Duma topic 12

[Gdat88]

Másnak is meghatározó élmény volt a 90-es években, hogy városi rendezvényeken fellépett a helyi Zoltán Erika táncstúdió, ahol a helyi fiatal lányok ugrándoztak rettenetes koreográfiára és mindenkinek úgy kellett tenni, mintha jó lenne? Ők meg nagyon büszkék voltak magukra. Vagy ez csak rétsági jelenség volt?

Nem válaszoltatok. Ennek két oka lehet. Vagy elnyomjátok magatokban, vagy nem láttátok soha. Én legalább 3 ilyet néztem végig rendezvényeken sokkal hosszabban. Kibírjátok a végéig?
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=_ncrk9ZIjAI" target="_blank">http://www.youtube.com/watch?v=_ncrk9ZIjAI</a>

[Kazekage sama]

Vannak rokonaim, akik sokáig benne voltak a tánciskola bizniszében, mint tanárok meg befektetők de soha nem kellett végigszenvednem egy ilyet sem.

[Ayumichan]

Én mégcsak nem is láttam ilyet soha, mondjuk nem igazán vettem részt ilyen rendezvényeken.
Szóval ez kimaradt az életembôl, de nem is baj.
Ettôl függetlenül nem biztos hogy tettették hogy jó, ha az emberek együtt 'bohóckodnak' azt általában élvezik akkor is ha idétlen a dolog, úgy sem lógnak ki a sorból. 

[noemimi-chan]

Én nagyon szerettem anno alsós koromban mikor jártam táncórákra (mazsorett voltam ) és vittek minket fellépni szerettem a fellépő ruhát is (ami így utólag visszagondolva felettébb ronda volt). Nagyon megvan még a fejemben, hogy a "tanítónéni" mindig aztmondta "nem baj ha elrontjuk a lépést, a lényeg, hogy mindig mosolyogjunk". Valahogy kevésbé izgultam tánfellépéseken, mint az aikidó bemutatókon amiken résztvettem, még nagyon pici gyermekként.

Érdekes, hogy mennyire szerettem kicsiként szerepelni, bár kb, semmihez sem volt tehetségem (énekkaros is voltam pedig rettentő a hallásom és a hangom is olyan, mint egy repedtfazék), gimiben még szerettem a színjátszást is, azt viszont már nem igazán élveztem mikor szlovák prózamondó versenyre kellett mennem. Valahogy azt, ha valami versennyé vált nem szerettem. Most is inkább megalkuvó jellem vagyok, mintsem törtető. Pedig jobban járnék az utóbbival.

Fuh szörnyű belegondolni, hogy mennyi szabadidős tevékenységben részt vettem gyerek koromban, most meg lustavagyok Budapesten keresni egy k˜özeli és kedvező árú uszodát. Az is szomorú, hogy a gyerekként tanultakból szinte mindent elfelejtettem, sajnos mindernre kb. 2 év után ráuntam (kivéve talán a lovaglást, meg az úszást azt rendszeresen újrakezdtem kihagyásokkal).

Na megint sikerült keseregnem egyet magamon.

[Gdat88]

Én pont azon gondolkodtam vmelyik nap, hogy kis pisis voltam, amikor judózni tanultam, de semmit nem felejtettem és már felnőttként is volt alkalmam sikerrel alkalmazni. (Egy hülye szakasztársam verekedni akart a fősulin.)
Volt egy nagyon hasznos mondás judón. Azt mondták, hogy ahhoz, hogy egy technikát rendesen tudjunk 10000-szer meg kell csinálni.

[noemimi-chan]

Mondjuk mikor nemrég ismét eljártam aikidózni én is meglepődve tapasztaltam milyen sok mindenre emlékszem, sőt abban biztos vagyok, hogy sokmindenben befolyásolta pozitívan az életem annak ellenére, hogy ovivégén kezdtem és úgy másodikig tartott a dolog (pl. mindig profin estem illetve bukfenceztem, meg szerintem sok bátorságot is adott az élethez).

A mazsorett bottal is alap dolgokat tudnék kezdeni, de már nagyon szerencsétlenek lennének vele a mozdulataim. Az azonban lehet, hogy a mosolygósságom ennek a táncnak köszönhetem. Észrevételeim szerint a mazsorettek valahogy mindig nagyon mosolygóssak, bár csak 1-2 évfolyamtársnőm van akiknél ezt a jelenséget volt alkalmam megfigyelni.

A lovaglás meg olyan, mint a biciklizés, abba nem nehéz belejönni tapasztalataim szerint. Viszont jártam még képzőművészeti órákra, valamint virágkötészetre az ilyen dolgokban pedig rettenetesen ügyetlen vagyok, pedig akkortájt egész ügyesnek mondtak.

Mondjuk a tánccal és más sportokkal lehet, hogy próbálkoztam, de mindig felettébb bumfordi voltam. A társastánc vizsgán készült DVD-t pl. csak akkor nézném újra, ha sírni akarnék a bénaságomon. xD

[gman]

A lovaglás meg olyan, mint a biciklizés, abba nem nehéz belejönni tapasztalataim szerint.

Na erről tényleg perverz dolgok jutottak eszembe.

Am bsz gman.

[Gdat88]

Az biztos, hogy az aikidoban nagyon hasznos elvek vannak és nagyon komoly filozófia áll mögötte. Én nem voltam soha edzésen, csak van egy mester haverom, akit systemán ismertem meg és néha ott is bevetett dolgokat. Engem azért hosszú távon lefárasztana az erőszakmentessége ennek a harcművészetnek. Kicsit olyan, mintha Jézust kéne mintázni egy harc közben, de mindenképp megvannak az erényei.

[noemimi-chan]

Mondjuk engem gyerként még a filozófiája szerintem nem érintett meg túlzottan, de felnőttként tetszett a dolog, de a fő dolog ami hasznomra vált, hogy javította az egyensúly érzékem bár az még most is nagyon rossz. Ez volt az illetve a lovaglás aminél érezhetően javult a sántításom (na az egy elég rossz szóösszetétel), barátnőm állítása után lovaglás után szinte nem is sántítok.

[Luidzsy]

Én rajzos osztályba jártam, bár nem szerettem ha rám erőltettek egy témát, :S meg anno fociztam, rajzolni szeretek, még ha nincs is túl sok tehetségem hozzá, bár a szép érzékem ott alakult igazán ki ez biztos.

A lovaglás tényleg sok mindenre jó, apámék csak hobbiból csinálják, bár mióta anyám takarítás közbe elesett azóta ő nem jár. :S

[gman]

Akkor bizony jó sokat kell lovagolni!
Saphi is szeret lovagolni? Morita? Sabaku?

[Luidzsy]

Én nem feltétlen arra a lovaglásra gondoltam, bár arra meg azt mondják minden pózban egészséges!

[Kazekage sama]

Az maga egy póz, akkor hogy lehet minden pózban?

[Luidzsy]

Azt akartam mondani hogy a lovaglás alatt én nem a szex alatti pozíciót értettem, és utána hogy a szexre meg azt mondják, hogy az minden pózban egészséges, így oké ?

[Minagi]

Aes, ezt majd olvasd el!!! http://konyves.blog.hu/2014/11/28/dumbledore_es_harry_potter_sogorok_az_ot_leghajmeresztobb_hp_rajongoi_teoria
Annyira fárasztó és buta teóriák.