Nem értem ezt a cikket. Azt sem értem, mit próbál bizonyítani.
"Van egy tévképzet azzal kapcsolatban, hogy a folyamatos megszállot tanulás milyen gyorsan képes fejleszteni a készségeinket bizonyos területen. Az állandóan egy témát magoló, állandóan ugyanazt tanuló, megerőltetett képesség fejlesztésről hisszük azt, hogy ez a legjobb módja a tanulásnak. Bár rövid távon valóban nagyon eredményes ez a megközelítés, a hosszú távú rögzülés és a képességek beépülése szempontjából úgy néz ki, hogy egyáltalán nem."
Hülyeség, amikor egyetemre jöttem, kb. a gimis anyag 100X-át nyomták a pofánkba minden nap. Iszonyat nagy mennyiséget, és csoporttársaimmal folyton csak panaszkodtunk, hogy ezt lehetetlen megtanulni. De muszáj volt, így tanultunk minden nap többet vagy kevesebbet, de naponta minimum 3 órát, úgy, hogy csak arra figyeltünk. Azóta hihetetlen módon fejlődött a memóriám, meg bármely szakszöveget könnyebben értelmezek. Mondhatom azt, hogy az erőltetett tanulás megtanított arra, hogy kell tanulni. Előtte volt, hogy egyszerűen nem tudtam koncentrálni és idegesen vergődtem a könyv fölött, mert ötször el kellett olvasnom egy mondatot. Ma már ilyen nincs, elolvasom, megértem, tudom. Azt, amit elsőben alig tudtam megtanulni egy hét alatt, ma már simán megtanulnám egy nap alatt, és ez az idő folyamatosan csak csökken.
Az egyik professzor is mondta, hogy nekik nem az a céljuk ezen az egyetemen, hogy minden hülye adatot megjegyezzünk, mert úgysem tudunk. Egyszer úgy is el fogjuk felejteni, mennyi az inulin clearence, ha később nem foglalkozunk vele. Ezt a sok hülyeséget azért tanítják (persze valójában nem, nincs rá okuk, csak szívatni akarnak
), hogy megtanítsanak igazán összetetten gondolkodni, úgy, hogy egészében, és ne részleteiben lássuk a világot, és azért, hogy elérjük a határainkat, ahol már úgy érezzük, hogy nem megy tovább, de rá legyünk kényszerítve, hogy mégis továbblendüljünk. Mert aki nem képes legyőzni ezeket az akadályokat, az nem való erre a pályára, de szerintem ez minden szakra igaz. Meg persze azért, mert ez tipikusan egy olyan hivatás, ahol sosem dőlhetsz hátra, hanem egész életedben képezni kell magad tovább.
Emellett tudok neked olyan kísérleteket is mutatni, ahol a memória növekedését vizsgálták (a hippokampusz az egyetlen hely a központi idegrendszerben, ahol osztódnak a sejtek). Úgy kezdték, hogy az alanyoknak meg kellett jegyezniük először egy 7 jegyű számsort. Naponta kb. 20 percet kellett gyakorolniuk egy hónapon keresztül. Egy hónap múlva ugyanezek az alanyok már 30-70 jegyű számsort voltak képesek megjegyezni személytől függően. Csupán azért, mert folyamatosan gyakoroltak minden nap.
Szóval én, aki tényleg 2 éve nagyon durván rá vagyok kényszerítve a folyamatos tanulásra, azt mondom, hogy hülyeség, hogy a "megszállott tanulás" nem segít. A megszállott tanulás nagyon durván segít. Kivéve, ha lelkileg tönkretesz, nyilván nem úgy kell beosztani az időd.
A testedzésben egy ideje megjelent a felismerés, hogy egy bizonyos izomcsoport folyamatos erőltetett edzése sokkal kevésbé hatékony, mint a különböző fizikai gyakorlatok gyors egymásutáni váltogatása.
Ez megint hülyeség, a testedzésnek meg a tanulásnak semmi köze egymáshoz.
Érdekes amúgy a cikk, de egyrészt semmi forrás, másrészt egyszer azt állítja, hogy a folyamatos tanulás rossz, máskor azt, hogy a változatos tanulás jó, de nem írja le, hogy most a változatosan tanuló is folyamatosan tanult-e, vagy csak mindig mást. A memóriát és a tanulási készséget mindkettő ugyanúgy fejleszti, a különbség csak annyi, hogy az első személy már unottan fog visszatérni a feladathoz, míg a másiknak sikerélményt fog jelenteni, hogy fel tudja idézni azt, amit napokkal korábban tanult. De hidd el, ha 7 napig a pajzsmirigyről fogok tanulni, te meg 1 napig a pajzsmirigyhormonról tanulsz, a további 6 napban meg más hormonokról, akkor én többet fogok tudni a pajzsmirigyhormonról.
Amúgy az a tudás nem "ülepedik", később azért érted jobban, mert más helyzetekben, más feladatoknál és szituációban ugyanúgy elő kell hívnod, például nálunk az akciós potenciálról és idegrendszer folyamatokról már hatezer tantárgyból volt szó. Mindegyiknél elő kell hívni ugyanazt a tudást, de mindegyik ad hozzá valami újat is, amivel egyre bonyolultabb, de egyben tisztább lesz a kép. Az, aki gimi első osztályban azt sem tudta, mi az a szimpatikus, paraszimpatikus, enterális idegrendszer, ma már el sem gondolkodik rajta, mert annyiszor
átismételte különböző szituációkban. De például nekem a 30 éves háború hiába ülepedett jó sokat az elmúlt években, tuti, hogy kevesebbet tudok belőle, mint mikor tanultam.
Mert sosem kell használnom a róla összeszedett információkat.
Amúgy nem tudom, ezt miért írtam le, hosszú hozzászólást úgy sem olvas senki. Szerintem csak azért, mert nincs kedvem élettant tanulni.
