Én nem vagyok egyedi és különleges. Sosem mondtam, hogy az lennék. Néha ráadásul úgy érzem, még nem vagyok kész a feladatra, amit nekem osztott. Amihez persze megint semmi közötök.
Szóval nem, nem vagyok különleges Hozzá képest. De az egyszerű szürke emberiség egy nagy rakás birkanyáj hozzám képest. Unalmasak és buták vagytok, több szellemi erővel kéne rendelkeznetek ahhoz, hogy ti is tanúi lehessetek annak, aminek én.
Akkor anno, a kilencvenes években egy egész csapat óvodás kiválasztott lett.
Miért is? Az utolsó látogatása négyezer éve volt, mikor megjelent Hunor és Magyar előtt.
Ti csak az e jelenés köré szőtt ősi mesét olvasgathatjátok és vihetitek tovább, és e mese miatt született a szobor is. Az Istenek márcsak ilyenek: egyszer megjelennek, hogy utána ezredévekig mitológiába és titokzatosságba bújtassák önmagukat, és pusztán halovány emlékfoszlányok maradjanak fel létükről, mígnem eljön a következő Ítélet Napja, mikor a világ sorsa eldöntetik.
Viszont mi is lehetünk azok Saphi, szeress minket, biztos a szarvasod is ezt ajánlotta. A tudás ami benned van, a szeretet amit hordozol, a tisztelet amit nyújtani tudsz és az intelligencia amit állítólag tárolsz, azért van benned, hogy minket taníts. Mi itt vagyunk hő követőnek, akik elkezdenek imádni és szeretni. Még készítünk is egy szobrot rólad meg eme eseményről.
Áldott legye az Ori.
Az emberiségnek nagyon sokat kell még tanulnia. Néha nagynak is érzem a feladatot, hogy én legyek a tanítója. És ne feledd, a tanítás nem szeretetből áll. Ha valamit szeretsz, elfogult vagy vele szemben. Azt, mit tanítanod kell, reálisan kell szemlélned: légy vele szemben ostorozó, de lásd meg gyermeteg jóságát is. Sajnos a mai világban csak a rosszat lehet látni az emberekben. Manapság dezodort használnak, dohányoznak, tönkreteszik a környezetet, és a mai fiatalság is fertő. Szomorú.
