Huhh, első végigolvasásra bevillant a Bluescreen, de azért túltettem magam rajta xD
A fentebb leírtakkal egyetértek...azazhogy mégsem egészen. És bocsásd meg, ha ezt azért teszem, mert többszöri végigolvasás után sem tudtam felfogni a lényeget

'Az állam létének oka nem más, mint az erőszak, célja pedig annak intézményesítése.' - felfogva, feldolgozva...egyetértek

Azaz inkább úgy mondanám, hogy ez így igaz
De így végignézve az emberi történelmet, végig azt látja az ember, hogy a háborúkat, nézeteltéréseket, mind-mind egy-egy csoporthoz kötötték. Ahogy a mondás is tartja 'Sok lúd disznót győz' avagy 'Egységben az erő' . Ezen mondások is tükrözik, hogy az ember ha tudatosan, ha nem, nem valamiféle megfékező rendszernek tekinti az államot, sokkalta inkább olyan valaminek, ami erőt és biztonságot ad. Ha engem megtámadnak, egy ország/rassz/közösség áll mögöttem, aki kész kiállni mellettem, megvédeni engem.
'Kicsi a bors, de erős' ...vagy mégsem?
Az egyes szerveződések, csoportosulások mind az erőszak jegyében jöttek létre. Megdobott a Józsi, megyek és beverem a Pistivel a képét. Rálőttek egy izraelire a palesztin övezetben >> kiírtjuk a palesztinokat, ésatöbbi
Kérdem én, mennyivel kevesebb szenvedés lenne, ha a hierarchia rendszer megmaradna, ha úgymond állati ösztöneinkre hallgatnánk, ha az
általánosítások helyett a nézeteltéréseket személyesen és csak azzal rendeznénk, akivel problémánk van? De nem, ehelyett elbújunk egy államnak nevezett fogalom mögé, ahol csak egy vagyunk a sok között, és ahol óhatatlanul gyökerestül kell kiirtani az ellent, ha egyet akarsz a sok közül. Túlélési mechanizmus? Álcázás? Rejtőzködés? Talán
Félreértés ne essék, nem az állam szükségességéről beszélek. Azt bárki láthatja ennyiből, hogy kell lennie egy ilyen fogalomnak, kell hogy valami elválasszon engem a külvilágtól. Hol offenzív, hol defenzív céllal, de kell, hogy létrejöjjön ilyen, különben az egyén elbukik. A folyamat nem visszafordítható, nem rekreálható. Maximum beszélni lehet róla és ráncolni a homlokot a 'mi lenne, ha...' kezdetű kérdéseket feltéve.
Ezeket figyelembe véve, ennek ellenére váltig állítom, hogy az emberi fejlődéshez (legalábbis egy idilli helyzetet alapul véve) nem szükséges az állam léte. Számomra elképzelhető egy másik út is, aminek nyomát azért ma is fel lehet fedezni a mindennapi életben. A szülő-gyermek kapcsolat, az idős-fiatal viszony, a férfi-nő kontaktus, mind-mind az állati hierarchiából maradt vissza, és struktúrái, ha csak elnagyoltan is, de megegyezik az állatvilágban tapasztaltakkal.