Szvsz Griffith-ben nincs semmi menő. Egy nyomorult szadista áruló.
Makishima > Griffith
Reggel tízig ezt olvastam, aztán elhomályosult a világ és kidőltem. Azért szerintem nem ilyen egyszerű a kép, ahogy lefestetted, mert tényleg nem egy Naruto vagy Bleach szintű történetvezetésről van szó, és ugyan a fekete-fehér/gonosz és jó vonal erősebben érvényesül, mint a Psycho Passban, de itt a szereplők pszichológiailag valamiért jobban vannak megtervezve, és emberibbnek hatnak. Ez nem azt jelenti, hogy bele tudod élni magad egy-egy karakter történetébe, de pont azért nem tudod, mert mindenki az olyan történeteken szocializálódott, ahol az emberek végig valami magasröptű eszmerendszer szerint döntenek, és soha nem térnek le az általuk taposott útról, nem rendíti meg semmi az elképzeléseiket stb. Talán azért alakult ez így a történetírásban, mert az ember nem szereti, ha a szereplők személyisége fluktuál, hiszen ha megkedvelünk egy stílust, akkor abban nem akarunk látni változást (jó példa erre Sherlock, akinek a személyisége eléggé megváltozik a harmadik évadban, és emiatt nekem egy csomó ismerősöm panaszkodott, hogy már nem is kedvelik annyira, mert egyre inkább társasági ember, és nem olyan szociopata, mint régen).
Ebben a történetben viszont szerintem viszonylag erősen építenek a szereplők érzelmeire, arra, hogy az őket ért hatások hogyan változtatják meg őket, hogyan hatnak rájuk pszichikailag. Jó példa erre mindjárt az első fejezetekben Gatts, akinél bemutatják, hogy még évekig kísértik a Gambinoval meg a megerőszakoló orkkal történt esetek - pont úgy, ahogy évekig kísértenének egy valóságos embert is.
Ezek alapján pedig szerintem nem lehet egy egész karaktert ilyen szinten leszólni, még ha valóban követ is el árulást, hanem figyelembe kell venni a körülményeket is. Mert valljuk be, ilyen esetben szinte nem is maga a személy, hanem a körülmények döntenek. És őszintén szólva, szerintem, ha én lettem volna az ország egyik legjobb lovagja, aki megállíthatatlanul menetel az álmai felé, majd egyszer csak minden ilyen szinten megváltozik, és olyan nyomorékká válok, hogy járni, beszélni, a kardot felemelné sem tudnám, és egy kis balesettől két darabra törne a karom, akkor én is elég ingatag és befolyásolható lennék a jövőmmel kapcsolatban. Ki nem?
Ráadásul figyelembe lehetne venni azt is, amit az az "isten" mondott. Hogy a történelmet úgy alakították, hogy ez az egész létrejöhessen, Griffith megszületése, a tettei, az őt és csapatát ért események mind megtervezettek voltak (nem tudom, hogy erről később lesz-e szó, vagy változik valamit, én csak eddig olvastam). Ha ez igaz, akkor egyrészt "eleve elrendelés" miatt Griffith nem is cselekedhetett volna másképp, és mindennek így kellett történnie.
Ezt szerintem valamilyen szinten a Griffithtel történő esetek is bizonyítják. Ennyire megkínozni és nyomorékká tenni felesleges lett volna, ha épen és egészségesen is ugyanígy dönt. Ez csak a felé tanúsított sajnálatunkat növelte kb. Szerintem, ha már a történelmet egyébként is magasabb erők alakították, pont azért történt ez az egész, mert a kínzás kellett ahhoz, hogy Griffith ezt az utat válassza.
Ráadásul a katonák közül is egyedül Gatts-ot, Caskát, Pippint meg Judeaut sajnáltam (oké, szóval a főbbeket), mert a többiek, valljuk be, nem azért voltak annyira hűségesek Griffithhez, mert olyan jó barátai voltak, hanem azért néztek fel rá és követték, amit Ishida is mondott: mert magasabb szintű lényként imádták, és úgy gondolták, hogy Griffith minden körülmények között győzelemre vezeti őket. Ez esetben az ő hűségük is kettétört, mikor Wyald felfedte, hogy igazából Griff már sosem lesz az, aki régen volt. Ráadásul az is igaz, hogy mind katonák voltak, akiket Griffith addig is feláldozott a céljaiért, csak éppen a csatamezőn (bár saját akaratukból követték). Ezeket még én is feláldoztam volna.
Persze Gatts és a társai megint más eset, az valóban értékelhető árulásnak.
És persze ott van az a körülmény is, hogy Griffith sem mutatkozott addig együttműködőnek, amíg a démonok tele nem beszélték a fejét. Addig kifejezetten nem akarta, hogy Gattsnak is baja essen. Az is egy jó kérdés, hogy ilyen helyzetben, amikor egy személy nem tud dönteni két lehetőség közül, mennyire képes egy adott irányba terelni a döntését az éppen jelenlévő személy. Ha Gatts van ott, és ő beszél Griffithez a démonok helyett, akkor talán máshogy alakul minden.
Azért egy kicsit elgondolkodtam, hogy én mit tennék, ha a céljaimat valami ilyen szinten elérhetetlenné tenné. Ha mondjuk valamiért - önhibámon kívül - kibasznának az egyetemről, amibe több év verejtékes munkáját öltem bele (ez még az enyhébb eset, de már ebbe is rossz belegondolni). Ha tudnám, hogy a célom, amiért éveken át dolgoztam, örökké elérhetetlenné vált, és soha többé nem leszek képes kitörni a hullámvölgyből, amibe kerültem. Nos, ez egy valóban jó kérdés. Ha meg még meg is bénulnék, egyértelmű, hogy bekattannék és minimum kinyírnám magam (bár bénán nehéz, tudom), de nem lennék képes úgy élni, semmi pénzért. Szóval az ő esetében én sem látnék más opciót, mint az öngyilkosságot vagy a démonok ajánlatának elfogadását, abból kiindulva meg, hogy Griffith mindig is hatalomra vágyott, egyértelmű volt, hogy utóbbit fogja választani.
Az pedig, hogy szadista-e: mint mondtam, csak az átalakulásig olvastam el viszonylag felszínesen, szóval nem tudom a folytatást. Azt sem tudom, hogy Femto és Griffith mennyire egyezik meg, de én kb. két teljesen ellentétes személyiséget láttam. Jó kérdés, hogy egy teljesen más személyiségű embert nevezhetünk-e ugyanannak az embernek, ami korábban volt.
Persze most nem akarom Griffithet védeni... na jó, azt akartam, ha már hozzá hasonlítottatok.
Nem hiszem, hogy a továbbiakban kedvelném egyébként, ez a Femto eléggé ellenszenves. De nem is hiszem, hogy tovább olvasom, mert elfogyott a tegnapi lelkesedés, mondtam, hogy mindent hamar megunok.
Persze nem ismerem évek óta a történetet, ez az egynapos ismeretség meg nyilván nem elég ahhoz, hogy olyan szinten átlássak mindent, mint azok, akik régóta követik a mangát. De nekem ez szűrődött le, amikor olvastam. Meg szerintem tényleg nem egy olyan történet, ahol egy-egy szereplő karakterét és jellemét két szóval lehet értékelni.
