Felelőtlenek egyes emberek.
Egy gyereknek árthatnak az ilyenek, ha kimutatják hogy őnekik fölösleges, azzal könnyen személyiség zavart idézhetnek elő és "felesleges vagyok, mert nem kellek senkinek" érzetehez vezethet.
Nem szabad át esni a ló túloldalára.Sokan elfejtik hogy kisebb korban sokkal fogékonyabbak és ezzel elveszik a jellemük.
Én ilyen szempontból szerencsés vagyok,válástól eltekintve,de az se volt ellenséges természetű.
Nem tudom miért ez eszembe juttatta a tegnap hírben lévő gyereket is,na mind1.
Főleg, hogy ő gyerekorvos. Amit így nem értek nála, hogy miért utált meg ennyire. A szüleim válása után (6 éves koromban) kicsivel később ismertem meg és egyszer valamit mondtam róla egy gyerekkori barátomnak és ez valahogy megsértette őt ennyire. Azóta mindig mikor apa vagy bárki más nem volt hallótávolságban ilyeneket mondott rám.
Zitagirl ahogy fórumról megismertelek szerintem nincs veled baj,jól érvelsz,és (őszintén)kimondod amit gondolsz.
A való életbe is át kéne vinned azt hitt használt magabiztosságodból.Nekem is sikerült régebben változnom(valamennyire itt is).
Igyekszem átvinni ezt és remélem sikerül is hamarosan.
dreamfolow
"A lazaság,és egy kis önbizalom...egy kicsit szarj bele a dolgokba,nem kell komolyan venni mindent,és ha mondjuk csinálsz valami hülyeséget,röhögj rajta."
Hogy én ezt mennyiszer hallottam már, de igaz.
Tudom, hogy senki nem tökéletes, ezt mindig felhozom magamban.
Hát én anyámban bíztam nagyon kiskoromban, de nagyon apára ütöttem és szoktak viták lenni köztünk, de imádom őt. Apa már más helyzet. Nem igazán szeretek vele tölteni időt és már annyira nem is érzem apámnak.
