Győzzön meg valaki, hogy a képregényrajzolás jobb.
Na, akkor figyelem! Tényfeltárás következik!
Mióta egy könyvkiadónál tevékenykedem, elég sok mindenről lehullt a lepel számomra. Ezek közül az egyik, hogy a zsánerspecifikus könyvek (fantasy, sci-fi, horror) eladhatatlanok megfelelő reklám nélkül. A reklámot egy filmfeldolgozás is gerjesztheti, vagy egy nagyon erős, több millió forintot felemésztő marketingfogás, vagy egy bejáratott név. Ezek nélkül a könyv - hiába ír róla szépeket minden kritikus - komolyan eladhatatlan, pláne ha MO-n még nem ismerik. Ez az oka annak, hogy olyan írókat, mint Arthur C. Clarke, Robert E. Heinlein, Robert E. Howard, Robert Silverberg, Kim Stanley Robinson (ezt a sok Robot) vagy Neal Stephenson nagyon kevesen ismernek, pedig külföldön igazi sztárok.
Az pedig, hogy a magyarok nem olvasnak magyart, az a magyar mentalitásban keresendő. A kötelező olvasmányok általában elveszik a gyerekek kedvét (magamból indulok ki) a rendszeres olvasástól. Nincsenek olyan hatással a fiatal elmére, mint egy izgalmas űrcsata, vagy kardpárbaj. Évekkel később persze ezeket is megtanuljuk értékelni, ha már eleget olvastunk. de a fiataloknak kell a kaland, az izgalom, a románc és a küzdelem egy történetben, hisz filmek terén is ugyanazt szokták keresni.
A magyar szerzőkkel pedig - ahogy arra már rávilágítottatok - az a baj, hogy sokan azt sem tudják, hogy magyarok. Egy Sohár Anikó nevű műfordító rántotta le a leplet arról, hogy ezek álfordítások voltak. A Cherubion (mai Delta Vision) és a Valhalla Páholy (kb. mai Szukits) kedvelt szokása volt, hogy a szerkesztők (tehát nagyrészt belsős emberek) publikálták saját műveiket álnéven, mert a rendszerváltáskor megnyílt magyar piac meghozta az igényt külföldi szerzők regényeinek lefordítására. Gáspár András a szerepjáték jelenséget szerette volna itthon is elterjeszteni (hasonlóan az akkori kortárs sci-finek számító cyberpunkkal), melyet a MAGUS-sal sikerült elérnie. A nép kajolta, de nem tudták, hogy ezeket magyarok írták. Ezért erősödött tovább a sztereotípia, hogy a magyarok nem tudnak írni. Akkor még kezdetleges volt az internet, nem lehetett könnyen kinyomozni, ki volt magyar és ki nem.
A korábban magyar névvel megjelentetett sci-fiket és fantasyket a mai kritikusok azzal támadják, hogy jellemzően másolták a külföldieket, és ez valahol így is van. Magyarországon nem igazán ment végbe a sci-fi/fantasy egyedi hullámának kiépítése, ezért ha született is olyan SF/F regény, ami Magyarországon játszódott magyar helyszíneken, gyakran csak külföldi karakterek voltak, magyar nevekkel. Az ezredforduló után kicsit megnőtt az igény magyar írókra, akik már a kortárs sci-fi és fantasy minőségéhez mért munkákat próbáltak produkálni, több-kevesebb sikerrel. László Zoltán Nagatéja például nyitott az urban fantasy felé, ahogy A Keringés is nyitott a hard sci-fi felé, és bár a kritikusoknak mindkét könyv elnyerte a tetszésüket, számomra mindkettő *kicsillagozva* unalmas volt. A magyarok egyébként is el vannak kényeztetve. És itt jön az érdekes rész.
Hazánkban jóformán csak olyan sci-fi és fantasy regények jelennek meg, melyek díjakat nyertek, ígéretes szárnynyitogatások vagy egy franchise részét képezik. Szó szerint a legjobbak legjobbjai jelennek meg nálunk már évek óta, legyenek azok klasszikusok vagy modernek. Ennek megfelelően a magyar írókhoz mért elvárás minden szempontból nevetséges.
Ha például egy külföldinek megjelenik magyarul a regénye, és teszem azt, irodalmi szempontból nem valami szép a szöveg, akkor a tömeg elkezdi ostorozni a fordítót, és bele sem gondol abba, hogy maga a szerző ír rosszul. Ha egy magyar követ el hasonló hibát saját regényében, mindenki támadja. A magyarok nem veszik figyelembe, hogy:
- A magyar sci-fi és fantasy csak mostanában kezdte igazán nyitogatni a szárnyait, így nem ártana türelemmel támogatni az alkotókat, és a mocskolódások helyett pedig szépen megfogalmazott kritikákat írni.
- Ugyanezen oknál fogva nem kéne elvárniuk azt, hogy egy író már az első regényével megírja a világ legjobb SF/F regényét. A későbbi bátorítás és az idő sokat segíthet egy írónak kiépíteni egy egyedi stílust, de ha esélyt sem igazán kap, akkor nincs miről beszélni.
- Abba kéne hagyni a külföldiekkel való összehasonlítást, nem pedig várni a "magyar Tolkient, Salvatorét, Jordant stb.", mert senki sem tudja megírni ugyanazt.
- A grammar naziskodást is félre kéne tenni, ha véletlen hibákat találunk egy szövegben. A magyar egy nagyon nehéz nyelv, még számunkra is. Az elitista hozzáállás csak legyilkolja a lelkes írók kedvét. Ezen kívül elég legyen már a "ponyva" szó becsmérlő használatából is!
Amíg ezek nem valósulnak meg, és a lelkes kezdők azonnal a mondva csinált, sznob kritikusokkal kerülnek szembe megfelelően ügyes kritikusok helyett, nehéz lesz megfelelni az elvárásoknak. Sajna az internet miatt - és hogy alig van rendesen működő, nyomtatott sajtó Magyarországon, ami kifejezetten könyvekkel foglalkozna - erre egy ideig várni kell, hacsak nem vesszük fel a harcot a sznobsággal.
