Kiskoromban tisztára Proison Brake Junior voltam
kb 2 és fél éves koromban néha előfordult, hogy a szüleim nem vittek magukkla a boltba, én meg naná, hogy menni akartam, csokit kunyeráljak,meg a kocsin utazzak.stb. Azt csináltam, hogy miután elmentek és beláncozták az ajtó vártam páér percet, majd azon a kb alig 10 centis résen kibújtam, majd cél a bolt. S hát az odajutáshoz, pont a városközppntban lévő forgalmas kereszteződésen kellett átkelni. Szal képzelem, hogy milyen képet vághattak a járókelők totyogó kölyök egyszál magában kel át a város legforgalmasabb útján.
Persze az oviból is jópárszor szoktem meg, persze itt már azért 3-4 éves lehettem és szintán az egyik főúton kellett átmanni, csakhogy itt nem volt útjelzőlámpa, mint az elöző esetben. Csak sajna erre nem nagyon emlékszem.
, de azért jó hogy ilyen ügyes vóltam
.
A harmadik, kis anekdota.
Dedós koromban fűre-fára kutyára-macskára alergiás voltam, én meg állandóan ingerszegény környezetben vóltam, kutyáztam, macskáztam, füveztem, meg fáztam. :-X Sőt volt a ház előtt egy szederfa, s mindig mondtzák, hogy ne egyönk róla, mert vagy minden második lepermetezték, na ná hogy addig tömtem magam, míg olyín lila nem lett a fejem, mint egy marslakónak.
Kb 6-7 évesen egy alergia vizsgálat miatt kaptunk időpontot a helyi kórházban kb 5 km, és hát űgy volt, hogy muterral biciglivel megyünk. Anyukám mondta, hogy várjam meg amíg kihozza a bicigliját. Hát persze, hogy megvártam oreová balra el.
Aztán szegény égen földön keresett, míg vágül úgy döntött, hogy elmegy a korházhoz nélkülem. Mikór odaért akkór derült ki, hogy mégiscsak megvártam.
