert ő az ismert, a másik fantasztikus fordítás meg háttérbe szorult.

Az ÚT, ha mondja szó:
nem az örök ÚT.
A név, ha mondható:
nem az örök név.
Ha neve nincs:
kezdete Égnek, Földnek;
ha neve van:
anyja a létezőknek.
Aki vágytalan,
látja a csodát;
a vágy
látja burkolatát.
Egy a gyökér,
csak más a szó.
Együtt:
mélység, titok.
Kapu -
homályba nyitó.
 
Tudod a szépet -
megvan a rút.
Tudod a jót -
megvan a rossz.
Van és nincs egymást kibontja,
nehéz és könnyű egymást alkotja,
hosszú, rövid egymásnak latja.
Magas és mély egymást mutatja,
hang és zene egymást befonja,
előbbi. későbbi egy mást adja.
A bölcs:
tett nélkül cselekszik,
szavak nélkül tanít;
a dolgok előlépnek,
ő nem vonakodik.
Meg nem tart,
meg nem ragad,
nem félt -
s minden vele marad.

Ez lenne a nem Weöres Sándoros. Imádom.

[Aes Sedai]

Bár ennek inkább a Viccek topicban lenne a helye, úgy döntöttem minden idők legszarabb verse megérdemli a fokozott tiszteletet.

Babanapló

1 hónapos lettem én,
Meglepetés e fejlemény
Izé
Mizé.

Hogy milyen gyorsan végetért
A kilenc hónap pocaklét
Szimbi-
ózis.

Kilenc hónap úgy elszaladt,
Csecsemővé értem magam,
Cuki,
Muki.

Pocakban éltem hajdanán,
Beszélt hozzám anyukám, volt
Simi,
Simi.

Törpi, cica, pocaklakó,
Babóca és bébimanó -
Bigyó
Bogyó.

40 hét pancsi, csend és béke
Csak a 3d ultrahang sercegése
Zavar-
gatott.

Hogy elszelelt 40 hetem,
Kinőttem a régi helyem,
Bújni
Kéne.

Kijönnék, de nem merek,
Hullámok jönnek, elveszek,
Hagyom,
Hagyom.

De mi ez a sok ember itt?
És a fény, zaj, jaj elvakít!
Anya!
Anya...

Mellkasára tesznek, cuppogok,
Érzem a bőrét, már nem sírok,
Nyami
Nyami.

1 hónap élet elballagott,
Ennyi lenne csak? Eszek-iszok
Unom
Nagyon.

Az élet az mi? Evés? Levés?
Sírás, bújás, ölelgetés?
Ilyen
Olyan.

A világképem pont mint anya:
Olyan nyugodt, olyan tiszta
Pihe
Puha.

Egy gondolat bánt csak engemet,
Hogy a ciciért megveszek, de
Cumi
gumi

Jön csak néha, vagy vacak tea,
Csalódtam asszem, ez a hiba
Giga
Mega.

Lehet, hogy talán magam vagyok?
Nem, anya fénye mindig ragyog,
De jó
De jó!

Mi ketten együtt azt hiszem,
Átszaladunk az életen,
Sima
Menet.

Mi ketten együtt egy csomag,
Nem vagyok én és te se te vagy,
Se ő,
Se ti.

Meg is mondom majd neki,
De bocs, mennem kell szopizni,
Oá,
Oá.

A "pocaklakó" kifejezés használatáért bónuszpont jár, ez +10 skillpont a Gusztustalanság skillre.

[MrSaiyan Coelho]

Ezt be kéne küldeni a modorosblogra. 

A "pocaklakó" tipikusan egy olyan szó, aminek a használata azonnali szívlapáttal való tarkónb.szást érdemel.

[Aes Sedai]

Hát pontosan. Most milyen születés előtti trauma lehet egy gyerek számára, ha az anyja ezzel a kifejezéssel hivatkozott rá? xD

[Ayumichan]

Öhm izé.
Lefordítottam egy dalszöveget (igen, az én minimális angol tudásom+webfordító+józan paraszti ész segítségével).
Evenescence  -  Whisper   magyarul

Na most arra lenék kíváncsi hogy jó lett e, vagyis mik benne az esetleges fordítási hibák (ha vannak).

Whisper / suttogás:

Catch me as I fall / Kapj el, ahogy zuhanok
Say you're here and it's all over now / Mond hogy itt vagy, és mindennek vége, most
Speaking to the atmosphere / A levegőbe beszélek
No one's here and I fall into myself / Senki sincs itt, és magamba zuhanok

This truth, drives me
Into madness  / Ez az igazság, ami az őrületbe hajt
I know I can stop the pain / Tudom, hogy megállíthatom a fájdalmat
If I will it all away / Ha azt akarom hogy minden elmúljon

[Chorus]
Don't turn away / Ne fordulj el
(Don't give in to the pain) / (Ne engedj a fájdalomnak)
Don't try to hide / Ne próbálj elrejtőzni
(Though they're screaming your name) / (Bár ők a neved kiáltják)
Don't close your eyes / Ne hunyd le a szemeid
(God knows what lies behind them) / (Isten tudja, mi rejlik mögöttük)
Don't turn out the light / Ne oltsd ki a fényt
(Never sleep never die) / (Sose aludj el, sose halj meg)

I'm frightened by what I see / Félek attól amit látok
But somehow I know / De valahogy tudom
That there's much more to come / Hogy sokkal több jön még
Immobilized by my fear / Megbénít a félelem

And soon to be / És hamarosan
Blinded by tears / Elvakítanak a könnyek
I can stop the pain / Megállíthatom a fájdalmat
If I will it all away / Ha azt akarom hogy minden elmúljon

[Chorus]

Fallen angels at my feet / Bukott angyalok a lábaim előtt
Whispered voices at my ear / Hangokat suttognak a fülembe.
Death before my eyes / Halál a szemem előtt
Lying next to me I fear / Mellém fekszik, félek

She beckons me / Hívogat
Shall I give in / Engedni fogok
Upon my end shall I begin / Miután végem van el fogom kezdeni.
Forsaking all I've fallen for / Lemondva mindenről, amiért elesett voltam.
I rise to meet my end / Fölemelkedek, hogy találkozzak a véggel.
----------
Servatis a periculum (save us from danger)/Védj meg a veszélytől
Servatis a maleficum (save us from evil)/Védj meg a gonosztól.

[Syzygy]

it's all, over now helyett it's all over, now logikusabbnak tűnne.

mert elesett voltam helyett meg, amiért =for

[Ishida]

Úgy ébredtem ma, hogy az ízléstelenségemet ideje volna már megmutatnom. A következő sorokat Februárban írtam tavaly...

Az utolsó léptek

Szmogtól nem látom az autók hadát,
 Korlátomra szállott néhány madár,
 Galambok voltak, már itt sincs helyem,
 Inkább a lakásba mozgatom testemet.

 Karcos dohányzóasztalra meredek,
 A hamvadó cigaretta is csak pityereg,
 Falakról kezd mállani a tapéta,
 Dohos falnak támasztva egy falétra,
 Amire csak a penész akar felmászni,
 Kiégetett szőnyegre kellene okádni.
 Szívem fagyosabb a konvektornál is,
 Hűtőben csak az egérke eszik kardinálist.
 A fotel szövete hosszában szétszakadt,
 A délutáni szieszta most elmarad.
 Felveszem füstszagtól bűzlő kabátom,
 Zsebéből a szemetet kidobálom,
 Megindulok az ajtó felé, s kezem,
 A jéghideg kilincsre ráteszem.

 Bezárul a fészek gyűlölt ajtaja,
 Megcsapja orromat a bűn szaga.
 Kábítószer és kéjes izzadtság,
 Elegyedik össze orromban az összhatás.
 Vonagló női testek, édes sikolyok,
 Repedezett mennyezet, kábult szipusok.
 Súlyos lépteimet visszhang kíséri,
 Vágyait minden parazita kiéli.
 Lépcsőkorlátra teszem le a kezem,
 A fokokról még egyszer visszatér tekintetem,
 Mocskos férgek ünnepelt paradicsomára,
 Kilépek most már egy hűvösebb, zord világba.

 Hűvös fuvallat csapja meg az arcomat,
 A hidegtől már a fejem is hasogat.
 A köd és a füst komor esszenciája,
 Ez a hely a nyomor óperenciája.
 Roskadó falak és keskeny utcák,
 Séta közben kerülgetem a hajléktalanok cuccát.
 Karton papírok és rongyos pokrócok,
 A város hátán ők is csak koloncok.
 Az utca végén egy hidat pillantok meg,
 Egy gyönyörű lány tekintete állított meg.
 Tüzet kérve szólít meg lágy hangon,
 Zsebemből kapkodva rántom elő a gyújtóm.
 Kezemmel védem az éltető lángot,
 Hamvas bőréhez érve szívem megrándult.
 Kifújva a füstöt elhint egy köszönömöt,
 De szeme mélyén látom a fagyos közönyt.
 Szép, piros az alma, de mit sem ér,
 Ha férgek mászkálnak belőle kifelé?
 A szél vezet tovább spontán utamon,
 Egy lepukkant kocsma vár a túloldalon.

 A bejárat kivágódik hangzavar lökte ki,
 Idejét csak magamfajta szenny tölti itt.
 Átlépve a küszöböt erőltetett röhögés üdvözölt,
 A padlón a kiömlött sör hömpölyög.
 Kopaszodó kocsmáros szinte már nyerítve,
 Öntötte az újabb köröket a pultnál ülőknek,
 Irritáló pofáját szívesen beverném egy golfütővel.
 Kerek arcára kiült a kapzsi mosoly,
 Leülök a bárszékre és már kiált felém: Hozom!
 Hozta hát sebesen poros korsóba töltve,
 Vizezett búzasört amit húzóra ledöntve,
 Fogyasztok el a székemen ülve,
 Mellettem fekszik egy ember talán kihűlve.
 Vállamra nehezedett egy vaskos barna kéz,
 Lefordulva a székről földre estem én,
 Földön szilánkok hevertek az arcom mellett,
 Megszédültem és fejemből vér csörgedezett.
 Négykézlábra állok és felnézek az emberre,
 Amikor egy dugóhúzó fúródott a szívembe.
 Meglendül egy láb és csak védekezni se hagyott,
 Ez lenne a vég? Talán majd meghalok?
 Felkacag a kocsma népe, s közben talpra állok,
 A sör áráért a zsebemben turkálok.
 Leteszem a pultra, azt a kevéske összeget,
 Hátat fordítva a kocsmának késsel döfnek le.

 Kilöknek a porfészekből a hátamra esve,
 Nézem a földön fekve a szmogot, várom az estet.
 Hallom, hogy a járdán kopog egy magassarkú,
 Fölém hajol a gyönyörű nő, a hamvas arcú.
 Szívem hevesen verni kezd, mikor ad egy csókot,
 Tudom, ha lehunyom szemem akkor majd a pokolban lógok!