Duma topic 11

[Saphira]

Szerintem még mindig az akaraterő definícióját írod le, de gondolom, mindketten máshogy értelmezzük a kifejezést.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a továbblépéshez nem kell akaraterő. Minden lépéshez kell.

Az akaraterőnek meg pont az a lényege, hogyha elég erős, a bukásokból táplálkozik. Mert ott nincs rá szükség, ahol nincs lehetőség a bukásra. De felőlem használhatod a growth mindsetet, csak ez nekem megint valami áltudományos szónak tűnik, amivel újnak akarják beállítani az ősi bölcsességeket.

[Gdat88]

Azért nem akaraterő, mert akaraterő ahhoz kell, hogy megcsinálj egy olyan dolgot amit nem szeretsz. Nekem pl. sosem kellett ahhoz akaraterő, hogy lemenjek thai boxolni, mert imádtam. Van akinek akaraterő kell ahhoz, hogy elmenjen mozogni, mert rossz érzéseket társít hozzá. Van akinek az a hobbija, hogy tanul, van aki meg utálja és ahhoz igen nagy akaraterő kell.

Az, hogy mindenhez kell-e akaraterő tényleg azon múlik, hogy hogy értelmezzük a szót. De ha én ki akarok menni sétálni a napsütésbe, mert minden vágyam ez. Arra szerintem kár azt mondani, hogy megvolt hozzá az akaraterőm, hogy elmenjek sétálni. Ezt a szót inkább egy ellenállással kapcsolatban szokták használni. Hogy fáj lefutni a maratont, de az akaraterőm segítségével megcsinálom.

[Saphira]

Szóval az akaraterő ahhoz kell, amit nem szeretsz? Akkor a maratont lefutók nem szeretnek maratont futni?

De inkább felhozok egy hasonlatot: akaraterő a céljaid eléréséhez kell, és a célhoz vezető út mindig hegyvölgyeken vezet át. Nincs szükséged akaraterőre, ha fent vagy egy hegycsúcson, ahonnan belátod az egész világot, és látod a közelgő célt is. Ha viszont megrekedsz egy mély völgyben, ahol minden irányból hegyek állják az utad, és a cél hirtelen túl távolinak, láthatatlannak tűnik, akkor szükséged lesz rá. És lényegtelen, hogy miből épült a hegy: félelemből, lustaságból, nehézségből, mert bármilyen akadály is áll előtted, akaraterő kell ahhoz, hogy legyőzd. És mikor ott leszel lent a mélyben, látod majd, hogy sok ember "letelepedik", ott marad, mert nincs elég ereje, hogy elinduljon. Sokan maradásra győzködnek, mondván, hogy ne menj, nem vagy képes megmászni a hegyet, és mindeközben téged is marcangol belülről az érzés, hogy el fogsz bukni. Ezeknek eredője és az akaraterőd nagyságának viszonya adja meg, hogy elindulsz-e, vagy te is a völgyben maradsz a többiekkel lemondva a célodról.

Mint mondtam, lényegtelen, miből épültek a hegyek. Lehetnek bármiből, mert soha nem az számít, mi állja az utadat, hanem az, hogy egyáltalán van-e erőd elindulni. Az én hegyeim sem félelemből épültek, hanem nehézségből és önmarcangolásból, mégis akaraterőre van szükségem, hogy legyőzzem őket.

És persze most mondhatod, hogy az a különbség, hogy a "growth mindset" embereknek nem is állják el hegyek az útját. De ez nem igaz, minden ember életében vannak hegyek és völgyek. Legfeljebb vannak olyan erős emberek, akik soha nem állnak meg egy-egy völgyben, nem gondolkodnak a maradáson, nem néznek fel bizonytalanul a magasabbnál magasabb hegyekre, és elengedik a fülük mellett más emberek maradásra biztató szavait. Ők csak mennek gondolkodás nélkül, és szőrszálhasogatás lenne azon vitázni, hogy a hatalmas akaraterő vagy a growth mindset hajtja őket, mert az eredete és vége úgyis ugyanaz.

Az pedig, hogy nem kell akaraterő a thai boxoláshoz vagy egy sétához, megint nem keverhető ide, hiszen te magad mondtad, hogy a sétához mindset sem kell. Mivel ott nincs cél. Vagy, ha van is, nem egy völgy mélyén vagy, ahol hatalmas hegyként magasodik feléd a thai box vagy a séta.

[Gdat88]

Az is egyfajta mindset, hogy szórakozásnak fogok fel valamit vagy munkának. És pont erről szól az egész, hogy a félelem nem egy objektív létező dolog, csak a mi fejünkben lehet. A mindsetekben való gondolkodásoknak pont az a lényege, amit te figyelmen kívül hagysz. Ha mondjuk nagy közönség előtt kell beszélni, van aki úgy fél, hogy szenved és van aki alig várja, hogy mehessen. Mert más program fut az agyában ezzel kapcsolatban. Aki fél annak hatalmas akaraterő kell ahhoz, hogy kimenjen, aki nem fél, az semmilyen ellenállásba nem ütközik, nincs szüksége akaraterőre sem. Ha megváltoztatja az ember a mindsetjeit. Erre vannak módszerek, pl. a neuro lingvisztikus programozás. Akkor sok akadályról kiderül, hogy azok nem is léteztek, csak ő képzelte oda.

[gman]

Mi az istent csináltál a Dumával Gdat!?

[Saphira]

Gdat, ezt meg hozzáállásnak hívják, nem mindsetnek.

Ugyanakkor te is figyelmen kívül hagysz valamit: az élőlények nem számítógépek, amelyeknek egy kattintással átprogramozod az agyát. Valakinek ünnep kiállni beszélni nagyközönség előtt, mert pozitív hatások és tapasztalatok érték korábban. Például gyerekkorában színészkedett, és mindig megdicsérték. Másnak nehéz kiállni, mert rossz tapasztalatokat társít hozzá: például régen kinevették, ha énekelt vagy beszélt. Ez a sok-sok hatás mind beépül a gyermek agyába, ezzel előbb te is egyetértettél a diákos példát felhozva.

És ez nem azt jelenti, hogy innentől örökké megrekedsz itt, de nem is azt, amit te mindsetnek hívsz, hogy hirtelen átprogramozod az agyad. Ez azt jelenti, hogy le kell győznöd a félelmed, és nem az "agyad hirtelen átprogramozásával", hanem a hegy megmászásával. Csak egyetlen egyszer kell legyőznöd, hogy többé ne tornyosuljon feléd. Ha legyőzöd, neked sem fog többé akadályt jelenteni, pont mint annak, akinek eddig is ünnep volt a szereplés.
 
A félelem meg nem abból táplálkozik, hogy én milyen mindsetű ember vagyok, hanem a korábbi, akár gyermekkori tapasztalatokból, amelyek láthatatlanul épülnek be az ember agyába.

[Gdat88]

Igen a hozzáálláshoz hasonlít a legjobban ez a fogalom. A wikipédia ezt írja.

In decision theory and general systems theory, a mindset is a set of assumptions, methods, or notations held by one or more people or groups of people that is so established that it creates a powerful incentive within these people or groups to continue to adopt or accept prior behaviors, choices, or tools

Amúgy dehogynem. Az emberek számítógépek javarészt. Ki milyen mértékben tudatos az más kérdés. Ha erős érzelmi hatás éri az embert, az ad is egy programot az agynak. Pl. valakit megaláznak és nem akar többet kimenni nyilvánosság elé beszélni. De ha nem adnál valakinek 3 napig enni és azt mondod, hogyha tart egy nyilvános beszédek akkor kap enni. Rohanna, hogy megtartsa a beszédet.

De nem csak fizikai beavatkozásokkal lehet ezt elérni. A katathym imaginatív pszichoterápia is erre szolgál. És persze, minél mélyebben van egy trauma, annál több idő lehet feldolgozni. De ettől függetlenül működik.

Annyi a lényege, hogy bizonyos módszerek segítségével (Most részletesen nem írom le, de fent van a neten ha érdekel) elképzeli a traumát amit érzett, más megvilágításba helyezi. Illetve elképzeli, azt is, hogy hová jut, ha nem változtat a hozzáállásán és akkora fájdalmat kapcsol a régi mintához, hogy az újat kezdi követni. Nem tudatosan, hanem automatikusan.

[Saphira]

Látom csak hétszáz oldalt kellett tele írni, hogy a korábbi "nem fizikai világban létező lelkünk irányít minket"véleményed lecseréld arra, hogy számítógépek vagyunk.

[Gdat88]

Nagyon is összeegyeztethető a kettő. Számítógépek vagyunk, de mi magunk vagyunk a programozók is. Tudjuk programozni magunkat. Ki olyan mértékben, amennyire tudatos. Nyilván ha valaki nem tudja, hogy mit miért tesz, az nem is tud változtatni rajta. Amiket mondtam 700 oldallal ezelőtt, az nem ütközik ellentmondásba ezekkel. Jól megférnek egymás mellett.

Nyilván nem pusztán gépek vagyunk. Direkt írtam úgy, hogy javarészt számítógépek. Mert az átlagember. Én is, mielőtt valami istenkomplexust látnál bele. Még ezen a szinten mozog. Amit régebb is felhoztam, hogy a buddhista szerzetes, aki halálos nyugalommal felgyújtotta magát és szépen ült fájdalom nélkül amint elég, már jóval kijjebb tolta a határait és kevésbé volt olyan mint egy gép. Több hatalma volt maga felett.

[Sabaku]

Éééés a nap hír, hölgyeim és uraim:
http://teveclub.hu/myteve.pet

Még megvan az a teve amit jó 10 éve csináltam elsős koromban Kár hogy megint éhen fog dögleni pár héten-napon belül, mert én biztos hogy nem fogom újra gondozni, az tuti xD

[noemimi-chan]

Én már a tevém nevére sem emlékszem, arra emlékszem, hogy már a 8 éves gimibe jártam mikor csináltam és még csak nagyon kevés osztálytársamnak volt otthon internetje akkor (nekem nem volt), a "vállalkozó gyerekeknek" volt leginkább, mi a suliban vagy a könyvtárban neteztünk (utóbbiban percdíjak voltak 1 perc 1 korona, ami akkor még csak 6 forint volt).

Emlékszem még azon időkre is mikor Esztergomnál csak komppal lehetett átmenni a Dunán, ha kocsival akartunk menni egyszerűbb volt Szalkánál átmenni, nem kis kerülővel Magyarországra.

Öregnek érzem magam ismét, még az új frizurám is öregít, túl rövid ahhoz is hogy normálisan befonjam. Nem értem am, hogy miért siratom most a hajam mikor régen a hát közepéig érő hajam gond nélkül levágattam a tarkómig.



És még a tananyag is baromi uncsi és logikus, tehát egyszerűnek tűnik, ezért nehezen veszem rá magam a tanulásra így megfognak szívatni, hiszen mégcsak azt sem érzem, hogy bármi tétje lenne a zh-nak. X"D

[kronosz7]

Akaraterőt én úgy értelmezem, hogy bármilyen előttünk álló leküzdendő akadály átlépéséhez ez kell. Példák.: Függőség leküzdése,(Saphira példája) maraton futás amikor a feladást/fáradtságot kell legyőzni, amikor valakit tragédia ér de mások miatt jókedvűnek mutatja magát stb. szerintem ezekhez több dolog is kell, de akaraterő nélkül egyik sem kivitelezhető.

[gman]

Egyszer élünk alapon vettünk egy vagon Deluxe csokit. Ha a gyerek nagyobb lesz, úgyis ő kapja az összes finomságot, most kell kiélnünk magunk.

Noe, ne legyél már ilyen negatív! Ez amúgy sem illik a témába.

[Syzygy]

In integum restitutio-t hajtok végre a dumában, szóval napi cukiság:

This is what happens when a walrus falls asleep on a surfacing submarine...

[Hakuu]

Ez tisztára úgy néz ki mint az évfolyam társam.