Könyvek, képregények

[Éjfél]

Jah, és? (írnám ezt ha nem lenne négy szavas szabály)

11 évesen olvastam konkrétan. Az már más kérdés hogy most többet vagy mást nyújtana.. de nem volt rá írva a borítóra hogy ne olvasd el ha nem vagy még minimum 15. :*
Még ezt is jobb volt olvasni mint a valósággal szembesülni. ^^

[Aes Sedai]

Nincs teljesen igazad szerintem. A Legyek Ura élvezhető gyerekfejjel is. Csak aztán újra el kell olvasni, nagyobb korban, hogy igazán megértsd.

Feist jó. Főleg az elsők (A tanítvány, A mester, Ezüsttövis, Sethanon alkonya.) Meg még a Király kalóza. A kígyóháború sorozat annyira már nem volt jó, az utolsó kötete kifejezetten gyenge lett.

Hát jah, a Trónk Harca esetében ez az ár probléma gyakran felvetődik. Sajnos igencsak borsos ára van a köteteknek... de érdemes nézni az akciókat, netes boltokban is.

[viktor6665]

Az Eragon nem Gyűrűk ura koppintás, a szerző maga írta a könyvében, hogy Tolkien nagy hatással volt rá, és bár a 3alapfaj ugyanaz a világban ez igaz, de a történet másik univerzumban játszódik.

Gyűrűk urát én is végigolvastam és nekem annyira nem jött be, olyan negatív, siralmas hangulata volt az egésznek, főleg a vége fele. Bár a sztori zseniális azt el kell ismernem, de ennél a műnél nekem a filmtrilógia sokkal jobban tetszett.

[Laterneman]

Jó hát, minden regény élvezhető gyerekfejjel  El lehet olvasni Orwellt is, bármelyik Asimov művet, csak nem jön le pont a lényege.

Az Eragon nem Gyűrűk ura koppintás, a szerző maga írta a könyvében, hogy Tolkien nagy hatással volt rá, és bár a 3alapfaj ugyanaz a világban ez igaz, de a történet másik univerzumban játszódik.

[Aes Sedai]

Én elég sok Asimov művet olvastam el gyerekfejjel, és nekem tetszettek, és a lényeg is átjött szerintem. Legalábbis azona  szinten, hogy értettem miről szól, és el tudtam mondani a saját szavaimmal is. Későbbi olvasatoknál persze azért sokat tett hozzá a közben megszerzett filozófiai meg történelmi, társadalmi stb ismeretek.

Az Eragon nem Tolkien koppintás. Hanem Feist és Robert Jordan koppintás.

[Gdat88]

Szerintem a Gyűrűk ura borzalmasan rossz. Lehet, hogy én nem látom át milyen értéket kellene benne felfedezzek, szóval ha valaki tudja az légyszíves írja le.

[Laterneman]

A technikai sallangokat nem hozom fel, hogy Tolkien egy komplett, működő nyelvet hozott létre és egy mitológiát alkotott köré, ami teljesen megállja a helyét, mert szerintem nem is ez a lényeg, bár nem kérdőjelezem meg a zsenijét. Azzal sem foglalkozok, hogy egyébként a II. világháborút is leképezi az egész.

A lényeg a kalandok. Gyakorlatilag Tolkien vezette be azt a szemléletet, amit egyébként most már sok mű, sőt anime (One Piece) is oszt, miszerint nem a végcél a fontos, hanem az oda vezető út. Én bár előbb láttam a filmeket, de azt se úgy néztem, később pedig a könyveket sem úgy olvastam, mint a legtöbb fantasyt (pl.: a Trónok Harcát), hogy derüljön már ki végre valami, történjen valami, érjék el végre a karakterek a céljukat. És szerintem Martin egy hasonló dolgot próbált teremteni, csak neki nem sikerült, mert túl sokáig húzza a dolgokat, túl sok karakterrel, akiknek ugyan a dédanyáinak a nevét is tudjuk, mégse érdekel minket mi történik velük. (ez egyébként valószínűleg azért van, mert Martin high-fantasyt ír, a kalandok-szereplők kettőse meg inkább tündérmesékben marad meg, mint Tolkien Gyűrűk Urája [pl nem hullanak el azok a szereplők, akiknek végig drukkoltál, és így a többiek kalandjaira már nem is vagy kíváncsi]).

A másik ok a felnőtté válás allegóriája, ami végigkíséri az egész Gyűrűk Urát. A szereplők megismerik egymást és lassan barátokká lesznek, legjobb barátokká, akik minden bajból kihúzzák a másikat. Belépnek a gimnáziumba, és megismerik azokat a karaktereket, akiket örökre a szívükbe zárnak. Problémákkal kell megküzdeniük, mint orkok (dolgozat), balrog (témazáró) és végül az egy Gyűrű (akár az érettségi megszemélyesítve). De mindezt együtt képesek véghezvinni. Eközben éri őket hideg-meleg, társak elvesztése, de mindig megmaradnak egymásnak.
Ezután viszont elkezdődik a felnőtt élet. Az Egy Gyűrű megsemmisült, Szauron és serege elpusztult. Még egy nyúlfarknyi kaland, a Megye felszabadítása hátravan, a gimnázium utáni összejárások, baráti találkozók érezhetően halványuló szele.
Aztán megtörténik az elkerülhetetlen. A Szövetség szétszakad. Frodó és Gandalf a Szürkerévből a valák földjére utazik, hogy őket soha többé ne láthassák (a barátok, akik külföldre mennek). Gimli és Legolas együtt járják be Középföldét, Aragorn királlyá lesz a vele járó problémákkal, Trufa és Pippin két különböző országban telepedik le, Samu pedig egyedül marad. Mert igaz, hogy vele lesz Rozi, de innen nincs visszaút.
A valaha volt legjobb barátok már alig-alig, vagy soha többé nem találkoznak egymással, egy új szakasz következik, felelősségekkel, melyeket egyedül kell leküzdenünk, nem lesznek ott egymásnak, hogy segítsenek.

Számomra a Gyűrűk Ura utolsó oldalai az évszámokkal, függelékkel, az a legszomorúbb pár oldal, amit valaha olvastam. És szerintem ezért gyönyörű, mert igaz, hogy happy end, de az ember mégse érzi annak, mert tudja, mert Tolkien ráébresztette, hogy nem létezik olyan, hogy boldog vég. A vég mindig szomorú és mindig eljön. A kalandok azok, amiket meg kell becsülni, amíg tartanak, mert utána minden megváltozik. Nem mondom, hogy rosszra fordul, mert nem. Családunk lesz remélhetőleg, ami ugyanúgy szeretni fog, és azért a barátainkkal is találkozni fogunk. De nem lesz már soha olyan felhőtlen az egész, mint annak idején.

Ne akarjatok túl gyorsan felnőni.

[Kirito]

Leslie.L. Lawrence!

Amit ajánlok:
-Álmaim asszonya & Mogyoróallergia (Egybe vannak, nem egy nagy összeg, tökéletes karácsonyi ajándék, és fantasztikus könyvek Egy kerek történetet foglal magába a kettő. 2012-azaz nemrég- jelent meg:) )

-Hannahanna Méhei  (Régebbi, de jó könyv)

Na bemutató:

Álmaim asszonya:

Debby'O Hara (Deborah 'O Hara ) egy kisvárosban éldegélő teljesen normális 14 éves lány. Egészen addig, míg egy rejtélyes asszony nem kezd megjelenni álmaiban. Látszólag mondani akar neki valamit, egy ismeretlen, ősi nyelven. A nő középkori, elegáns ruhában van, szép az arca, és kreol bőre van(Könyvben írták, nem én találtam ki ) .  Az asszony rá akarja vezetni valamire / avagy figyelmeztetni. Debby nem fél tőle, és annyira nem is érdekli.

Megjegyzés(1): A nőnek eleinte nem sok szerepe adódik a történetben, később annál több. Ugyan az eleje unalmas, a 40 oldaltól (Kb) beindulnak az események. Megjegyzés vége.

Nem sokkal később az új tanárukat meg próbálja meg ölni egy fiatal, 20 pár éves Vanessa nevű hölgyemény. Ám mielőtt leszúrhatta volna Mr Peterson-t(Tanár neve, asszem , most nem nézem meg) Debby félelmét legyőzve odasétál, és elveszi a lánytól a kést. Miután elvette, egy gyümölcskosarat húz a fejére, és jól megcsapkodja Sheakspire drámával. A könyvben sok vicces, érdekes, és ijesztő részt találunk . Roppant szórakoztató, mellesleg aki szereti a krimit, annak ez egy csodakönyv. Mivel, most nincs időm írogatni , ha valaki kíváncsi rá, én szívesen megírom tartalmát a könyvnek. Persze nem készülöm felfedni a további dolgokat, csak biztosítani az illetőt, hogy nagyon jó könyv

10/11 pontot kap.

A Mogyoróallergiát, és Hannahanna méheit későbbre hagyom.

[Gdat88]

Laterneman: Az a baj, hogy ami összefoglaltál az már jobban tetszett, mint a Gyűrűk ura.

Tényleg jó dolog a kalandozás és ezt rengeteg könyvben, filmben, animében át tudom érezni, de nem a Gyűrűk urában. Nincs mélységük a karaktereknek és így nem érdekel mi lesz velük. A Trónok harcában az a szövevényesség ami van úgy láncol a képernyő elé, hogyha akarnék sem mehetnék el, szinte minden szereplő érdekes és ehhez egy olyan sztorit írtak aminél azt sem tudom hová kapjam a fejemet. A Gyűrűk ura meg olyan egydimenziós. Lehet ha a könyvet is végigolvasom megfogott volna a mitológiája, mert az nagyon szokott érdekelni mindenben, de a harmadáig bírtam olvasni és végig vártam, hogy majd mikor lesz jó.

[Aes Sedai]

Érdekes, hogy ugyanaz a történet mennyire mást jelent az egyes olvasóknak. Nekem pl semmi ilyesmi eszembe se jutott róla, teljesen mást jelentett nekem az egész. De jó a te értelmezésed is.

[viktor6665]

A technikai sallangokat nem hozom fel, hogy Tolkien egy komplett, működő nyelvet hozott létre és egy mitológiát alkotott köré, ami teljesen megállja a helyét, mert szerintem nem is ez a lényeg, bár nem kérdőjelezem meg a zsenijét.

Tényleg nem hoztad fel

Azzal sem foglalkozok, hogy egyébként a II. világháborút is leképezi az egész.

Ezt kibontanád?

[Laterneman]

Úgy döntöttem, ha már leírtam, hogy rám milyen hatással volt a Gyűrűk Ura, így egy új rovatot hívnék életre a topicon belül, ahol szeretném leírni/bemásolni azokat az idézeteket, könyveket, amelyek legnagyobb hatást gyakorolták rám, hátha ezekből valakinek megtetszik valamelyik és elkezdi olvasni.
Lesz köztük ponyva, szépirodalom, slam poetry, minden.
Spoileresek is lehetnek, így hát óvatosan! Ezt jelzem előre.

"(...)
Úgy vonz a beton, szinte fáj.
Kovalens kötés: egy laza
sejtstruktúrába integrál.
Inkább otthon, de nem haza."
Závada Péter: Ahol megszakad - Pesti sampon

"- Úgy van - mondta Gandalf. - Mert jobb hármasban hazalovagolni, mint egyedül. Nos, drága barátaim, most, itt a tengerparton ér véget a szövetségünk. Menjetek békével. Nem mondom, hogy ne sírjatok; mert nem minden könny keserű." J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura - A király visszatér


SPOILER
" Becsukhatom a szememet Belső-Vilgára, s mindenre, ami azon túl található. Ám önök között, akik a füleket adják, amelyek nélkül egy napot sem ér meg a mese, akadhatnak olyanok, akik talán kevésbé hajlanak erre. Önök a komor, céltudatos egyének, akik nem hiszik el, hogy sokkal több öröm van az utazásban, mint a célban, akárhányszor bizonyítsák is önök előtt ennek az igazságát. Önök a szerencsétlenek, akik a szeretkezést összetévesztik a végén azzal a ványadt fröccsenéssel (végül is az orgazmussal Isten jelzi, hogy befejeztük, legalábbis egy időre, ideje szunyálni). Önök a kegyetlenek, akik tagadják Szürkerév létezését, ahova a mesék fáradt vándorai tartanak pihenni. Önök azt mondják, hogy tudni akarják, mi lett a vége. Azt mondják, kövessük Rolandot a Toronyba; azt mondják fizettek, látni akarják a folytatást.
Remélem a többség okosabb ennél. Remélem azért jöttek, hogy mesét hallgassanak, nem azért, hogy keresztülrágják magukat az utolsó lapig, hogy lássák, mi van oda írva. A vég mindig lehangoló.
(...)
Így hát, Kedves Olvasóm, ezt mondom neked: itt megállhatsz. Legyen az utolsó emléked, hogy látod Eddie-t, Susannah-t és Jake-t a Central Parkban, ismét először együtt, amint hallgatják a kórus előadásában, hogy "E gyermek volt a megígért mag". Légy boldog abban a biztos tudatban, hogy előbb-utóbb Csi is betoppan (valószínűleg valami kutya alakjában, amelynek hosszú a nyaka, különös, aranyszínű gyűrűk vannak a szeme körül, és az ugatása néha kísértetiesen emlékeztet beszédre) ebbe a társaságba. Szép kép, ugye? Én legalábbis úgy vélem. És nagyon közel áll a boldog véghez. Közel, mint az adóhivatal, ahogy Eddie mondaná.
Ha továbbmész, biztosan csalódni fogsz, talán még a szíved is meghasad. Egyetlen kulcs maradt az övemen, de az csak a végső ajtót nyitja.
Ami mögötte van, nem fogja megjavítani a szerelmi életedet, nem sarjaszt hajat a pilisedben, nem növeli öt évvel a természetes élettartamodat (öt perccel sem). Nincs olyan, hogy boldog vég. Eggyel sem találkoztam, amely felérne az "Egyszer volt hol nem volt"-al.
A vég mindig elkedvetlenítő.
A vég az Isten veled egy változata."

Még mindig itt vagy?
Akkor gyere. (Hallottad, mekkorát sóhajtottam?)
Itt van a Setét Torony, a Vég-Világ vége. Könyörgöm, nézd csak meg.
Jól nézd meg.
Itt a Setét Torony a naplementében.

Stephen King - Setét Torony 7.

SPOILER
"
    Figyelmét akkor egy kerek torony vonta magára, amely mögötte emelkedett ki a háztetőből. A körbástya falából sárfoltos, rongyos chitonba öltözött, komor arcú férfi lépett ki; fekete szakálla volt, lábán maga készítette szandál.
    – Ejha – kiáltott fel Woland, és csúfondárosan tekintett a jövevényre. – Téged aztán igazán nem vártalak! Mi járatban vagy, hívatlan vendég?
    Hozzád jöttem, gonoszság szelleme, árnyak fejedelme! – válaszolta az érkező, és összevont szemöldöke alól dühösen méregette Wolandot.
    – Ha hozzám jöttél, miért nem kívánsz jó napot, valahavolt vámszedő? – rivallt rá Woland.
    – Mert azt szeretném, ha leáldozna a napod – válaszolta a jövevény orcátlanul.
    Pedig bele kell törődnöd – válaszolta Woland, és ajkát gúnyos mosolyra húzta. – Mihelyt megjelentél itt a tetőn, máris elvetetted a sulykot. Megmondom, miben van a hiba: a hanghordozásodban. Úgy ejtetted ki a szavakat, mintha nem ismernéd el sem az árnyékot, sem a gonoszságot. De légy szíves egy pillanatra eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden ember, minden tárgy, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.
    – Nem óhajtok veled vitatkozni, vén szofista – felelte Lévi Máté.
    -Más-más nyelven beszélünk, mint mindig, de ez mit sem változtat azon, amirõl beszélünk — állapította meg Woland.— Nos?…
    — Elolvasta a Mester regényét — mondta Lévi Máté. És arra kér, vedd magadhoz a Mestert, Margaritájával együtt, és jutalmazd õket örök nyugalommal. Nem túlságosan nehéz feladat ez neked, gonoszság szelleme?
    — Nekem semmi sem nehéz, ezt jól tudod — válaszolta Woland, s rövid szünet után megkérdezte: De miért nem veszitek õt magatokhoz, a fénybe?
    — Mert nem érdemli meg a fényt. Nyugodalmat érdemel — válaszolta Lévi csüggedten"
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

"
Íme, ilyen érzés Anakin Skywalkernek lenni, most és mindörökké:
Az univerzumod első hajnali fénysugara fájdalommal születik.
A fény éget téged. Mindig is égetni fog. Éned egy része örökké ott fekszik majd a fekete üveghomokon, egy tűztó mellett, miközben olthatatlan lángok marnak a húsodba.
Hallod súlyos lélegzeted hangját. Durva, nyers hang, máris végigcsikarja az idegeidet, de nem tudod megállítani. Soha többé. Még csak lelassítani sem tudod.
Hiszen semmi nem maradt a tüdődből.
Mellkasodba drótozott gépek lélegeznek helyetted. Örökké azok  pumpálják véráramodba az oxigént.
- Lord Vader? Lord Vader, hallasz engem?
És te nem hallod, legalábbis nem úgy, ahogy eddig hallottál. A fejedet bebörtönző acélhéj szenzorai közvetlenül a szavak jelentését szivárogtatják az agyadba.
Kinyitod megperzselt, fakó szemed; optikai szenzorok integrálják a fényeket és árnyékokat a világ förtelmes, csalóka képmásává körülötted.
Vagy talán az is lehet, hogy a képmás tökéletes, és maga a világ lett förtelmes…?
- Padmé? Itt vagy?Jól vagy? – próbálod kimondani, de egy idegen hang szólal meg helyetted a szétégett ajkaid, nyelved és torkod pótlékaként szolgáló beszélőgépből.
– Padmé? Itt vagy? Jól vagy?
- Nagyon sajnálom, Lord Vader. Attól tartok ő meghalt. Úgy tűnik, féktelen haragodban elpusztítottad őt.
Ez jobban éget, mint akkor, ott a láva… – Nem… nem, ez nem lehetséges!
Szeretted őt. Mindig is szeretni fogod. Soha nem akarhatnád a halálát.
Soha.
Azonban emlékszel…
Mindenre emlékszel.
Emlékszel a sárkányra, amely világra hozta szívedben Vadert, hogy elpusztítsa őt. Emlékszel a Vader vérében keringő jéghideg méregre.Emlékszel Vader haragjának izzó kohójára és a fekete gyűlöletre, amivel megragadtad a torkát, hogy beléfojtsd hazug szavait…És elérkezik egy lángoló pillanat, amikor végül megérted, hogy soha nem létezett sárkány. Nem volt semmiféle Vader. Csak te voltál. Te, Anakin Skywalker.
Hogy mindez te voltál.
Te vagy.
Csakis te.
Te tetted.
Te ölted meg őt.
Megölted, mert végezetül, amikor végre megmenthetted volna… amikor elmehettél volna vele… amikor gondolhattál volna rá… akkor csak önmagadra gondoltál…
Ez az a lángoló pillanat, amikor végre megérted a sötét oldal csapdáját,a Sith-ek végső kegyetlenségét…
Mert mostantól csak ez az önmagad az, amid valaha is lesz.
És őrjöngsz, és üvöltesz, és belenyúlsz az Erőbe, hogy összezúzd az árnyat, amely elpusztított téged, ám olyan mérhetetlenül kevesebb vagy most, mint ezelőtt… Most félig gép vagy: mint egy megvakult festő, egy megsüketült zeneszerző… Emlékszel rá, hol volt benned az Erő… Ám az erő, amit megérinthetsz, emlék csupán, így aztán az egész világromboló haragoddal mindössze a körülötted lévő droidokat és műszereket teszed tönkre, és az asztalt rongálod meg, amire felszíjaztak… és végül meg sem érintheted az árnyékot.
Végül még csak nem is akarod.
Hiszen, végül nem maradt rajta kívül semmid.
Mert a sötét árny megért téged, az árnyék megbocsát neked… az árnyék magába gyűjt téged…
És kohóként izzó szívedben, a saját lángjaid között égsz.
Hát ilyen érzés Anakin Skywalkernek lenni.
Örökké…"
Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja

Először ennyi.

[Aes Sedai]

A Sith-ek bosszúja regényváltozat. Jó tudni, hogy nem csak nekem tetszett. Igazából a filmnek is több értelme lesz a  könyv után. Szerintem egyébként jó könyv. A sok negatív kritika ellenére nekem a film is tetszett amúgy.  A könyvnek viszont volt valami sajátságos hangulata, ami sokat tett hozzá az egészhez. Tesóm mondta, hogy ez a könyv egy kicsit "furcsa", ez elég jó szó rá. Nekem tetszett, ez a rész, amit idéztél is nagyon jó volt.

A Gyűrűk Ura idézetet persze ismerem, és a verset is. (Ez utóbbit a te réveden) A többit nem olvastam el,a  spoilereseket, mert ki tudja, lehet egyszer ezek a könyvek még sorra kerülnek nálam, sose lehet tudni.

[Ishida]

Gyűrűk Ura könyvben is annyira semmirekellő mágusgyalázat Gandalf, mint a filmekben?

[Aes Sedai]

Jah. Ott is csak egy félisteni hatalommal bíró balrogot vágott haza.