Én nem tudnék elképzelni egy tanyasi vagy falusi életet,
túl kényelmes vagyok hozzá, még az is zavar amikor valamiért korán zár a bolt pedig van itt sokféle.
Elmesélem neked azt amit pár éve éltünk át, panelban, városban, és most eltekintek a háttérben zajló, rokoni viszályoktól amik még inkább aláástak minket.
Sima napnak indult, a macska viszont furán viselkedett és nézte folyton a falat. Nem tudtuk mi volt ott, eleinte rovarra gyanakodtunk, de aztán mi is kezdtük hallani. Megnéztük, barnás, zöldes lé folyt a falból. Megijedtünk, ezzel párhuzamba rögtön egy nagy loccsanást hallottunk a szoba felől. A lámpákból ömleni kezdett a szennyvíz. Aztán a falakról, mindenhonnan. Kifutottam lenyomni a biztosítékot, hívtuk anyát hogy siessen haza mert nagy baj van, elázik a lakás, az ágy, a bútorok, minden! Rohant is haza, nem győztünk mit tenni, alig tudtuk menteni valaminket. A kárszakértő is késve jött ki napokkal, de a takarítókra se számíthattunk. Azt mondták, tegyük ki a szőnyeget a folyosóra, egy hét múlva elviszik. Ja, igen, csakhogy szennyvíz volt, tehát nyilván tudjuk hogy milyen higiénikus dologra próbáltak rábeszélni.
Azt hittük, minden oké, csak valahogy mégsem.. épp a wc-ből jött ki anya, épp az új holmikat tette be, amikor annyit láttunk hogy az egész wc-ből feltör, félméternyi szélesen, egyenesen a plafonig a barna szennyvíz. 12 emeletnyi bélsár és vizelet ömlött az egész lakásba. Ki voltunk akadva, rögtön bevágtuk a jószágokat a szobába és egyszerűen tehetetlenül néztük ahogy ömlik minden. Még az étkezőbe és a folyosóra is kiömlött. Katasztrófa volt az egész nyár...
A takarítókra nem számíthattunk, mindent kezdhettünk elölről, lakni se volt hol, mert egy ilyen lakásba ugyan hogy? Ezért mamánál húztuk meg magunk, míg anya megpróbált otthon rendet teremteni, hisz a barátja itthon se volt...
Eljött a csőcsere napja. Nagy sz*rba voltunk, ugye szó szerint, de ez volt a változás napja.
Aha, azt hittük.
Kijelentették, hogy az adott napon ne használjon wc-t senki, x időtől y ideig, mert nincs víz, a csöveket pedig a mi szintünkön kiszedték. Ohó, kár volt, mert a drágalátos felettünk lakó 12 emeletnyi emberből legalább 6 előre vett vizet vödörbe, hogy ők majd leöntik. Hm, egy volt a gáz. Hogy minden amit oda csináltak egészen akadálytalanul haladt a csövekben mindaddig, amíg el nem jutott a mi wc helyiségünkig, ahol nem volt cső. Cső, se fal sem volt, minden ránk ömlött (megint). Hogy ezután mi lett? A munkálatok nem folytak, mert akárhányszor próbálták a csöveket cserélni, mindig az arcukba kaptak a munkások valamelyik emeleti lakos bélsarából valami. Ja, és takaríthattuk az egész lakást, mert ugye a wc ajtót be nem lehetett csukni akkor.
Ennyi volt az utolsó előtti nyarunk.
Panel lakás, én így szeretlek!
Már azt hittem hogy valakivel ilyen hol jóban hol rosszban vagy.
Pedig így van.
