Hivatásnak valami olyat szeretnék ami a beállítotságomhoz közel áll. Ez az informatika. Ha dolgozhatnék a hadseregnek informatikusként akkor bevonulnék. Csak ahhoz egyetemi végzettség kell. Per pill Mezei közlegény nagy szorgalommal tiszthelyettes lehetnék.
Olyan személyesen fogod fel hogy az hihetetlen.
Azért legyen kötelező mert jó hatással lenne a mai fiatalságra nemtől függetlenül.
Persze, hogy személyesen fogom fel, hisz engem a Te véleményed érdekel, és az, hogy hogyan alakult ki ez a nézet benned. De erről még mindig nem hallottam. Illetve arról se, hogy 9 hónapra miért nem vonulsz be? Ettől még lehetsz informatikus. Csak arra próbálok ezzel rávilágítani, hogy mennyire más az, hogy Te azt akarod, hogy másoknak kötelező legyen (akár magadnak is) és az, hogyha Neked ennyire tetszik, akkor miért nem csinálod? Illetve a kettő miért függ össze nálad. Mert én például szeretek foglalkozni a különböző politikai struktúrákkal, sőt azt gondolom, hogy fontos is lenne mindenki számára, mégse hiszem, hogy jó lenne ha kötelező lenne. Főleg nem úgy, ahogy én azt elképzelem.
Az meg, hogy jó hatással lenne... Kérlek bizonyítsd valami statisztikával, mert ez így nekem kevés, hogy egy alapvetően militarista beállítottságú, valószínűleg introvertált ember - Te - azt mondja, hogy szerinte jó hatású lenne. Nem meglepő, na.
Illetve miért nem elég a kötelező számú testnevelés óra? Miből gondolod, hogy aki azt leszarja, az nem szarja le a kiképzést is? Akkor meg ott vagyunk ahol a part szakad.
Illetve írtál olyanról, hogy fegyelmezettség. Az jó dolog? Nyitott vagyok rá, ha meg tudsz győzni, de szerintem ebben az aspektusban, hogy 17-19 éveseket köteleznénk arra, hogy tűrjék, hogy emberek ordibáljanak velük olyan dolgok miatt, amik őket nem is érdeklik... hát nem egy szép jövőkép. Biztos, hogy jó dolog arra nevelni fiatalokat, hogy engedelmesek legyenek minden helyzetben? Vagy arra, amit egyébként az életének későbbi szakaszában úgyis meg fog tapasztalni, hogy a főnök szava a szent?
Miért a katonaságnál áll meg nálad ez a dolog - az egyértelmű militarizmus fétisen túl? Szóval miért nem olyan csoportok, közösségek létrehozásában, ahol egyrészt valamilyen fegyelmet, felelősséget tanul az ember, de emellett nem robotot nevelnek belőle, mint a katonaságnál (fuss 50 kilométert, csinálj 3000 fekvőtámaszt), hanem kreatív feladatokkal látnák el őket? Azért azokat a dolgokat, amikről írsz, tovább lehet gondolni barátságosabb, emberibb alternatívákká is.
Az biztos, hogy amiről beszélsz, hogy 9 hónap katonaság, na annak katonai haszna egyáltalán nem lenne. Tehát azért tök fölösleges. Egyrészt mert 9 hónap alatt nem sajátítanak el komoly képességeket - megtanulják kezelni maximum a fegyvereket, ami háborúban tök jó, de lényegtelen hivatásos katonákkal szemben (hisz mozgást, stratégiai dolgokat, rejtőzködést, ilyesmiket nem tudnának ennyi idő alatt hathatósan elsajátítani) -, másrészt meg a többség, akit valószínűleg nem érdekelne az egész, úgyis hamar elfelejtené a tanultakat. Tehát katonai erővel egyáltalán nem jár, kábé annyira csak, mint a középkorban egy harcedzett, felszerelt sereg mellett a parasztokból álló vasvillával felfegyverzett brigád.
Az egyedüli haszna a közösségi szellem építése, de mint fentebb írtam ezt katonaság nélkül ugyanúgy meg lehet oldani.
Csak mert olyan átéléssel írod ezeket, mintha minimum arra számítanál, hogy Micsudi és társai hozzászólásai miatt már holnap reggel jön a teherautó, hogy elvigyen a Delta Force-ba. Téged, nem a Másokat, a Mindenkit, az Őket, a rosszakat meg a Valakit, hanem pont Téged személyesen.
Én ezt nem vettem észre.
Az meg alap dolog nálam, hogyha hozzászólok valamihez, azt komolyan veszem.