Laterneman
Kezdő Jounin
Nem elérhető
Hozzászólások: 418
|
|
« Válasz #1466 Dátum: 12 dec 13, 13:45:08 » |
|
Úgy döntöttem, ha már leírtam, hogy rám milyen hatással volt a Gyűrűk Ura, így egy új rovatot hívnék életre a topicon belül, ahol szeretném leírni/bemásolni azokat az idézeteket, könyveket, amelyek legnagyobb hatást gyakorolták rám, hátha ezekből valakinek megtetszik valamelyik és elkezdi olvasni. Lesz köztük ponyva, szépirodalom, slam poetry, minden. Spoileresek is lehetnek, így hát óvatosan! Ezt jelzem előre.
"(...) Úgy vonz a beton, szinte fáj. Kovalens kötés: egy laza sejtstruktúrába integrál. Inkább otthon, de nem haza." Závada Péter: Ahol megszakad - Pesti sampon
"- Úgy van - mondta Gandalf. - Mert jobb hármasban hazalovagolni, mint egyedül. Nos, drága barátaim, most, itt a tengerparton ér véget a szövetségünk. Menjetek békével. Nem mondom, hogy ne sírjatok; mert nem minden könny keserű." J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura - A király visszatér
SPOILER " Becsukhatom a szememet Belső-Vilgára, s mindenre, ami azon túl található. Ám önök között, akik a füleket adják, amelyek nélkül egy napot sem ér meg a mese, akadhatnak olyanok, akik talán kevésbé hajlanak erre. Önök a komor, céltudatos egyének, akik nem hiszik el, hogy sokkal több öröm van az utazásban, mint a célban, akárhányszor bizonyítsák is önök előtt ennek az igazságát. Önök a szerencsétlenek, akik a szeretkezést összetévesztik a végén azzal a ványadt fröccsenéssel (végül is az orgazmussal Isten jelzi, hogy befejeztük, legalábbis egy időre, ideje szunyálni). Önök a kegyetlenek, akik tagadják Szürkerév létezését, ahova a mesék fáradt vándorai tartanak pihenni. Önök azt mondják, hogy tudni akarják, mi lett a vége. Azt mondják, kövessük Rolandot a Toronyba; azt mondják fizettek, látni akarják a folytatást. Remélem a többség okosabb ennél. Remélem azért jöttek, hogy mesét hallgassanak, nem azért, hogy keresztülrágják magukat az utolsó lapig, hogy lássák, mi van oda írva. A vég mindig lehangoló. (...) Így hát, Kedves Olvasóm, ezt mondom neked: itt megállhatsz. Legyen az utolsó emléked, hogy látod Eddie-t, Susannah-t és Jake-t a Central Parkban, ismét először együtt, amint hallgatják a kórus előadásában, hogy "E gyermek volt a megígért mag". Légy boldog abban a biztos tudatban, hogy előbb-utóbb Csi is betoppan (valószínűleg valami kutya alakjában, amelynek hosszú a nyaka, különös, aranyszínű gyűrűk vannak a szeme körül, és az ugatása néha kísértetiesen emlékeztet beszédre) ebbe a társaságba. Szép kép, ugye? Én legalábbis úgy vélem. És nagyon közel áll a boldog véghez. Közel, mint az adóhivatal, ahogy Eddie mondaná. Ha továbbmész, biztosan csalódni fogsz, talán még a szíved is meghasad. Egyetlen kulcs maradt az övemen, de az csak a végső ajtót nyitja. Ami mögötte van, nem fogja megjavítani a szerelmi életedet, nem sarjaszt hajat a pilisedben, nem növeli öt évvel a természetes élettartamodat (öt perccel sem). Nincs olyan, hogy boldog vég. Eggyel sem találkoztam, amely felérne az "Egyszer volt hol nem volt"-al. A vég mindig elkedvetlenítő. A vég az Isten veled egy változata."
Még mindig itt vagy? Akkor gyere. (Hallottad, mekkorát sóhajtottam?) Itt van a Setét Torony, a Vég-Világ vége. Könyörgöm, nézd csak meg. Jól nézd meg. Itt a Setét Torony a naplementében.
Stephen King - Setét Torony 7.
SPOILER " Figyelmét akkor egy kerek torony vonta magára, amely mögötte emelkedett ki a háztetőből. A körbástya falából sárfoltos, rongyos chitonba öltözött, komor arcú férfi lépett ki; fekete szakálla volt, lábán maga készítette szandál. – Ejha – kiáltott fel Woland, és csúfondárosan tekintett a jövevényre. – Téged aztán igazán nem vártalak! Mi járatban vagy, hívatlan vendég? Hozzád jöttem, gonoszság szelleme, árnyak fejedelme! – válaszolta az érkező, és összevont szemöldöke alól dühösen méregette Wolandot. – Ha hozzám jöttél, miért nem kívánsz jó napot, valahavolt vámszedő? – rivallt rá Woland. – Mert azt szeretném, ha leáldozna a napod – válaszolta a jövevény orcátlanul. Pedig bele kell törődnöd – válaszolta Woland, és ajkát gúnyos mosolyra húzta. – Mihelyt megjelentél itt a tetőn, máris elvetetted a sulykot. Megmondom, miben van a hiba: a hanghordozásodban. Úgy ejtetted ki a szavakat, mintha nem ismernéd el sem az árnyékot, sem a gonoszságot. De légy szíves egy pillanatra eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden ember, minden tárgy, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy. – Nem óhajtok veled vitatkozni, vén szofista – felelte Lévi Máté. -Más-más nyelven beszélünk, mint mindig, de ez mit sem változtat azon, amirõl beszélünk — állapította meg Woland.— Nos?… — Elolvasta a Mester regényét — mondta Lévi Máté. És arra kér, vedd magadhoz a Mestert, Margaritájával együtt, és jutalmazd õket örök nyugalommal. Nem túlságosan nehéz feladat ez neked, gonoszság szelleme? — Nekem semmi sem nehéz, ezt jól tudod — válaszolta Woland, s rövid szünet után megkérdezte: De miért nem veszitek õt magatokhoz, a fénybe? — Mert nem érdemli meg a fényt. Nyugodalmat érdemel — válaszolta Lévi csüggedten" Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
" Íme, ilyen érzés Anakin Skywalkernek lenni, most és mindörökké: Az univerzumod első hajnali fénysugara fájdalommal születik. A fény éget téged. Mindig is égetni fog. Éned egy része örökké ott fekszik majd a fekete üveghomokon, egy tűztó mellett, miközben olthatatlan lángok marnak a húsodba. Hallod súlyos lélegzeted hangját. Durva, nyers hang, máris végigcsikarja az idegeidet, de nem tudod megállítani. Soha többé. Még csak lelassítani sem tudod. Hiszen semmi nem maradt a tüdődből. Mellkasodba drótozott gépek lélegeznek helyetted. Örökké azok pumpálják véráramodba az oxigént. - Lord Vader? Lord Vader, hallasz engem? És te nem hallod, legalábbis nem úgy, ahogy eddig hallottál. A fejedet bebörtönző acélhéj szenzorai közvetlenül a szavak jelentését szivárogtatják az agyadba. Kinyitod megperzselt, fakó szemed; optikai szenzorok integrálják a fényeket és árnyékokat a világ förtelmes, csalóka képmásává körülötted. Vagy talán az is lehet, hogy a képmás tökéletes, és maga a világ lett förtelmes…? - Padmé? Itt vagy?Jól vagy? – próbálod kimondani, de egy idegen hang szólal meg helyetted a szétégett ajkaid, nyelved és torkod pótlékaként szolgáló beszélőgépből. – Padmé? Itt vagy? Jól vagy? - Nagyon sajnálom, Lord Vader. Attól tartok ő meghalt. Úgy tűnik, féktelen haragodban elpusztítottad őt. Ez jobban éget, mint akkor, ott a láva… – Nem… nem, ez nem lehetséges! Szeretted őt. Mindig is szeretni fogod. Soha nem akarhatnád a halálát. Soha. Azonban emlékszel… Mindenre emlékszel. Emlékszel a sárkányra, amely világra hozta szívedben Vadert, hogy elpusztítsa őt. Emlékszel a Vader vérében keringő jéghideg méregre.Emlékszel Vader haragjának izzó kohójára és a fekete gyűlöletre, amivel megragadtad a torkát, hogy beléfojtsd hazug szavait…És elérkezik egy lángoló pillanat, amikor végül megérted, hogy soha nem létezett sárkány. Nem volt semmiféle Vader. Csak te voltál. Te, Anakin Skywalker. Hogy mindez te voltál. Te vagy. Csakis te. Te tetted. Te ölted meg őt. Megölted, mert végezetül, amikor végre megmenthetted volna… amikor elmehettél volna vele… amikor gondolhattál volna rá… akkor csak önmagadra gondoltál… Ez az a lángoló pillanat, amikor végre megérted a sötét oldal csapdáját,a Sith-ek végső kegyetlenségét… Mert mostantól csak ez az önmagad az, amid valaha is lesz. És őrjöngsz, és üvöltesz, és belenyúlsz az Erőbe, hogy összezúzd az árnyat, amely elpusztított téged, ám olyan mérhetetlenül kevesebb vagy most, mint ezelőtt… Most félig gép vagy: mint egy megvakult festő, egy megsüketült zeneszerző… Emlékszel rá, hol volt benned az Erő… Ám az erő, amit megérinthetsz, emlék csupán, így aztán az egész világromboló haragoddal mindössze a körülötted lévő droidokat és műszereket teszed tönkre, és az asztalt rongálod meg, amire felszíjaztak… és végül meg sem érintheted az árnyékot. Végül még csak nem is akarod. Hiszen, végül nem maradt rajta kívül semmid. Mert a sötét árny megért téged, az árnyék megbocsát neked… az árnyék magába gyűjt téged… És kohóként izzó szívedben, a saját lángjaid között égsz. Hát ilyen érzés Anakin Skywalkernek lenni. Örökké…" Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja
Először ennyi.
|