Az európai kultúra legérzékenyebb pontja évszázadokon keresztül a gyermekek megóvása volt. A gyerek bántalmazása mindig is tabu volt, és őket bántani régtől fogva az egyik legnagyobb bűn egy európai ember szemében. Aki ezt elnézi, sőt, az ezen felháborodó embereket megjegyzéssel illeti és lebirkázza, az maga a legnagyobb birka a világon, aki mindenkinél jobban belesimul a mai "legyünk humánusak és kedvesek még a gyilkosokkal is" rendszerbe.
És egy gyermek brutális megkínzása ollóval, több tucat késszúrással és ásóval, majd élve elásása, illetve egy-két megjegyzés között minőségbeli különbség van. De te míg felháborodsz mások követelésein (akik, noha tudat alatt, de a társadalmat akarják megóvni az elmebetegektől), addig egyáltalán nem vagy magaddal szemben kritikus, miközben a saját igazságérzeted a bosszúért és a barátnőd védelmezéséért kiált egy - már bocsánat - de sokkal elhanyagolhatóbb, jelentéktelenebb ügyben.
És igen, abban igazad van: a barátnődet védd meg. A szeretted, a családod tagja, márpedig a család megóvja egymást. Csak gondolkozz el azon is, hogy a társadalom is - jobb esetben - egy nagy család, és ilyen brutális gyerekgyilkosság esetén a bosszú nem feltétlenül a gyilkolás utáni vágy, hanem ősi, biológiailag kódolt ösztön, amely arra sarkallja az embereket, hogy félreállítsák a társadalomra káros személyeket, akik továbbra is veszélyesek lehetnek. (Elvégre például a megölt prosti ügyében miért nem kelt fel fél Magyarország, hogy állítsuk vissza a halálbüntetést? Ott nem jelentkezett a gyilkolási vágy, vagy mi?)
Te ugyanezt csinálod, csak kicsiben. Míg az előbbi a társadalomról, a tiéd a családról szólt. Csakhogy előzőt le is szóltad, utóbbi esetében pedig észre sem vetted a hasonlóságot. Ezért álszentség. Nem azért, mert meg akarod védeni a barátnődet - mindenki meg akarná - hanem azért, mert szerinted az bűn, hogy a nálad kevésbé félrevezetett emberek meg akarják védeni a társadalmat.
Szívesen mondanám, hogy igazad van, de nincs. Illetve igen, de nem veszed számításba, hogy az emberek, akik vakul gyűlölködnek a gyilkosok felé, nem azért teszik, mert a társadalmat akarják megvédeni, hanem a saját boldogtalanságuk, sértettségük, önmaguk felé érzett gyűlöletüket, neurotikusságukat vetítik ki.
Ha egy kódolt ösztön is lenne, akkor miért nem mutatkozik mindenkiben, aki európai? Bennem nem keltett túl nagy zűrzavart a dolog. Persze szomorú dolog ez, mert nem így kéne lennie. Kondicionálva vagyunk. Én már annyi szart hallottam, hogy nem lep meg a dolog. Vagy épp csak nem hagyom, hogy ilyen dolog kirendítsen vagy bármilyen negatívum érzést, érzelmet tápláljon felém. Mert ez a céljuk, hogy demoralizáljanak minket. De konkrétan semmi dolgot nem adott ki a rendőrség, csak rémhírek terjengenek (ollótól kezdve a vasvilláig már minden volt az újságba gyilkolóeszköznek feltüntetve). Plusz az egész ügy bűzlik, de ez más tészta. Amúgy sincs értelme, hogy én egy olyan dolgon idegeskedjek, amin nem tudok változtatni. Maximum csatlakozok a tömeggyűlölethez nemzeti összetartozás révén. Szomorú, hogy minket csak ez tart össze. Na de kicsit eltértem a tárgytól. Szerintem az ilyen híreknek, hogy megkínoztak és élve eltemettek egy gyermeket még a rendőrségen is csak PLETYKÁNAK kéne lennie. De mint írtam, a céljuk az uszítás, a megvezetés, a félelemkeltés, a figyelemelterelés, így ebbe nincs semmi meglepő. Visszatérve, hogyha ez egy kódolt ösztön is, ami benne van a vérünkbe, akkor nagyon mélyen lakozik és az emberek minimum kilencven százalékában elnyomja az éntudat. Szóval mint írtam, én nagyon örülnék, ha igazad lenne, de legyünk reálisak: a társadalmunk romlott és (sokkal) nagyobb arányában a felháborodás nem nemes irányból jön. A tömegnek pedig nincs intelligenciája, nem lehet neki.
Hogy tisztázzuk, szerintem mindkettőnknek igaza van a saját megvilágításába helyezve. Mert hülye lennék azt mondani, hogy társadalmi szempontból nézve a barátnőmnek való "megbasználak, leszopsz?" jellegű beszólogatások nagyobb prioritásúnak kéne lennie, mint a gyerekgyilkosságoknak. Viszont szintén hülye lennék azt mondani, hogy előbb foglalkozok Szita Bence ügyével, minthogy hagyjam, hogy szexuális áldozattá váljon a barátnőm, mert az kevésbé fontos...
Én nem csinálhatom ugyanezt, mert azt írtad, hogy minőségbeli különbség van a két incidens között. Ha ugyanezt csinálnám, akkor mértékbeli különbség lenne.
Elfelejtettem írni, hogy én amikor elítélek egy embert vagy épp egy viselkedésformáról beszélek, akkor soha nem veszem el az illetőtől a változás jogát, lehetőségét! Így az egész mondanivalóm más értelmezésbe kerül. De azt hiszem ez leszűrhető volt a korábbi hozzászólásaimból, csak a felszínes olvasó számára annyi jön le, hogy álszent vagyok.
A kultúráról pedig annyit, hogy a rabszolgatartás is a kultúra része (volt).
Egy kérdés. Mi volt az első gondolatod és az első tiszta érzelmed amint megtudtad a zaklatás tényét?
Ha egy békés beszélgetés és szivárvány, akkor nem szóltam.
Nem értetted meg a lényeget.
Ha pozitív érzelmek öntöttek volna el, mikor meghallottam, hogy a barátnőmet zaklatják valószínűleg elsőnek magam basztam volna pofán.
Ilyen kommentek után még mindig "felvilágosultnak" tartod magad?
Pont te? Mégis mi a franc váltotta ki ezt belőled?
Szerinted ezt komolyan írtam?... Vagy te is csak ironizálsz? x)
Amúgy meg egyszer nem mondtam, hogy felvilágosult lennék. Javíts ki ha tévedek.
