Daredevil
Kazekage úgyis jobban tudja mert benne volt a képregénybe.
Apropó, az Elektrás görög ex-csajos utalást még én is kiszúrtam, pedig csak a zzzeflekes filmet láttam jó 5 évvel ezelőtt. Az arrow/flash-es részhez nem tudok hozzászólni mivel én el se kezdtem őket:S
Mint ahogy ma is, már épp vettem volna kávét a csillagbuckában, de félúton rájöttem hogy vannak elveim és hogy inkább ugranék egy fejest a falnak minthogy kimondjam a olaszul a 'venti' szót egy pohárméretre értve.
Hangulata alapvetően sötét és realisztikus, szóval persze mindeni a bőregéremberhez hasonlítja, de szerintem közelébe se áll annak a görcsös kötelességtudattól lihegésnek mint amit az adott.
A Batman iszonyatosan komolyan akarja magát venni, és azt akarja hogy mi is annak vegyünk miközben Bruce Wayn ott áll felhőkarcoló no.312 tetején a szélbe bámulva, köpenye lobog a szélben és éppen torokcukorkát szopogat mert elment a hangja a folyamatos hörgéstől. Az éj sötét, a város sötét és az öltönyök is sötétek ahogy szofisztikált gonoszsággal pörögnek a mosodába szappanos vízében.
A Daredevilben nincs meg ez az erőltetett életfájdalom hála az égnek. Az emberek véreznek és meghalnak, mindenki szív de ezt nem jelenti azt, hogy nem lehet kiröhögni a cellux-al az ajtóra kiragasztott papírlapot mint táblát, vagy elmenni a kocsmába angolnás piát inni.
Itt a "gonosz" nem egy bohócsminkes őrült arc aki robbantgatva keveri a coelho-idézeteket a konyhafilozófiával, hanem a csávó aki bár egy dührohamában simán lekapja az üzlettársa fejét egy kocsiajtóval, de alig meri elhívni randira a csajt aki bejön neki. Wison Fisk rettenetesen jól sikerült, komplex és mély karakter lett, egyszerre taszító és szánni való, szerethető, de számomra nem utálható. A játékára tényleg mondják sokan hogy néha furcsa volt, de szerintem egy nagyon tudatos döntés volt a színész részéről, mintsem malőr.
Matt is hasonlóan emberi, igen, ő is csodálatos mennyiségű segget rúg szét, de nem sok szuperhősnél látjuk azt a pillanatot is mikor elbassza és a kukából kell kihalászni, vagy mikor a reggeli ébredéskor nem a jól végzett munka feletti dicső elégedettséggel nézegeti a sebeit, hanem a kanapén elhalóan nyöszörögve ébred. Az meg külön elismerést érdemel ahogy a Charlie Cox a vakot játszotta.
Mellékkarakterek is mind működnek, például Foggy a legjobb példa rá hogy egy csávónak nem kell 50-es kar, hogy boldoguljon a nőknél, nagyon tetszett a karaktere és a Mattel való kapcsolata.
A Vanessa szála meg annyira üditően klisémentes volt, hogy alig hittem el, hiszen általában ha maffiafőnök és nők a téma, akkor csak annyit látunk, hogy kinyírja éppen a nőt aki megcsalja. Esetleg kiderül arról hogy igazából ő a főgonosz és kihasználta csak a pasit, ha még lejjebb akarunk menni. Itt sem bonyolítottak semmit, összejöttek és kész, a megkérős jelenet meg aww.
Karen mondjuk néha idegesítő volt az újságíróval együtt, folyamatosan vártam mikor ölik meg valamelyiküket, olyan hülyeségeket csináltak, de ők is rendben voltak alapvetően, egy-két kifejezetten jó momenttel megfűszerezve, mint pl HAILHYDRA (most mondjátok hogy nem ilyen feje van a csávónak :DD) lelövése.
Mondjuk őt kifejezetten sajnáltam, de istenem, végre valaki beszopta azon hogy menőzésből egy csőre töltött pisztolyt tett az asztal közepére. Neki is szép volt a kapcsolata Fisk-kel, emlékszem, már a mangákba is mennyire untam mikor azzal próbálták megmutatni valakiről, hogy gonosz, hogy leszarta/ha kedve volt kinyírta a társait/embereit.
Ami különösen jó volt, bár apróság és valószínűleg csak a kultúrsznobizmusom mondatja vele, hogy mindenki a saját nyelvén beszélt
Az orosz tényleg orosz volt, nem valami műakcentusos Igort tettek be, hogy lássad hogy igen, orosz, szóval gonosz, hanem rendesen beszélték a nyelvet és akcentus is nyilván hiteles volt így. Plusz nem beszéltek csak a kamera kedvéért angolul egymás között, de az vonatozik a japánokra, a kínaiakra meg mindenki másra is. Ez nagy plusz, főleg az amerikai sorozat esetén.
A Becstelen Brigantikat is ezért a soknyelvűség miatt imádtam Tarantinótól. Szerintem abban kevesebb az angol mint bármi más.
Ráadásul nem huszonéves szupermodellek a szereplők mint a legtöbb szuperhősös tiniszériában, hanem felnőtt/öreg/csúnya emberek játszanak maffiósdit végre valahára.
Meg persze szépen átitatta az egészet Marvel-re jellemző tömény önirónia amire minden szuperhősös filmnek szüksége van, ha nem akar nevetséges lenni, és amit imádok.
Ez itt még erősebb mint a eddigi produkciókban és bár nem feltétlen nagy dolgok ezek, de az ilyen apróságok rengeteget számítanak a hitelességben szerintem. Mikor beszólnak Matt rucijára, mikor Wesley szemmel láthatólag bele akar fejelni a falba mikor kiderül, hogy feleslegesen fordított Fisknek, az öreg bankártata dumáit, a pisztolyos-Karenes ügy és még a szereplpk sebezhetősége is ide tartozik. Lásd video.
Néha mondjuk elég kiszámítható volt, meg volt hogy kifejezetten hülyeséget csinált/mondott egy-két karakter, lásd mikor mondták az öreg néninek hogy maradjon mikor az összeg már meg lett duplázva, meg az általános csökkentett életösztön.
Meg a mélypont tényleg kiszámítható mikor minden szarrámegy, de kellett is meg szépen is oldották fel a végére, szóval nem gáz, ha csak ennyi a baja a szériának, akkor én elvagyok.
Egy dolgot basztak el nagyon. A filmben az a szadomazo bőrszerkó olyan röhejes, hogy még az intróba se tetszett, hogy beletették, és elve, király dolog meghagyni ezt a képregénynek, mikor a fekete póló-fejrezokni kombó sokkal menőbben néz ki. Erre a végére megcsinálták megint.
Jó, nem annyira rossz, nem mintha ez bármit is jelentene, de komolyan? Jézusom, egy fogyatékos is jobbat terv--- oh wait.
100 PONT A GRIFFENDÉLTŐL, POTTER.
Ezt nézzétek meg, szerintem a legrealisztikusabb harcjelenet amit valaha vászonra vittek, vágás nélkül. Meg persze egy biccentés az Oldboy-nak.