Engem meglehetősen szomorúvá tesz,hogy a velem egykorúakat a saját (és időnként mások) érdekei nem izgatják,s csak mert ha azt mondanák nekik,ugorjanak a kútba,megtennék,ugyanezen alapon kezdenek el sokan dohányozni,inni netalán drogozni is.
Borzasztóan lehangoló dolog,pedig mostanában mindenhol az megy,mennyire ártalmas az ilyesmi,főleg a fejlődő szervezetre.De ki tud ezeknek parancsolni? Már önmagában a szülőnek milyen szörnyű érzés lehet,ha látja milyen irányba "fejlődik" a gyermeke,az meg végképp borzalmas,hogy nem tud segíteni.
Nekem is volt két osztálytársam,akik minden reggelüket azzal kezdték,hogy elszívtak egy cigit,majd még egyet suli előtt.Persze a tanárok is tudták róluk,hiszen a szag mindent elárul...
De ők sem tudnak mit tenni,hiába mondják,mért nem jó,utána folyton azt hallom, hogy EZ meg AZ megint pofázott.
És engem is ez bánt a leginkább,hogy hiába mondom meg nekik,nem kellene ezt csinálni,csak azért mert így MEGMUTATOD TE VAGY A KIRÁLY.Tök mindegy,az én szavam annyit ér,mint erdőtűzben egy pohár víz.
Egyik órán erről beszélgettünk a rajztanárral,és kérte,mondjuk el a véleményünket.Csak én mertem megszólalni,tekintve,hogy a többieket nem igazán izgatja,más mit csinál (és ez is elég nagy baj,mert ebből is látszik,a mai világban mennyire nem törődünk másokkal)vagy inkább attól félnek,hogy megutálják őket azért mert ki merik nyitni a szájukat.
Nos én sose voltam bálványa senkinek,sőt kimondottan nem kedveltek,pont azért,mert sok mindenbe bele akartam szólni.Így nem volt mit veszítsek, és megint kimondtam amit akartam. A mondandómban pedig benne volt,a "Tudom,hogy vannak egyesek akik". Na ez a legnagyszájúbb menő csajnál ki verte a biztosítékot,és óra után jól letolt azért,amiért képes voltam célozgatni "Rájuk" de nyomatékosítva, KONKRÉTAN rájuk.Holott én is tudtam,mások is tudták,hogy ilyesmiről szó se volt!Sőt furcsa mód,az értelmesebbik tábor még meg is dicsért,amiért fel mertem szólalni.
De persze szokás szerint az,akihez címeztem,mit se hallott ebből.
Mi lenne ha egyszer végre hallgatnának másokra,és nem a saját fejük után mennének?Mért kell ilyen nehéz legyen ez a korszak?Igaz,ilyenkor még mindenki a saját útját keresi,de attól még nem lenne muszáj valaminek a rabságába esni.
És nincs kizárva,felnőtt fejjel majd megbánják ezt.Akkor talán eszükbe jut,miért beszéltünk annak idején annyit.Lehet szörnyen naiv vagyok,de egyszerűen csak azt szeretném,ha minden jobb volna.Itt is elkezdődhetne.
Persze nem azt mondom,hogy semmit se szabad kipróbálni,csak ne veszítsük el a fejünket.
Én sem vagyok szent,csak épp próbálom felmérni a helyzetet. Én például kiskorom óta szeretem a sört.És szerintem 2-3 hetente egy deci nem annyira ártalmas,mintha minden hétvégén részegre csápolnám magam egy bárban.
Ezzel is azt akartam kifejezni,mindent lehet,csak ésszel kell belekezdeni.És sose szabad kifelejtenünk az önbecsülésünket.Aki hagyja magát manipulálni,az valahol megmutatkozik.Hogy testileg,vagy lelkileg,az már egyénektől függ.
Remélem,hogy az üzenetem eljut ahhoz aki elolvassa,a véleményétől pedig nem félek.