Micsudi, pont ez a baj. Elborultan rettegsz a jövőtől, és attól, hogy egy senki leszel alacsony beosztásban, aki minimálbérért gürcöl, ahelyett, hogy tennél a jelenedben ez ellen valamit. Mindenki (vagy legalábbis mindenkinek valamelyik őse) a nulláról kezdi, de van benne akarat, tehetség és hajlam az újításra. Még én is ismerek távolról olyan embert, aki a semmiből indult, egy szakadt tornacipőben meg robogóval érkezett a városba, és most kb. milliárdos. És nem, nem azért, mert elvégzett egy egyetemet. Egy papír nem fog neked semmit sem adni, hiába hiszik azt sokan, hogyha van diplomájuk, ők már sínen vannak. Az egyetemen is a megszerzett tudás a fontos, és a leendő munkáltató a tudást tartja szem előtt, nem a papírt (jobb esetben), ezért van az, hogy sok nyomorult panaszkodik, hogy ő diplomás munkanélküli, és kitörölheti a seggét a diplomával. Igen, mert az ilyeneket sokszor ajándékba kapják egy-két szakon, ahol olyan tudást szereznek, amivel semmit sem érnek a világban.
Mérnökök és egyebek között is vannak szerencsétlenek, akiknek alig van munkájuk, és nem azért, mert papírjuk nincs, hanem mert a tudásuk vagy kapcsolataik nincsenek. És bölcsészek között is van, akiknek nagyon jó munkahelye van, csak mert tanulás helyett jó kapcsolatokat épített ki az egyetemen.
Egy életképes ember észreveszi a lehetőségeket és kihasználja, de te (már bocsánat) csak a depressziódba süllyedve panaszkodsz folyton, hogy nincs lehetőséged, nem tudsz semmit sem csinálni, de azért csicska sem akarsz lenni valami utolsó munkahelyen, stb. Lehet én vagyok naiv, de ha ennyire szeretnéd, akkor teremts magadnak lehetőséget. Fogj bele valami olyanba, amit szeretsz, találj ki valamit vagy nem tudom, de hagyd már abba ezt az önsajnálatot, mert sehová sem vezet. Nem is értem, minek akarsz te egyetemre menni. 260 ponttal vagy mennyivel? Ha ennyit értél el gimnáziumban, akkor azt hiszed, hogy normális diplomát kapsz? Azt hiszed, hogy hasznos tudásra teszel majd szert, vagy mi? Tele vannak az egyetemek felesleges szakokkal és egy csomó, nálad tehetségesebb diákkal, akik elvégzik a felesleges szakot, és ugyanúgy nem lesz munkájuk, mert mint mondtam, az ott kapott tudásuk nem ér semmit. Biztos megérné neked is ott elpazarolni az idődet, főleg, hogy még célod sincs, és azt sem tudod, hogy milyen egyetemre/szakra menj, csak annyit akarsz, hogy legyen diplomád.
A helyedben tuti nem erőltetném. Nem is értem, hogy nem jutott eszedbe még, hogy a kétkezi munkához fordulj. Azokat tárt karokkal várják külföldön és eléggé megszedik magukat, abból a pénzből meg vállalkozhatnál vagy bármi, de áá, nem, látom, hogy neked semmi kiút vagy az életeden való változtatás nem jutott még eszedbe, csak a panaszkodás. Gyáva mentalitás ez, vegyél példát
Frank Abagnale-ről, arról, hogy honnan indult, és hová jutott el (igaz, megjárt pár börtönt is
). Ezek az emberek nem siránkoznak, hogy a jövőben nem lesznek semmik, hanem a jelenben élnek, és a jelenben tesznek valamit a jövőért.
Az, hogy mi siránkozunk a vizsgák miatt, teljesen más. Én teszek azért, hogy meglegyen a vizsga, csak néha úgy érzem, hogy az erőfeszítéseim nem érnek semmit. Amikor elmennek arra hónapjaid, hogy este hétkor hazaérsz az egyetemről és éjfélig megállás nélkül tanulsz, hétvégén felkelsz reggel nyolckor és estig tanulsz, nem mész el bulizni sem a szülinapodon, sem szilveszterkor, a karácsony tanulással telik, mint minden nap, meg vizsgaidőszakban egy nap legalább 10-15 óra szintén. Amikor ránézel a 3000 oldalas könyvre, és kétségbe esel, hogy ezt mind tudnod kell két hét múlva, mikor ennyit elolvasni is sok, de az elolvasás persze nem elég, mert soha az életben nem jegyzel meg olyan szavakat egy olvasás után, hogy arteria pancreaticoduodenalis posterior vagy vagina tendinis musculi flexoris hallucis longi.. És szar érzés, hogy nem mehetsz ki a városba, mert elvenne kemény 2 órát az életedből és amiatt már megölne a bűntudat, és hogy gyakorlatilag ki sem mozdulsz a házból, nem sportolsz, egész nap a könyv felett ülsz, ami miatt csak az egészséged megy szarrá, az idegeid meg rég kikészültek. Ezek után tudod, milyen szar megbukni? De a legszebb benne, hogy a saját hibámból buktam meg, mert gyáva voltam és visszaadtam a tételt, szóval csak magamat hibáztathatom. Na, ugyanilyen gyávaság a folytonos panaszkodásod, csak amíg ÉN TESZEK IS a saját hibáim ellen, és leülök a könyv felé századszorra is mégha lassan a pszichiátrián kötök is ki, addig te nem csinálsz semmit. Ugyanolyan vagy, mint a többi élhetetlen ember, állj be a sorba, és fogadd el, hogy nem leszel több egy egyszerű alkalmazottnál, vagy vegyél például például Gdatról, akinek van pofája beállni mások elé a sorban. Na, úgy kell élni is.
A vizsgaidőszakban az a különleges, hogy az embereknek nincs idejük, de mégis annyira ráérnek dolgokra. Mosolyog
Mint például mire? Mondd már meg, kérlek! Cseszettül nem érek rá már két éve semmire, és azt hittem, legalább ennek a vizsgaidőszaknak a végén lesz egy kis szabadidőm, de nem, az túl nagy kérés lett volna, megint majd utolsó nap vagy dékáni héten lesz meg a vizsgám, ha egyáltalán meglesz, hogy pár nap múlva kezdődjön a félév, első és második héten jöjjenek is a ZH_k és kezdődjön minden elölről, év végén meg természetesen újabb két szigorlat. És közben csak az jár a fejemben, hogy évek (fiatalkor?
) mennek el a fent vázolt nagyon izgalmas eseményekkel. Nem baj, egyszer tuti fél éves szabadságokat fogok kivenni és bejárom az egész világot.
a nők hihetetlenül értenek ahhoz, hogyan kell fájdalmat okozni. Valahogy ösztönösen tudják, hogy hova kell szúrni, hogy az tényleg fájjon
Mikor tapasztaltad?
---------
Olyan hosszú lett a hozzászólás, hogy Micsudi úgysem fogja fel részegen.