...
Stance, inkább ide írok.

Eléggé ellentmondásos vagy, nem mondták még?

Persze ezzel nincs semmi baj szerintem, az ilyen emberek a legérdekesebbek általában, sokkal több izgalmat és életerőt rejtenek magukban, mint gondolná az ember.
Ilyen emberekkel van dugig a világ. Szerintem az irigységet már az anyatejjel együtt szívják magukba az emberek, belenevelik őket, aminek az lesz az eredménye, hogy az ilyen személyek tömegcikként viselkednek az emberiség piacán. Ha valakinek 5 éve nincs semmilyen kapcsolata, az az ember nagyon frusztrált, nagyon feszült lehet. Képzeld már el, hogy valami éveken keresztül gyűlik, egyre gyűlik benned, és nincs semmi olyan a tulajdonodban, amivel le tudnád vezetni. Elmehet a csaj futni, elmehet úszni, sakkozni, mahjongozni, elterelheti a figyelmét a probléma gyökeréről, de attól az még megmarad, nem változtat rajta semmit, ha nem figyel rá. Az egyetlen mód, amit értelmesnek lát, ha belekotnyeleskedik mások kapcsolatába, holott lószrt se ért hozzá. 5 éve nem volt benne része.

Alapból nem jó, ha valaki megmondja, mit csinálj, nem katonák vagyunk, hogy parancsolgassanak nekünk az emberek, de az az igazán undorító és művészi, mikor valaki az ilyet "jótanácsban" próbálja meg elbújtatni. Mondhatnám a tanácsaimat -amik tényleg azok-, hogy száműzd az életedből, mert nincs semmi hasznod abból a kapcsolatból, ami kettőtök közt van, de ezt te is jól tudod. De mégse teszed. Ezért vagy ellentmondásos nekem.

Bár azt tökéletesen megértem, hogy az egódat még nem tudtad levetkőzni teljes egészében, furcsa is lenne, ha már sikerült volna. Mert csak az egód foglalkozik azzal, hogy mi lenne, ha egyszer igazán odaszólnál a csajnak: "Figyelj, Icuka! Most már kuss legyen, mert unom az okos fejed. Máshol sepregessé' vágod?!"

Mert ahogy írtad, ezt beléd nevelték, ez egy szerzett tulajdonság, egy természetellenes tulajdonság. Ami nem tesz boldoggá, az boldogtalanná tesz. Az élet pedig valóban arról szól, hogy keressük ezt a boldogságot, a zavaró faktorokat pedig azon nyomban kiiktassuk. Az a lány, nevezzük Icukának, zavaró faktor, az nem vitás. Már csak az a vitás, mit fogsz vele kezdeni.
Bár ez az ego kérdés még számomra is végtelenül idegen és okkult dolog ahhoz, hogy bővebben belemehessek anélkül, hogy le ne égetném magam a nem tudásommal.

Arról a szülős témáról is tudnék veled beszélgetni, csak az már picit intimebbnek tartom, de amúgy ismerős szitu.

A zenét meghallgattam, bár nem az én stílusom. Viszont kezdek rájönni, hogy a magyar szövegű dalok sokkal több érzelmet kiváltanak az ember lányából, mint teszem azt a japán, angol ill. koreai társaik. (:
Az meg, hogy Stance néha bejön egy-egy értelmes témával, szerintem tök jó. Inkább örülnétek neki.

Én nem szoktam gondolkodi (...)
Érdekes, pedig te létező személynek tűnsz.
